Interjú - Knapp

Szűk, két szavas válaszok, rövid terjedelem! Ezt nem fogjátok megkapni a Knapp-interjútól, de nem is akarom húzni az időt, hozzatok két napi hideg élelmet, és küldjétek el shoppingolni az asszonyt, mert rengeteg olvasnivalótok lesz. Még végig scrollozni is percekbe telik...ettől függetlenül megéri elolvasni, remek meglátások, és nem utolsó sorban humor is jellemzi az egészet! Olvasásra fel!


[TiB] - Honnan ered ez a Knapp név, és mi a búbánatot jelent?

[Knapp] - Ha az embernek nincs humorérzéke, legalább olvasson humoros dolgokat! A nevet egy Rejtő könyvből loptam („Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy őszinte sajnálatára” a mű pontos címe), a név „bevezetésére” pedig egy kereskedelmi tv csatorna sms chat-falán került sor, bő tíz évvel ezelőtt. Akkoriban kezdtek elszaporodni a társkereső üzenetek az egyébként nem kifejezetten erre szolgáló oldalon, úgyhogy én egyszer ezzel a szó szerinti idézettel léptem be a társalgásba: „Nevem Schwachta Szókratész vagy Knapp (ahogy tetszik). Negyvenöt éves özvegy ítéletvégrehajtó vagyok, aki úgy érzi, hogy még tartogat számára valamit az élet.” Volt kapás, így megtartottam a nevet. hehehe

[TiB] - Jól emlékszem, hogy egy EB Guru játékban tűntél fel az oldal életében?

[Knapp] - Kicsit összefolynak már az évek…Az adatlapom szerint 2009 decemberében regisztráltam, játszhattam már 2008-ban is?! 2010-ben biztosan megnyertem a vb Gurut. Arra emlékszem, hogy a 2008-as EB után tudatosult bennem – mikor is egy nyereménynek köszönhetően a tengerparton pihenhettem ki a fáradalmaimat – hogy érdemes időt és energiát ölni a különböző sportfogadás játékokba.
Azóta kifejezetten „vadászom” a tippjátékokra és rendszeresen bejön belőle annyi havi szinten, amennyiért egy közmunkás kidolgozza a belét.

[TiB] - A velős, végletekig mindent megmagyarázó hozzászólás alapján a foglalkozásod nem lehet más, mint kőműves. Ugye jól mondom?

[Knapp] - Mármint szabadkőműves?! Valójában csak igyekszem úgy fogalmazni, hogy az számomra is érthető legyen!

10 éven keresztül dolgoztam tanácsadó-üzletkötőként, ahol is alapvető feladatom az volt, hogy magyarról magyarra fordítsak a felek között, azaz érthetővé tegyem mondjuk a jogász által eldarált szöveget akár egy kőműves számára is. Tudom, hogy néha túlragozom, de ezt tekinthetjük karakterbónusznak, amit a hűséges olvasóimnak adok! 

[TiB] - Profi bónuszforgatónak tűnsz. Megéri ezzel foglalkozni? Egyszer csak elfogynak a bónuszok...

[Knapp] - Én is azt hittem az elején, de valahogy mindig előkerülnek újabbak. Több, mint 40 különböző irodánál van számlám és ugye ezek az irodák versengenek egymással, így „kénytelenek” bónuszokat osztogatni az ügyfélkör növeléséhez illetve megtartásához. Valójában a játékosok által elvesztett pénz egy részét osztják szét, így erkölcsi kötelességemnek is érzem, hogy a lehető legtöbbet vegyem ki belőle és az összeget a lehető legjobb célra – a családomra – fordítsam.

Mostanában kifejezetten lelkesek az irodák, pedig a fociszezon igazi kezdetére szokták inkább aktivizálni magukat.
Pont ezekben a napokban (2013.júliusának közepe) 5 iroda is arra „kényszerít”, hogy napi szinten játsszak náluk némi bónuszért és van még a várólistámon néhány kezdőbónusz is. Hát ilyenek ezek.

