ATP Australian Open: Retrodöntő, avagy a tenisz ünnepe Melbourne-ben

Hihetetlen két hetet zárunk le vasárnap amikor a férfi egyéni és a vegyespáros döntőket is lejátsszák. A legfontosabb: Piros Zsombor a juniorok között több, már ismertebb kiemeltet is megverve Grand Slam-bajnok lett! A felnőttek között pedig pont azok jutottak a finálékba akiket az utóbbi egy-két évben többször vagy éppen végérvényesen leírtunk: Serena és Venus Williams, a Bryan testvérek, Roger Federer és Rafael Nadal. Jöjjön az utóbbi két gentleman meccsének előzetese.

Váratlan fordulat 1

Fél éves kihagyás után tért vissza Roger, ezért senki sem gondolta volna hogy a neki szánt Berdych, Nishikori, Murray, Wawrinka útvonalon majd esélye nyílik egy újabb, régóta várt GS-győzelemre. A HK-n és az első két fordulóban mutatott teljesítménye alapján meg egyáltalán nem. Az elődöntőt figyelmen kivül hagyva azonban szenzációs tenisszel rukkolt elő, ha az ütései nem is mindig sültek, de a hálónál tanárként játszott és a szervája is érinthetetlen volt. Az elődöntőt látva viszont kissé parasztvakításnak tűnik, és ha jobban belegondolunk, Berdych és a Murray-t kiejtő Zverev remek match up volt, míg Nishikori (és a cseh) mentálisan megint darabjaira hullott és meg is sérült. A Wawrinka elleni meccs tűnik a leginkább mérvadónak.

Roger Federer. Fotó: EvrenKalinbacak/Shutterstock.com

Azon nem kezdett jól, az addigi örömtenisz eltűnt és görcsösen játszott - persze itt már volt elvárás és nagyon nagy tét. Mivel Stan is messze volt legjobbjától, így egyrészről egy nagyon gyenge, elődöntőhöz méltatlan színvonalú meccset láttunk, másrészről úgy tűnt Roger 50-60 %-osan is háromban lerendezi. Nem tette, mert könnyelműen kezdett játszani és a magára találó honfitárs egyenlített (volt hogy Federer zsinórban háromszor vesztett szervagémet!!!), így nyersen fogalmazva már csak az volt a kérdés a döntő szett előtt, hogy melyik a nagyobb balfácán? Az amelyik 2-0-ra vezet, az ellenfél teljesen elvesztette a fonalat és a lábát is “maszatolják”, mégis elbukik, vagy az amelyik lélektani és fizikai fölénybe kerül és nem tudja kihasználni. Szokás szerint Wawrinka lett a “győztes”, pedig tényleg jobban játszott már és bréklabdái is voltak, de egyszerűen odaadott egy szervagémet és game over. Az első öt meccse alapján nálam Federer lett volna a döntő favoritja, de az utolsó mérkőzés több mint elgondolkodtató - az időpazarlásról nem is beszélve. 

Váratlan fordulat 2

Rafa is kihagyott pár hónapot, de nála már megszokhattuk hogy mindig nagyszerűen tér vissza. Volt hogy világelsőséggel és a legjobb szerváját hozva, máskor olimpiai bajnoki címmel, most pedig lehet hogy GS-győzelemmel. A januárt is remekül indította, és az első melbourne-i körökben sem lehetett rá panasz. Sokan jósolták hogy Sascha Zverev véget vet a spanyol menetelésének, de végül nem így történt. A mutatott játék alapján nagyon is benne volt a pakliban, de egy nagyszerű, 37 ütéses labdamenetbe belesérült a német és ahelyett hogy bebiztosította volna a 3-2 -es vezetést döntőszettben, zsinórban elbukta a játékokat. Rafa egyébként brékelőnnyel ment a játszmában, de megint passzívabb teniszre váltott és majdnem ez lett a veszte. Nem sok meccse volt még idén, de ezt elég gyakran megcsinálta. Berdych ellen 6-1 majd egy szoros szett, Raonic ellen 6-1 majd elvesztett szett, megint ellene nyert első játszma, de bukott meccs, Zverev nem vette el az adogatását az első gém óta, csak döntő szett brékelőnyben, Monfils pedig 2-0-ról majdnem egyenlíteni tudott.

