ATP-tornák: Döntők Madridban, nyitány Rómában

Nincs megállás a Touron. Még véget sem ért a madridi, már kezdődik is a római Masters. Spanyolországban már csak a férfi egyes és páros döntő van hátra, érdemes kicsit átrágni majd átugrani Olaszországba, ahol a selejtezők mellett első fordulós mérkőzéseket is láthatunk. Ahogy az előző héten, úgy a következő hét napban is koedukált tornát élvezhetünk.

Djokovic-Murray, gladiátorharc felsőfokon

Kisebb meglepetésre a szerb és a brit vívja a madridi finálét. Persze ez így elég furcsa, hiszen a világranglista első és második helyezettje jutott idáig, ráadásul aki a nem várt személy az mellesleg a címvédő. Andy Murray helyett sokan Nadalt favorizálták, főleg a monte-carlói és barcelonai menetelése után, de ahogy tavaly ugyanitt, úgy idén is megverte őt a brit. A színvonal nem volt az igazi, de a sok gyermeteg hibát tudjuk be annak hogy nagyon feszült, küzdelmes mérkőzés volt rengeteg hosszú labdamenettel, ami olykor inkább sakkjátszmára hasonlított. A skót nagyon okosan, taktikusan, koncentráltan ütögetett, de a támadó ütésekbe gyakran belerontott. Viszont hogy mennyire egyben volt, és fel tudott lépni a fontos pontoknál, azt jól mutatja hogy 13 bréklabdából 11-et védett ki, többnyire egy nagy adogatással, vagy nyerővel (az ejtései különösen jó arányban jöttek). Utoljára akkor láttam ilyen koncentráltnak, összeszedettnek, amikor Montrealban megverte Djokovicot is. A szerbbel gyerekkoruk óta ismerik egymást, jó barátok és a pályán is rengetegszer, már 31 alkalommal meccseltek egymással. Viszont a mérleg kezd aggasztó lenni Andy számára, ugyanis az utóbbi két esztendőben 11 -szer vesztett és mindössze 1-szer nyert Noléval szemben. Szinte ugyanazt játsszák, közel azonos színvonalon. A világ két legjobban fogadó játékosa akiket szinte lehetetlen leütni, tökéletes lábmunka jellemzi őket, remek stratégák, viszont van egy-két halvány különbség. Djoko sokat javult fonák oldalról, de onnan még mindig erősebb Murray, kereszt elütései páratlanok. Viszont sokkal jobb a második szervája, és fejben is erősebb - igaz ebben mindenkit ver.

Fotó: pdrocha/Shutterstock.com

A forgatókönyv tehát mindig ez: fej-fej mellett haladnak, embertelenül hosszú, parádés labdamenetek, majd előbb vagy utóbb Djokovic megtöri riválisát és behúzza a mérkőzést. Andy mentálisan nem a legerősebbek egyike, nem jött neki jól hogy abban az évben amikor a hátával és formaingadozással is nyűglödőtt (két éve), négyszer kapott ki tükörsimán. Onnan pedig Montrealt kivéve nem volt visszaút, és ez elég kemény nyomot hagy benne. Ugyan a világelső továbbra sincs bombaformában, már-már pofátlanul minimumon pörög, és akár fogható is lenne, de valószínű hogy egy újabb szoros meccsen ismét nyer (1.25). A szorzók elég komolyan el vannak szállva, az érték abszolút Murray-ben van. A hendit nem érzek nagy fogásnak, könnyen lehet ez nüanszokon múló, egy-egy brékkel kiszenvedett 7-5, 6-3 is, de akár egy három szettes is ahol elfogy a brit, sajnos erre is láttunk már példát. Inkább a nagyobb oddszokkal kell menni, Nolét tenni hátrányban, 2-1 correct score-ral, vagy éppen a Murray szettet. Utóbbira jobb esélyt látok mint egy hendikepre (ami tényleg lefőhet három játszmában is). Címvédőként nagyon összeszedte magát Madridra, ráadásul a Garros-kiemelés szempontjából is döntő hogy minél több pontot védjen meg. Ez a pálya a magaslat miatt gyorsabb mint az átlag salak, ez szintén neki kedvez. Nadalt pedig úgy is verte hogy sokáig csak bréklabdáknál mutatta az első szervát, de a legnagyobb gyengeségének számító másodikkal is elég jól helytállt. Ha ezt hozza ma is, látva a Djokovic-Nishikorit akár győzhet is, de a szettre ilyen szorzón jó esélyt látok.

