Nyugi, Berlusconi papa elintézi majd a győzelmet!

Politikai hátszéllel és megfelelő kapcsolatokkal a kisebb autokrata nemzetek mellett, akár egy nagyobb, topligás bajnoksággal rendelkező országban is sikert lehet elérni, erre jó példa a Monza és Olaszország. Silvio Berlusconi megint a csúcsra jut?

Megvannak a módszerek

Az 1960-as évektől egészen az 1990-es évek kezdetéig Olaszországot a maffia tartotta rettegésben. Itália hanyatlott, közbiztonság pocsék volt, robbantások és leszámolások jellemezték a mindennapokat. Voltak, akik a politikusoktól vártak megváltást, de mint később kiderült, pont, hogy ők voltak a maffia legnagyobb kiszolgálói. Az aktuális kormány segítette a Cosa Nostrát, de amikor Giovanni Falcone "megérkezett", akkor mind a politikusok, mind a maffia megrettent. 

Falcone volt az a bíró, aki sorjában kezdte elítélni a bűnözőket, felszámolni a szervezetbűnözést, ráadásul társával - és utódjával - kapcsolatot és bizonyítékokat találtak a maffia és a politikusok közötti összejátszásra. Az olasz miniszterelnök, Giulio Andreotti is bajba került, ahogyan kereszténydemokrata párt. Többé már nem tudták védeni a maffiát, aminek meglett az ára. A Toto Riina vezette Cosa Nostra nyílt háborúba kezdett, miután már nem volt meg a védőháló a kormány részéről. 

Leszámolás Palermóban: Giovanni Falcone nem rettent meg semmitől, hiába figyelmeztették, ideje abbahagyni a vizsgálódást, nem állt le. Ennek meglett az ára, hiszen a becsületes embereket az ilyen rendszerek eltapossák. 1992 tavaszán Falcone épp repülőtérről tért vissza Palermóba, amikor az autópályán a rendőri konvoját 500 kilogramm robbanószerrel felrobbantották. Utódja, Paolo Borsellino - aki egyben a legjobb barátja volt -, csak két hónappal élte túl, ugyanis vele is robbantátos merénylet végzett Palermóban. Két hónap alatt megtörték a bűnüldözői szerveteket, Szíciliában zavargások törtek ki a vizsgálóbírók temetésén. 

A maffia azonban nem nyugodott, hiába iktattak ki több veszélyforrást, új kormányt akartak. Ha pedig a maffia új kormányt akar - aki megvédi őt -, akkor megkapják, így került képbe a Forza Italia nevű párt, akiket 1994-ben alapítottak és pár hónap alatt választást nyertek. A pár vezetője Silvio Berlusconi volt. Az alapítók között olyan személyeket találunk, mint Marcello Dell'Utri, akit elítéltek mint olyan személyt, aki a maffiával kapcsolatban állt.

Érdekesség, hogy ugyan több ügyben elítélték Berlusconit, de a maffiával való kapcsolatában sosem, mindazok ellenére sem, hogy több Cosa Nostra tag vallotta, hogy Berlusconival is összeköttetésben állt az olasz alvilág. Az olasz igazságszolgáltatás mondjuk eléggé trükkös, hiszen hiába bizonyították be, hogy az egykori elnök, Giulio Andreotti a maffia embere, mégsem csukták le érte. 

Mindeközben Berlusconi Olaszország miniszterelnöke volt, nem mellesleg a korszak egyik legsikeresebb csapatának, az AC Milannak az elnöke. Az elnökségben ott volt hű társa, Adriano Galliani, aki egyben a Forza Italia tagja is volt. A Berlusconi-éra alatt a Milan több BEK/BL-győzelmet aratott, egyértelmű, hogy a korszak aranykora köszönhető az egykori olasz miniszterelnöknek. A Milan-projekt azonban a 2010-es évekre kifulladt, így a Berlusconi - Galliani párosnak maradt a gyerekkori szerelem, a Monza. 

Semmiből az elitbe

Legyünk őszinték, az AC Monza történelme nem túl mély, sikerek messze elkerülték őket, de amint megérkezett a fent említett páros a klub élére - melyet mindössze 2,9 millió euórért vásároltak -, onnantól beindult a szekér. Az már csak mellékes, hogy semmilyen komoly vizsgálat nem előzte meg a tranzakciót (Sky forrásai szerint), szimplán gyorsan lebonyolították, minél előbb, annál jobb alapon. 

Folyamatosan lépdeltek felfelé a ranglétrán, 2022-es szezont már az első osztályban kezdhetik meg. A Monza magasan a legnagyobb költségvetéssel rendelkezett a második vonalban is, ha lehet hinni egyes információknak, akkor megközelíti a klub tőkéje az olasz középcsapatokét is (de lehet, hogy még ez is csak kishitű becslés). Átfutva a jelenlegi keretet, ez bőven nem kiesés ellen küzdő gárda, inkább olyan, akik a 8-12. hely környékére megérkeznek a szezon végén. 

Kapuban Cragno, előtte Marlon, Ranocchia vagy épp Pablo Marí, középpályán Sensi és Pessina, elől pedig Caprari és Petagna. Többségük volt olasz válogatott, rutinosak, komoly Serie A tapasztalattal rendelkeznek. Az, hogy ők lesznek a legjobb feljutó csapat, szinte evidens (1.45), de a top10 sem elérhetetlen (1.75), ezekben bőven lehet érték, de vajon hogy kezdik a bajnokságot?

Fényes jövő

A Torinóval kezdenek, akiknél ráadásul akadnak fontos hiányzók. A szorzók már nagyjából tükrözik, hogy ez egy kiélezett nyitány lehet, ahol van érték abban, hogy a Monza minimum egy pontot otthon fog tartani. Mi is ebben bízunk, így a hazai DNB-ben látunk fantáziát 1.82-ért. A Monza jövője azért is lehet fényes, mert két rutinos vezér irányítja őket, akiknek ez a projekt a szívük csücske, főleg Gallianinak. 

Komoly kapcsolati hálóval rendelkeznek, képesek lesznek pár év múlva nagyobb sztárokat is igazolni. Itt minden a szakvezetésen múlik (edzőkön), ha tényleg megragadnak kezdésként a középmezőnyben, akkor garantált, hogy 2-4 éven belül a Monza ott lehet a top6-ban stabilan. Az sem mellékes, hogy politikai szempontból hogyan alakul Berlusconi jövője, ugyanis pár hét múlva választás Olaszországban, Berlusconi pedig újból ott lehet a húsos fazék körül, ami a Monzának sem jönne rosszul.