Olimpiakosz - Panathinaikosz: Az örök ellenségek rangadója

Görögország két legnépszerűbb csapatának randevúja az örök ellenségek rangadójaként is ismert. Figyelem: nem ellenfelek, hanem ellenségek. Személy szerint nem szeretem, ha a sportban nem ellenfélről, hanem ellenségről van szó, de erre a derbire, sajnos, tényleg illik az elnevezés. Társadalmi és kulturális szempontból a mai napig késhegyre menő a rivalizálás, ám régebben politikai szempontból is kiélezett volt az athéni derbi.

Törött székek és betört fejek

Hosszú időn keresztül a Panathinaikosz a belvárosban lakók és módosabb polgárok fociklubjának számított, míg a görög főváros kikötőjében alapított Olimpiakosz a munkásosztály kedvenc csapata volt. Mint oly sok másik focicsapat esetében, ez manapság már a görögöknél is a múlté. Jelenleg mindkét csapat szurkolótáborának összetétele közel azonos, s mindkét egyesületet befolyásos gazdasági és politikai csoportok támogatják.

Azonban egy dolog mégis közös az Olimpiakosz és a Panathinaikosz szurkolóiban: az egymás iránti olthatatlan gyűlölet. Ezeken a rangadókon nagyon gyakori, de úgy is lehet fogalmazni, hogy nagyon megszokott jelenség a futballhuliganizmus. Nem csak törött székek és betört fejek, hanem olykor nagyon is konkrét harcok és utcai zavargások a rangadók velejárói. A gyűlölet olyan intenzív, hogy az erőszakos cselekmények már halálos áldozatot is követeltek. Előfordult már, nem is egyszer, hogy a két tábor huligánjai előre egyeztették a tömegverekedés helyszínét.

Puskástól Détáriig

Az athéni együttesek kapcsán mindenképpen érdemes megemlíteni két magyart: az egyikük Détári Lajos, aki az Olimpiakosz légiósaként a "Pana" elleni rangadón is szerzett gólt, a másikuk pedig nem más, mint minden idők legnagyobb magyar focistája és a világ egyik leghíresebb labdarúgója, Puskás Ferenc. Az Aranycsapat kapitánya - közismert becenevén: Öcsi - edző volt a Panathinaikosznál és az ő nevéhez fűződik a görög klubfoci legnagyobb sikere: 1971-ben a londoni Wembley Stadionban rendezett BEK/BL-döntőben a holland Ajax ellen játszott a Panathinaikosz.

Angliában 2-0-ás vereséget szenvedett a Puskás által irányított görög gárda, de a vesztes csapat még így szerepelhetett - az Ajax helyén és helyett - az Interkontinentális Kupa döntőjében, a jelenlegi klubfoci-vb elődjében. Ugyan azt a páros csatát is elbukta a Pana – méghozzá az uruguayi Nacional ellenében -, ám ezzel együtt is mindmáig rekorder hazájában, hiszen a Puskás edzette Panathinaikosz az egyetlen görög fociklub, amelyik valaha a legmagasabb szinteken képviselhette Görögországot.

Détárin kívül még Németh Krisztián és Megyeri Balázs tartozik az Olimpiakosz nevesebb magyar légiósai közé, míg a Panathinaikosznál Rudolf Gergely és Torghelle Sándor tartozik ebbe a kategóriába.

Rohamozni kell a gyűlölt ellenfelet

Tippek tekintetében nincs könnyűnek nevezhető helyzetben a sportfogadó. Ugyan az esetek többségében erre a derbire is vonatkoznak azok, amik majdnem minden egyéb másik rangadóra is, vagyis gyakrabban győznek a hazai pályán játszó együttesek, mindkét csapat szerez gólt, satöbbi, ám az a helyzet, hogy a döntelennek vagy a vendéggyőzelemnek is eléggé jelentős a valószínűsége. (Ez főleg akkor van így, amikor az Olimpiakosz játszik idegenben.)

Érdemesebbnek tűnik a nem a végkimenetelre való tippek felé mozdulni. Mivel úgy a nézőtéren, mint a pályán garantálható a feszült légkör, talán nem tűnik alaptalannak a szabálytalanságok számára fogadni. Sőt, gyakran nem csak abban lehet bízni, hogy villanni fognak a sárga lapok, hanem a piros lapokra is lehet számítani. Olykor már fel sem tűnik az egyetlen darab kiállítás egy Olimpiakosz-Panathinaikosz derbin, hanem csak akkor „kapják fel” a fejüket az emberek, ha legalább két piros lap volt a mérkőzésen vagy 3 játékost állítottak ki valamelyik csapatból. Szintén gyakorinak mondható a durvább szabálytalanságok velejárójának nevezhető büntetőrúgás. Mint ahogyan nagyon gyakori esetekben a szögletek számára is érdemes fogadni, hiszen az holtbiztosnak mondható, hogy a hazai pályán játszó együttes az első perctől kezdve az utolsó pillanatig rohamozza gyűlölt ellenfele kapuját.