Románok itt is, ott is

Sokan tartják úgy hogy nem véletlen a négy román hölgy a legjobb nyolc között, akik közül Halep végül meg is nyerte a tornát. A torna tulajdonosa ugyanis a korábbi teniszező, manapság milliárdos üzletemberként tevékenykedő Ion Tiriac. Ha valaki nem tudná, vagy nem esett volna le a név alapján, román az úriember. Habár furcsa, én mégsem hiszek ebben, Tiriac ugyanis már régóta ott van ahol, pár éve éppen ő találta jó ötletnek a kék salakot, honfitársai mégsem nyerték magukat halomra. Ezt csak azért említettem mert a páros döntőben két olyan duó érdekelt, ahol van egy-egy román :) Mergea ráadásul címvédő. Hogy mekkora hazafi azt jól jelzi hogy Tecau-val (aki ma a másik oldalon áll majd) nem is olyan rég tornát nyertek Bukarestben. Bunda nincs, csak hazaszeretet. Szóval itt van Bopanna és Mergea akik tavaly már befutottak itt a célba. Két végtelenül rutinos arc, sok nagy csatát megéltek, és az elmúlt évben kis híján csúcsra járatták magukat friss párosként, világbajnoki döntőt vívtak Londonban. Idén azonban nem jönnek az eredmények, a Sydney-i döntőn kivül csak Melbourne-ben játszhattak két meccsnél többet, a Dubaj, IW, Miami hármast lehozták nyeretlenül. Itt meglepetésre melléjük állt a szerencse (vagy Tiriac a címvédők magabiztossága) és mindhárom mérkőzésüket supertie-ban húzták be. Kiváló párosokat vertek, de a másik ágon jobbak is voltak.

Jean-Julien Rojer és Horia Tecau. Fotó: Rena Schild/Shutterstock.com

Rojer és Tecau ugyanis Peya és Zimo után megütötte azt a Herbert/Mahut kettőst, aki kiejtették Bryanéket, és egyébként zsinórban három Masterst húztak be. Láttam a csörtét, roppant magabiztosak voltak Rojerék, a hálót uralták, jól olvasták le a franciákat, és végig látszott rajtuk mennyire akarják a sikert. Nem csoda, ők is egészen rémes formában voltak idáig, pont a vb óta. Igaz ők nyerték a londoni megmérettetést, és azzal az élen is telelhettek a ranglistán, talán rájuk is fért a pihenés. Most viszont megint elkapták a fonalat, mindhárom meccsüket két szettben nyerték, és mindössze egyszer vesztettek adogatást ami előny nélkül óriási dolog (páros teniszben általában döntő pont van deuce után). Ugye nem először találkozik a Bopanna/Mergea és a Rojer/Tecau kettős, mint arra utaltam Londonban is összeakadtak, és utóbbiak nyertek. Azon kivül még háromszor találkoztak, és mindig Rojerék jutottak tovább. Ahogy Herberték ellen tolták annak elégnek kell lennie, mint a H2H-ból látható ismerik is a receptet. Bopannáék egyébként is döcögve jutottak idáig, nehezen tudom elképzelni hogy esetleg még egy supertie-t nyerjenek.