[TiB] - A bónuszok mellett mit "űzöl" még, arbolás? Hagyományos, bukási veszéllyel járó fogadás gondolom már nem foglalkoztat

[Knapp] - Az alapkoncepció a két évvel ezelőtti, a „hivatalos” indulásnál az volt, hogy három fő csapásirány lesz a sportfogadásban:

  • bónuszvadászat
  • tippjátékok
  • élő fogadások


A bónuszok hozzák a stabilitást, a tippjátékok az élményt, az élő fogadások pedig az infarktust. hehe
Igyekszem a sportfogadáson belül több lábon állni és ahol lehet, minimalizálom a kockázatot. A fórumon olvasottak megerősítettek abban, hogy többféle módon lehetünk nyereséges játékosok, ugyanakkor a bónuszok nélküli arbolás nem foglalkoztat különösebben, élvezem inkább, hogy (többségében) nincsenek korlátozva a számláim.

Az élő fogadásaim letisztultak már annyira, hogy össze-vissza nem dobálom fel a téteket (na jó, persze azért előfordul…), inkább bizonyos, visszatérő helyzeteket keresek. Ilyen például, mikor fociban 0:2 után szépítenek, akkor a döntetlent vagy a hazai győzelmet jobban merem játszani, mint mikor 1:1-es állás után lesz 1:2. A kedvenceim egyértelműen a kézilabda élő fogadások, ahol remek trédelési lehetőségeket lehet találni, ha van türelmünk várni és ismerjük az erőviszonyokat. A stratégiám leegyszerűsítve: ha túl nagy különbség alakul ki két csapat között (legalábbis szerintem), akkor elkezdek a különbség csökkenésére játszani. A gyakorlatban mondjuk meccs közben 4 góllal húz el az egyik csapat, akkor a másikat rakom +3,5-ös hendivel. Ha visszajönnek 2 gólra, akkor már zárhatom is biztos haszonnal a projektet, de sokszor hagyom végigmenni, ha már szerintem megtörtént a „lélektani fordulópont”. (ha a különbség mégis nőne, ám továbbra is hiszek a felzárkózásban, akkor általában teszek még egy fogadást egy magasabb hendi határnál is, pl. +5,5-ön)

A hasonlóan hektikusan változnak a szorzók a kosárlabdában vagy a teniszben is, viszont kézilabdában veszem észre legjobban a „trendfordulókat”. A szorzók számomra olyanok, mint a tőzsdei árfolyamok: ha jókor szállunk be, azaz eltaláltuk a szorzóváltozás irányát, akkor lesz alkalmunk visszafogadni és nem kell végigizgulni a meccset (törekszem arra is, hogy minél kevesebb ideig legyek kockázatban, azaz minél rövidebb ideig kelljen izgulni egy tipp miatt. valószínűleg a háziorvosom is ezt tanácsolná). Lényegében mindig „value bet”-eket keresek az élő fogadásoknál is, olyan szélsőséges szorzókat, amelyek várhatóan korrigálnak hamarosan.

Meccs előtti fogadásokat viszont valóban nagyon ritkán teszek, igazából csak szép nagy, vonzó szorzókra ugrom, mint amilyeneket a foci nulla-nullák vagy a kézilabda döntetlenek jelentenek. Egy alapelv viszont van: ha „érzek” valamit akkor azt egy kis apróval vagy legalább egy tippjátékban meg kell tenni! Muszáj, mert különben csak a nyavalygás marad! 

William Hill Sports

 


[TiB] - Hogy zajlik az az idő, amit sportfogadásra szánsz. Információkat szerzel, vagy arbra keresel oddsokat, ilyesmik?

[Knapp] - Van egy kis füzetecském, amiben minden napra előre felírom a teendőket. Nem, nem azért, mert ennyire pedáns vagyok, csak egyszerűen elfelejtem különben. Ide bekerülnek bónuszforgatási határidők, tippjáték határidők és a sportesemények, amiket követni akarok (de még az is, ha macskakaját kell vennem aznap). Így csipásan ébredve – ami lehet reggel 7-kor meg délben is – egyből tudom, mit kell tennem aznap. A bónuszok forgatásához szükséges oldalak lényegében folyamatosan nyitva vannak a gépen, ez mellett trollkodom a fórumon végzem a dolgom: a játékoknak is köszönhetően elég széles kínálatot átnézek, így a meccsek idejére letisztul a kép, mit érdemes élőben követni és valódi pénzben megjátszani.