Rafael Nadal. Fotó: Leonard Zhukovsky/Shutterstock.com

Ekkor úgy éreztem ez a Nadal kevés, ilyen buta játékfelfogással és azzal a sérülésre hajlamos testtel már nem lesz belőle GS-bajnok. Ahogy Federernél, úgy a spanyolnál is történt egy nem várt fordulat, Raonicot és Dimitrovot (a torna messze legszínvonalasabb, egészen hihetetlen meccsén) is úgy győzte le hogy szinte végig koncentrált és játszott izomból, lassabb labdákat és passzívitást alig lehetett felfedezni az utolsó két mérkőzésén. A torna közepe tájékán a svájcit sokkal erősebbnek éreztem, az utolsó pár nap miatt nálam fordult a kocka. Elképesztő mennyit kapar és melózik hogy újra a csúcsra érjen, soha nem volt a kedvencem, de ez elismerésre méltó. 

Pro és kontra

A két játékos nagyon jól ismeri egymást, pályán belül és kivül egyaránt, remek barátok egyébként. Rengeteg nagy meccsük volt, kiemelni talán a 2008-as wimbledoni (lentebb egy jó minőségű videó) és a  2009-es melbourne-i ötszettes döntőjüket lehetne, mindkettő klasszikus. Tizenhárom éve találkoztak először, viszont több mint egy éve utoljára, és az utóbbi szűk három évben is csak akkor (az utolsó mérkőzésen Bázelben fedett körülmények között 1.3 -on toronymagas favorit volt Roger a játékát még csak építgető, önbizalmat gyűjtőgető Nadal ellen, mégis csak három szettben, nagy csatában nyert). Azóta főként Federer játéka változott, de biztosak lehetünk benne hogy a Tony Nadal és Carlos Moya nevével fémjelzett stáb felkészült belőle, annál is inkább mert ebben a sorsolás is segített. Raonic (nagy szerva, nagy tenyeres, szerva-röpte) és Dimitrov (egykezes fonák, nyesések, finom trükkök) lényegében Federer kettészedve.

A spanyol az utolsó mérkőzéseken sokkal inkább egyben van, az utóbbi három évben nem játszott ilyen erővel és önbizalommal. Dimitrov ellen öt órát volt a pályán, de jelentkezzen aki fáradtnak látta - ilyen nem létezik. A svájci is két döntőszettest vívott, de rajta nagyon is látni a kimerültség jeleit, és vannak komolyabb hullámvölgyek a játékában is. Egy nappal többet pihent, de nem hiszem hogy ez számítana amikor 5 év a korkülönbség. Az adogatása remekül működik ha elsőt tud ütni, viszont fáradtan több másodikra kényszerül ami nagyjából a bukást jelentheti. Az eddig mosolygós, a pályán szinte szárnyaló svájci az elődöntőben nagyon stresszesnek tűnt, első ránézésre rajta nagyobb a nyomás. Két olyan teniszezőről van szó, akik évekig uralták a mezőnyt, egészen addig míg nem jöttek a sérülések, öregedés illetve Djokovic és Murray (több mint négy évig voltak 1-2 a világranglistán, aztán előzött a brit, és lett egyeduralkodó a szerb). Most hogy a jelenlegi két legjobbat eltakarította a sors keze, hatalmas lehetőséget kaptak, Federer lényegében egy utolsó utánit, érthető tehát a görcsösség. Roger egyébként is túl sokszor bukott Nadallal szemben, talán szentségtörésnek hangzik, de mentálisan mindig alulmaradt. Lehet ezzel vitatkozni de nem érdemes: a h2h 23-11, külső keménypályán 8-2, GS-eken 9-2 (!!!) a spanyol javára, csak füvön és fedett körülmények között áll jól a svájci szénája. Ha már a körülményeknél tartunk: Fedex és az adogatásai legnagyobb ellensége, a szél is jelen lesz, még ha az előrejelzések szerint nem is annyira mint Zsomborék mai meccsén.

Tippelj ITT a döntőre és nyerj!!!

Mivel mindenki Federert tippeli (úgy érzem sokan szimpátia alapján teszik ezt) és a szorzók is kezdenek összeérni, kicsit furán is érzem magam, de minden létező szempont alapján nálam Nadal lesz a befutó. Igazából még az is benne van a pakliban hogy darálva háromban nyer, ha Roger fizikailag nem tudja magát összekaparni, vagy épp megint görcsösen kezd - így a perc, game, vagy szett határokhoz nem nyúlnék. Így vagy úgy, szerintem mindenki happy hogy láthatunk egy újabb, egyáltalán nem várt GS-döntőt a két klasszistól, és mindkettő megérdemelné a kupát (szerintem azért Nadal pályafutásán nagyot lendítene, a tenisznek jobbat tenne). Jó szurkolást!