Minden út Rómába vezet

Kicsit vegyük át a római selejtezőket. Formájuk alapján Pouille (1.4), Stepanek (1.44) és Dzumhur (1.44) is főtáblára jut, ellenfeleik mint Kukushkin, Volandri és Haase mind egy nagy bohóc. Igazából ezeket így kombiban érdemesebb megjátszani, mert azért vannak fenntartásaim. A francia és a bosnyák mostanában robbant be úgy komolyabban, így a reálisnál alacsonyabb szorzón kapjuk őket, míg a cseh nagy mágus, simán lebundázhatja az olasz ellen, ráadásul Madridban elég szépen ment, nem csodálkoznék ha kicsit elfáradt volna a veterán. Cervantes-Huegun még alacsonyabb szorzón kapható, de Ram-et csak a lúzerek nem verik salakon. Viola ilyen állatfaj, 6-1 -re nyert első szett után esett szét. Az indiai származású amerikai nagyon ritkán merészkedik erre a borításra, általában még a Garrost is kerüli. Ha a statok igazak akkor életében először idén Quitóban nyert főtáblán mérkőzést, de az sem a megszokott salakpálya, sokkal gyorsabb mivel közel 3000 méterrel a tengerszint felett van. Youzsnij 6-2, 6-2 -re, Giraldo 7-5, 6-4 -re verte a két spanyol salakos tornán, pedig egyik sincs csúcsformában.

Tippelj ITT a madridi, és ITT a római tornára, és nyerj!!!

Cervantes annál inkább, úgy tűnik nagyon későn érő típus. Folyamatosan hoz egy korrekt teljesítményt, ezzel meg is ragadt a Touron. Tud meglepetést okozni, verte Almagrót Kaliforniában, Delbonist Brazíliában, de ami jelen esetben fontosabb, a kötelezőket mindig megoldja - Ram kötelező. A nap tutija, csak az oddsz lenne nagyobb mint 1.22. A legnagyobb meglepetés Bedene kiesése lehet. Már tegnap is bundázott egy sort, egy olasz futures játékos ellen szett-, és brékhátrányban is volt. Második kiemelt, mivel egy időben játszik az első kiemelt Pouille-val, ha kedvezően alakulnak a dolgok, azért is leadhatja mert lucky loserként főtáblás lehet. Mi még nem tudunk róla, de ott egymás között biztosan van infó hgy ki lép vissza, ki betegedett le, ki fáradt el múlt héten, azaz kinek a helyére lehet pályázni (egyébként szinte mindig van ilyenre példa). Ennek a mestere Granollers volt az elmúlt hetekben. De Schepper egy fakezű nagy szervás, egyáltalán nem erre a borításra termett, de Lajovicot verte, szóval akár szimpla teljesítménnyel is megverheti Bedenét. A szorzója egyes helyeken 3.00 feletti.

Juan Monaco. Fotó: Carine06/Flickr

Az első kör már vasárnap megkezdődik. Feliciano Lopez sem nagy salakspíler, de a jelenlegi, sérülésből visszatérő, formáját kereső (potenciális visszalépő) Kevin Anderson ellen kötelező lenne nyernie - ha Madridban lenne, nagy tuti lenne (1.4). A Foro Italico forró salakján parázs meccs lehet a Paire-Tomic roncsderbi is. Két marháról van szó, tehát a papírformára való fogadás kizárva, de lehet nagy mérkőzés belőle. Tomic múlt héten az ütőt fordítva tartva játszotta le az utolsó pontot Fognini ellen, meg is kapta a magáét, Djokovic és a sajtó is megszólta. Azért igyekezett leszögezni hogy nem érdekli, a lényeg hogy kőgazdag. Ha kicsit észbe kap, talán motivált lesz és akkor alkot is valamit. Ami biztos az Monaco sikere. Igazán már nincs sok hely kifejteni, de nem is igazán szükséges: klasszisokkal jobb teniszező mint Steve Johnson. Az amerikai egy szervagép, nem salakra termett. Ugyan múlt héten egy gyorsabb borításon megszorította Dolgopolovot, de az argentín meg Houstonban parádésan játszva nyert tornát, és Madridban is csak egy szoros meccsen kapott ki a komoly formába lendült Verdascótól, tehát elvileg egészséges. Johnsonnak kilenc győztes meccse van salakról (nagy része houstoni, ami szinte nem is salak), Picónak ezen a borításon nyolc tornagyőzelme… Meglepne ha borulna a papírforma, nálam ez olyan 9/10 -es tipp.