Szörnyű dolog, de a számoknak jobban hiszek, mint az embereknek, így főleg statisztikák alapján válogatok, illetve számomra a szorzóváltozások hordozzák a legfontosabb információkat! Nap végén – ami nálam általában hajnali 3 és 4 között van - egy excel táblába felvezetem az egyenlegeimet, így látom is pontosan, mennyivel lettem gazdagabb/szegényebb aznap.
Ezt a táblázatot jó visszanézni, nehogy elfelejtsem, hogy honnan indultam!

[TiB] - A vb-guru megnyerése is mutatja, hogy azért vannak jó tippjeid, amikhez nem kell a biztosító fogadás. Szerinted lehet valaki annyira nyereséges, hogy a sportfogadásból éljen? Vagy az átlag fogadó nem is érzékeli, hogy igazából összességében bukóban van?

[Knapp] - Állítólag havi 47 000 ft-ból is meg lehet élni, ehhez pedig elég napi napi 1600 ft-ot összekaparni!! Ez nem is tűnik lehetetlennek, ugye? hehe...Igazából mindenki maximum annyi pénzt képes megkeresni, amennyit el tud képzelni magáról! (ez nem csak a sportfogadásra igaz természetesen). Többnyire a saját agyunkban lévő korlátokkal kell megküzdenünk – én is küzdök magammal – viszont biztos vagyok benne, hogy kizárólag „hagyományos” sportfogadásból is lehet folyamatosan pluszt termelni (az, hogy ez a megélhetéshez elegendő-e, az igényeinktől és a lehetőségeinktől is függ)!

Az esélyeinkkel kapcsolatosan gondoljuk végig az alábbi példát: Megkérjük a csajunkat vagy az anyósunkat, hogy tetszés szerint válasszanak ki 100 sporteseményt mondjuk a Pinnacle kínálatából, amit megjátszanának 1-1 euróval. Laikusokról beszélünk – bár ezzel anyósom minden bizonnyal vitatkozna – mégis kb. 97 euró megmaradna / visszajönne a 100-ból! A nyereségességhez az kell, hogy a feltett 100 eurónkból legalább 101 legyen rendszeresen. A kérdés tehát leegyszerűsítve: képes vagy-e rendszeresen pár százalékkal jobb eredményt elérni, mint az, aki véletlenszerűen választ a tétlapról! Szerintem 103-105%-ig el lehet jutni, ha megfelelően választjuk ki az irodákat, ahol játszunk (és persze vagy a sporthoz vagy a számokhoz értünk egy csöppet) innentől pedig már sínen vagyunk, hisz „csak” a feltett tétjeink nagyságától és a fogadásaink számától függ, hogy mekkora jövedelemig jutunk.

Természetesen ennél sokkal nehezebb dolgunk van, ha kényelmi-, érzelmi- vagy egyéb okokból olyan irodánál próbálunk nyereségessé válni, ahol nem 3, hanem 8-10%-os hasznot épít be a szorzókba a bukméker (a Pinnacle csak példa, ugyanez elérhető, ha a tippjeinknél megnézzük a különböző irodák kínálatát és mindent ott fogadunk meg, ahol a legmagasabb a szorzó…). A másik oldalról nézve: aki a tétjeinek (nem a tőkéjének!) több, mint 10%-át elveszíti hosszú távon, az valamit sajnos rosszul csinál. Ilyen eredményre anyósom is képes lenne…

Minden játékosnak illik tisztában lennie vele, mennyi pénzébe kerül vagy éppen mennyi pénzt hoz neki havonta a sportfogadás! Sosem késő erről elkezdeni statisztikát vezetni. A havi mérést azért ajánlom, mert így tudunk a „tisztességes munkával” elérhető keresetekhez viszonyítani, de aki éves ciklusban gondolkodik vagy órabért számol magának, az sem hibázik nagyot… Persze lehet nyugodtan a nyertes szelvényekkel dicsekedni, ám amíg legalább magunkkal nem vagyunk őszinték, addig csekély az esélyünk az előrelépésre.

