Monza - Milan: Galliani és Berlusconi is boldog, a többi nem számít

A Milannak épp az egykori elnökének új klubja ellen kéne kimásznia a gödörből, de vajon Silvio Berlusconi és Adriano Galliani mit szól ehhez? A Monza idén több bravúros eredményt is elért a nagyobb csapatok ellen, míg a Milan az utóbbi hetekben látványosan szenvedett.

A Monza nem fog kiesni

Rosszul kezdte a szezont Silvio Berlusconi és Adriano Galliani együttese, de azután fokozatosan találtak magukra. Ebben nagy szerepe volt a szeptember közepén érkező 38 éves szakvezetőnek, Raffaele Palladinónak, akivel jóval bátrabb lett a csapat. Végre lett taktika, amihez igazodik a gárda. A csapatot rutinos olasz labdarúgók alkotják, az egykori Atalanta játékosok kifejezetten jól játszottak az utóbbi időben (Petagna, Pessina), de Caprarira se lehetett panasz. A Monza mostanra biztosította helyét a legjobbak között, de lássuk, hogyan sikerülhetett mindez!

Zsúfolt mercato: Berlusconi és Galliani nem óvatoskodták el az elmúlt nyarat, hiszen a csapatot muszáj volt megerősíteni a Serie A-hoz. Összességében 41 millió eurót költöttek, aminek bizonyos része kölcsönszerződésekre ment el, illetve megpróbáltak olcsóbb, de olasz első osztályú tapasztalattal rendelkező játékosokat igazolni, komplett keretet átalakítottak, aminek eredménye, hogy több, mint 15 játékos érkezett és ugyanennyi távozott, magyarul az egész gárdát lecserélték. 

Amikor ilyen szintű átalakítás történik, akkor ott idő kell, míg összeszoknak a játékosok, de pont ideje nem volt a Monza vezetőségének. Rögtön akartak eredményeket látni, mivel a bajnokságot gyenge formában kezdték, drasztikus változtatás kellett, mindössze hat forduló után elküldték Giovanni Stroppát, ekkor érkezett Palladino. Az új olasz szakember érkezése megrökönyödést váltott ki, hiszen neki még annyi tapasztalata sem volt felnőtt csapatokkal, mint Stroppának. Raffaele Palladino már az első nyilatkozatai között kijelentette, hogy meg kell teremteni a hangulatot az öltözőben, mentorának pedig Gian Piero Gasperinit tekinti. 

Palladino, a sikerkovács

Az olasz szakember a 3-4-2-1-es rendszert választotta, amikor a Monzához került, mivel gyorsan kellett stabilizálni a védekezést. Ez sikerült is, rögtön látványosan javult a defenzív játék, első négy meccsén mindössze egyetlen gólt kaptak, legyőzték a Juventust is. Az egyik legmeglepőbb húzás az volt, hogy a támadó Patrick Ciurriából jobboldali védő lett, voltak még unortodox lépései, de ezek mind tudatosnak számítanak. 

A védelembe ugyanis olyan játékosok kellettek, akik labdabiztosak, mivel Palladino a védelemből szereti felépíti a támadásait. A széleken olyan technikás labdarúgókra volt szükség, akik megtartják a labdát, kiszélesíthető velük a pálya. Ezzel kerülik el, hogy az ellenfél presszingjének áldozatául essenek, folyamatosan mozognak a középpályások is (Sensi és Rovella), hogy megkönnyítsék a támadásépítést.

A lassabb építkezés is tudatos, ugyanis a presszinggel magukra húzzák az ellenfelet, akik védelme így kinyílik, tudnak kontrázni a Monza játékosok, mivel gyorsan váltanak sebességet. A szélek megnyitása nagyon fontos, sok esetben az oldalvonal mellett építkeznek, ezért is kellettek oda olyan játékosok, mint Ciurria. Védekezésben egy teljesen más elképzelés van Palladino részéről, szinte csak a középpályán kezdik meg a defenzív játékot, hogy ne nyíljanak ki hátul. A taktikai változtatások sikere egyértelmű, Palladinóval a csapat mérlege 28 pont, amivel az elmúlt 16 forduló alapján az 5. helyen állnak, mindössze 4 pontra a dobogótól. 

A Bajnokok Ligája menti meg Piolit?

A Milan válságstábja jót tett a csapat játékának, hiszen nyertek két mérkőzést zsinórban és még Stefano Piolinak sem kellett távoznia. Legutóbb a Torino ellen győztek, amely kicsit megnyugtatta a játékosokat, ez jól is jött a BL-nyolcaddöntő előtt. Az ellenfél a Tottenham volt, ahol kevés gólt vártunk, végül ha nehezen is, de 1-0-ra nyert a Milan, egy újabb győzelemmel hangolódva a Monza elleni derbire.

Az egy érdekes kérdés, hogy lehet-e ezt egy rangadónak tekinteni, de nem lepődnénk meg rajta, ha Berlusconinak köszönhetően pár év múlva már így hivatkoznának rá. Egyelőre azonban ez még egy szimpla meccs egy milánói sztárcsapat és egy újonc között, ahol az esélyek nem annyira egyértelműek. A Milan küzdött és tepert a Tottenham ellen, de lehet ez sokat kivett a játékosokból. 

A fáradtság dönthet?

Amíg a Monza mindössze 8 mérkőzést játszott 2023-ban, addig a Milan már 10 meccsnél jár, mindezt sok sérüléssel megspékelve. Emiatt sok esetben egy-egy játékos a végletekig kifacsarva játszik, alig tudnak pihenni. Antonio Conte és a csapata elleni nyolcaddöntő nem volt sétagalopp, ezek alapján lehet érték a hazai pontszerzésben, de talán ennél is nagyobb abban, hogy a Milan nem szerez két gólt. A szorzó szinte megegyezik, viszont utóbbira nagyobb az esély.