[TiB] - Mi lesz veled, mint bónuszvadásszal jövőre a szabályozás idején?

[Knapp] - Hajlamos vagyok minden változásban a pozitívumokat keresni! A legfontosabb, hogy az utóbbi években annyit lehettem a gyermekeimmel (2 és 4 évesek most), amennyit csak akartam. Kevés apuka mondhatja el, hogy tényleg látja őket cseperedni, pont mikor a legaranyosabbak. Erre a sportfogadás adott lehetőséget, ezt már nem lehet tőlünk elvenni.

Természetesen amennyiben lesz rá lehetőség, folytatom a sportfogadó pályafutásomat, viszont ha váltanom kell, akkor azt egy jelnek tekintem majd és új kihívás után nézek. Ebben benne van az is, hogy pár száz kilométerrel arrébb tolom a családi közös biciklit, de az is, hogy itthon keresek más elfoglaltságot. Alkalmazottként egy ideje nehezen tudom elképzelni magam, de azért van az a pénz – vagy élethelyzet – ami elgondolkodtatna. Mondjuk nem igazán jellemző, hogy annyi pénzt kínáljanak, amennyiért szívesen eladnám magamat és lemondanék a viszonylag kötetlen életemről…Sajnos azt tudomásul kell venni, a munkaerőpiacon is mindig a vásárló mondja meg, hogy mennyit ér valójában a portéka, azaz ebben az esetben én! hehehe

Nem egy vállalkozásbarát ország épül mostanában - inkább a baráti vállalkozásokon van a hangsúly – ami szintén nem könnyíti meg az esetleges pályamódosítást. Amit viszont akarva-akaratlanul támogat a mostani kormányzat, az a deviza spekuláció. Ez egy szimpatikus csapásiránynak tűnik és ne feledjük, hogy a forex oldalak is kínálnak bónuszokat! hehe

[TiB] - Van nagy nyereményről hatalmas storyd? Minden fogadónak van valami... a Vasas ha 94. percekben nem kap gólt, 2 milliót nyertem volna, és hasonlók

William Hill Sports

[Knapp] - Több ilyen van, és hogy nem nyertem velük az főleg az én hibám! Az utolsó pillanatokban elbukott meccsekkel/kötésekkel kapcsolatban általában elmondható, hogy volt lehetőségünk egy biztos, bár valamivel kisebb nyereményre és ez csak rajtunk múlt. Nem kellett volna mást tennünk, csak az eredeti tippünk ellen fogadva élőben lefedezni a fogadásunkat (azaz lejátszhattuk volna időben a bukásunkat jelentő kimenetelt is)...

Talán ez is az egyik különbség a szerencsejátékos és a „hivatásos” sportfogadó között: az egyik izgul, a másik cselekszik. Ha izgalomra vágynék, szeretőt tartanék, de én pénzt szeretnék keresni (a szerető meg csak vinné…).
Na ez nem volt mindig így, ezért is élnek olyan meccsek élénken az emlékezetemben, ahol nagy tétet buktam el „érdekes” körülmények között.

Az egyik ilyen „klasszikus” egy chilei focimeccsen történt: a hajrában arra fogadtam erős öt számjegyű összeggel, hogy nem lesz már több gól (oké, azóta tudom, hogy dél-amerikai meccsen ilyet sosem szabad tenni). 10 a 9 ellen játszottak a felek, túl voltunk 3 piros lapon és a hazai Colo Colo vezetett 2:1-re. Ők már nem akartak gólt rúgni, a vendég Universidad de Chile pedig több, mint fél órát játszott kettős emberhátrányban, már lépni is alig tudtak, nem hogy helyzetbe kerülni. Simának tűnt. Akkor kezdtem aggódni, mikor a játékvezető 7 (azaz hét) perc hosszabbítást jelzett! Ám ez is sikeresen eltelt gól nélkül, viszont szépen ment tovább a meccs, mígnem a hosszabbítás 11. percében a vendégek előreívelt labdáját a hazaiak hátvédje a 16-os vonaláról a saját kapujába csúsztatta, kialakítva ezzel a 2:2-es végeredményt… Ez a „ha nem látom, nem hiszem el” kategória volt. Nemrég eszembe jutott, hogy segítené az élmény feldolgozását, ha újranézném a gólt – mint mikor a volt szerelmedre titkon rákeresel a facebook-on – de a jogtulajdonos jobbnak látta leszedetni mindenhonnan ennek a derbinek az összefoglalóját.

Ért nagyobb veszteség is, a Kiel egyik Bundesliga kézi meccsét meg is könnyeztem az „all in”-es korszakomban. Elég volt hozzá, hogy az utolsó 10 percben 4 gól mínuszról 5 gól pluszt csináljanak a srácok. Végül 1 gólon és egyetlen másodpercen bántóan sok pénz ment el.
Ugyanakkor ezek a „drámák” mérföldkövek is voltak, mivel tanultam belőlük és hatásukra sokkal óvatosabb lettem, a nagy tét helyett a nagyobb szorzók felé mozdultam el. Reálisabban mérem fel azóta a saját fájdalomküszöbömet.

[TiB] - Melyek a kedvenc sportágaid, és azon belül a kedvenc csapataid. Én kifejezetten Manchester United - szurkolónak látlak, mert a nagy matekosok az ismeretségi körömben, és itt a fórumon is, mint például benson, nekik szurkolnak valamiért.

[Knapp] - Egyszerű nézőként a jégkorong és a kézilabda, ami leginkább szórakoztat, viszont mivel az utóbbira rendszeresen fogadok, így sajnos ritkán nézhetem anyagi érdekeltség nélkül. A tavaszi divízió 1-es hoki vb meccseire viszont direkt úgy mentem ki, hogy ne legyen tétje. Egy hoki meccs élőben igazi élmény, hangulatos, sokkal jobban követhető, mint tévében, valamint aki megáll, azt felborítják (mármint a jégen lévők közül, nem a nézőtéren). Egyszerűen nem tud olyan unalmas lenni, mint egy gyengébb focimeccs.

Kedvenc csapatom egyik sportágban sincsen, sportfogadóként nem is akarok érzelmileg kötődni egyik-másik csapathoz, de ha éppen szurkolok is valakinek, akkor arra nem szabad fogadnom, mert kevésbé látom objektíven az esélyeket! De ez gondolom csak nálam van így… Ugyanakkor ellene már lehet, mert akkor mindenképpen lesz minek örülni.

Mielőtt bevezették volna a kábeltévét, rendszeresen jártam NB1-es focimeccsekre, volt nap, mikor 3 találkozót is élőben láttam (persze budapestiként ez nem volt annyira lehetetlen küldetés), de ez még az előző évezredben történt, mikor még Illés Béla volt a legnagyobb király.

Fenntartom magamnak a jogot, hogy „divatszurkoló” legyek és akár meccs közben is csapatot váltsak! Tipikusan ilyenek az NFL közvetítések: annak szurkolok, akinél a labda van, vagy aki éppen hátrányban van. Fociban örültem a spanyol válogatott csúcsra jutásának, de ez ugye még akkoriban történt, mikor Xavi hajlandó volt előrefelé is passzolni. Azért ha egy szervezett csapatot látok, amely akar nyerni, az le tud venni a lábamról, akárhova is valósiak a srácok (a chilei foci klub- és válogatott szinten is belopta magát mostanában a szívembe: nagyokat szaladgálnak az ellenfél kapuja felé és vidáman rugdossák egymást. Mindkét dolgot képesek 100%-os odaadással tenni!).

Folyamatosan követem a vb-selejtezőket minden kontinensen, annyit nézek meg az irodák stream-jein, amennyit csak tudok. Remélhetőleg ezt a vb idején majd pénzre is tudom váltani, amikor a túlértékelt európai csapatokat elverik (aki elmerült a FIFA világranglista számításában, az tudhatja, hogy az európai csapatok egymás elleni meccsei több pontot érnek, mint mikor a többi kontinensen mérkőznek a válogatottak, így a „túlértékelés” valós veszély).

[TiB] - Neked mint bónuszvadásznak nagyon jó ha nagy a kínálat, de én úgy gondolom, hogy a rengeteg fogadási lehetőség, illetve a rengeteg live fogadási opció mind az iroda számára hozzák a hasznot. A fogadó nem tud leállni, és előbb vagy utóbb túlpörög, és a nagy kínálat lesz a veszte. Ezzel egyetértesz, vagy szerinted ez nem igaz?

[Knapp] - Egy svédasztal kínálata is elsőre csábítónak tűnik, de attól még nem egészséges mindenből zabálnunk…Persze először (másodszor, sokadszor…) mindannyian elcsábulunk. Érdekes kettősség ez, mivel az a hasznunkra válik, ha minél több sportágat, bajnokságot és fogadási típust ismerünk, ugyanakkor ezekből tudatosan ki kell szűrnünk a játszható eseményeket!

Arra kell fogadni, amit ismerünk, illetve amit jobban ismerünk, mint a bukméker. Tehát olyan meccsek – elvileg – szóba sem jöhetnek „hagyományos” fogadásnál, ahol a résztvevő feleket akkor látjuk életünkben először! Aztán a fogadási kínálat szűkítésénél kizárhatjuk a kizárólag szerencsén alapuló fogadásokat (ki végzi el előbb az első bedobást, a pontok száma páros/páratlan lesz), majd azokat, amelyekhez nem láttunk még statisztikákat és saját megfigyeléseink sincsenek hozzá.

Na ugye, hogy nem is maradt olyan sok játszható fogadási típus? Az irodák haszna ott jelentkezik, hogy túl gyorsan pörög a pénz, a megnyert összegeket is villámgyorsan van esélyünk újra kockáztatni és elveszíteni. Nyertes szériában nem értjük, miért kéne abbahagynunk vagy éppen pénzt kivennünk, egy vesztes tipp után pedig szeretnénk gyorsan javítani és már el is indultunk a lejtőn (ha általában gyorsan vissza akarjuk nyerni az elveszített pénzünket, akkor az már a szenvedélybetegség jele, illik rá odafigyelni).
Ez csak önkontrollal és/vagy tudatos money management használatával fogható vissza.

[TiB] - Mik az átlagos hibák, amikbe beleszaladunk mi átlagos fogadók?

[Knapp] - Nem tudom, ki tekinthető átlagos fogadónak, inkább azokról a hibákról beszélnék, amelyeket magamon felfedeztem és a fórumos tapasztalataim szerint nem egyediek.

Úgy tűnik, mindenkinek megvan az a periódusa, mikor kevés pénzből rengeteget akar nyerni egy szelvényen. Tegye fel a kezét, akinek ez bejött! Ez lényegében szimplán szerencsejáték szint, sokban nem különbözik attól, mint ha lottóznánk. Aztán rájövünk, hogy ez nem megy, jönnek a „tutik”, a mikroszkopikus méretű szorzóval adott esélyesek megjátszása. Eleve sokszor tévútra visz minket a szorzó, pedig legtöbbször az alacsony odds a korábbi eredményeknek köszönhető és igazából nem az adott mérkőzésre vonatkozik. Az alacsony szorzók kiválasztására ráerősít, hogy sokan elsősorban a jó találati arányban gondolkodnak („sok zöld” legyen), ezt tartják elsődlegesnek, holott – szerintem - csak az számít, hogy mennyi a profitunk.

Félünk a vesztes tippektől, főleg akkor, ha nem rendszeresen fogadunk. Pedig a vesztes tipp természetes velejárója a sportfogadásnak!
A félelem a különböző bónuszoknál is látszik, mikor az a játékos reakciója, hogy ezért „túl sokat kell fogadni”! A sportfogadónak a fogadás a gyakorlás és sokkal jobb, ha ezt kérik tőlünk, mint ha a bónusz feltétele az lenne, hogy demokratizáljuk Kubát!

Sok esetben elmarad a tippek utólagos kiértékelése is! Na igen, az iroda jelzi, hogy melyik volt a nyertes és melyik ment el, ám inkább arra gondolok, mikor egy nyertes tipp elszédít minket és nem vesszük észre, hogy eltértünk a saját stratégiánktól , amikor megtettük azt a fogadást. Ugyanez igaz egy vesztes tippnél is: ha utólag végiggondoljuk és tényleg illett a megjátszandó tippek közé, akkor szerintem jól döntöttünk, hiába buktunk vele. Szóval a nyertes tipp nem feltétlenül volt megfontolt tipp és a vesztes fogadásunk is lehetett életrevaló.
A sportfogadás, mint minden „szakma” igényel bizonyos fokú alázatot, ha eredményesek akarunk lenni benne. Itt tényleg nem lehet a múltból megélni! Az erőviszonyok folyamatosan változnak, új irodák jelennek meg míg régiek vonulnak ki és ez mind-mind folyamatos „tanulást” igényel. Ezt vállalnunk kell, ha emellett reálisan meg tudjuk tervezni, hogy milyen ütemben fogjuk növelni a tőkénket, akkor megtettük az első lépést egy nagyobb világ felé…szakma

[TiB] - Figyu Obi-Wan, a kedvenc filmed a Star Wars?

[Knapp] - Ritkán nézek filmeket, legutóbb talán pont a Star Wars IV-et láttam. hahaha
Sajna az első üresjáratnál (vagy reklámszünetnél) úgy röpül a kezembe a távirányító, mint Jedinek a fénykard. Túl rövid az élet ahhoz, hogy rossz filmeket nézzünk…

Azért hangulatos mese a régi Star Wars trilógia, de sci-fi-ben az Alien filmek (1,2,4) vagy akár a humorosabb kategóriában egy Ötödik elem is ott van, sőt, E.T.-re vagy az animációs Wall-E-re is szívesen emlékszünk. Ugyanakkor Zsoldos Péter vagy Lőrincz L. László fantasztikus könyveit is „filmszerűen” látom magam előtt olvasás közben. Bár Obi-Wan mondott jó dolgokat, mégsem gyakorolt rám akkora hatást, mint Al Bundy, Homer Simpson, Peter Griffin vagy éppen Jose Luis Torrente....családapaként legalább van honnan merítenem…

A Csillagok háborújával kapcsolatban inkább a vicces feldolgozások jutnak eszembe, mint a Family Guy paródiák illetve a „Robot Chicken” sorozat témába vágó részei. Ezekért legalább annyira „rajongok”, mint az alapműért (azt azért bevallom, hogy hosszú hónapokig volt egy Lego Anakin Skywalker a képernyővédőm még az aktív playsation-ös korszakomban).

Mostanában egyébként a „Trónok harca” filmsorozat illetve az alapjául szolgáló regényfolyam szippantott be, az org fórumán pedig a Filmek témában találkoztam a Mr. Nobody című alkotással, amely látványban és zeneileg is remek, emellett még elgondolkodtató is. 

[TiB] - Azt értem, hogy 100 forintnak, 50 a fele. Azt is meg tudom érteni, hogy a fene fekete. De mitől és egyáltalán miért lesz fészkes?

[Knapp] - Ennek a kérdésnek a megválaszolásához kénytelen voltam szakértők segítséget kérni:


Puhl Sanyi (szaktekintély): „Ezt innen nagyon nehéz megmondani. Bármi megtörténhet, én azt mondom 50:50. De ezért szép játék a futball”.
Knézy Jenő (m1 No1.): „Fészkes vagy nem fészkes, de meg kell hogy mondjam őszintén és tisztelet a kivételnek, de igazi pitiáner feketékről beszélünk!”
Goog Lee (kínai bölcs): „A fene régi elnevezése a leprának. A leprásokat elkülönítették: "menj a fészkes fenébe" ,azaz a lepra fészkébe. Fekete, mert általában sötét lyukakban, barlangokban volt.”

Melyiket választ jelöljük meg?

Köszönöm a figyelmet!
(TiB)