ATP Washington: Érdemes a hazai játékossal tartani

Az amerikai játékosokra jellemző, hogy az év nagy részében inkább csak lézengenek a pályán, de hazai földön megtáltosodnak és a legjobbjukat nyújtják. Ebben közrejátszik az is, hogy a nyarat nagyon gyors borításokon játszhatják végig az Egyesült Államokban, ami kedvez a tipikus amerikai tenisziskola növendékeinek. Nagy szerva és egy nagy ütés a jellemzőjük, amivel elég jól el lehet boldogulni ezeken a versenyeken. Jack Sock is hasonló kaptafáról származik. Ellenfelétől, a veterán német Michael Berrertől, a tisztes helytállás is szép eredmény lehet.

Jack Sock. Fotó: lev radin/Shutterstock.com

Ég a tűz a szemében

Jack Sock tipikus jó szerva-nagy tenyeres játékos, akiben kicsit több is lehetne, de sokáig úgy tűnt, hogy benne is marad. Éveken keresztül egy lusta, tohonya srácnak tűnt, aki az edzéseken sem tette oda magát és a motivációval is komoly gondjai voltak. A meccsek nagy százalékában ad hoc teniszt játszott, nem küzdött igazán, így az ellenfelek könnyebben megtalálták a gyengébb fonákját. Általában addig volt meccsben, amíg a szerváját tartani tudta, de egy gyengébb adogatójáték után már jöttek is a gondok. Viszont idén valami megváltozott, úgy tűnik kicsit komolyabban veszi a teniszt és a munkát is mellé teszi. Az eredmények nem is maradnak el: három negyeddöntőt játszott már 2014-ben és az utóbbi három hét alatt kétszer is elődöntőbe jutott a kisebb amerikai versenyeken és csak a későbbi győztestől kapott ki.

Kifelé áll a rúdja

Michael Berrer nem mai gyerek már: 12 évvel idősebb mint az ellenfele. Sosem volt egy villámléptű játékos, a pocak is gyakran befigyelt, viszont fénykorában remekül szervált és a tenyeresével jól tudta dominálni a labdameneteket. A másik oldal mindig is hibapont volt, egykezes fonákot üt, de se komoly ereje, se igazi mélysége nincs a labdáinak, inkább csak a játékban maradásra törekszik. Idén nem kezdte rosszul az évet: a sikeres AO-selejtező után fedett pályán villogott a kvalikból indulva, majd egy challenger-döntővel ment néhány hónap szabadságra. A múlt héten adott újra komolyabb életjelet magáról: hazai pályán az oberstaufeni salakos challenger-versenyen egészen a döntőig ment, többek közt Fucsovics Marcit is legyőzve.

A fizikum döntő lehet

Michael Berrer. Fotó: Jose Gil/Shutterstock.com

Mindketten sokat játszottak az utóbbi hetekben, de a fiatalabb amerikai helyzete sokkal jobbnak tűnik. Sock három hét alatt nyolc meccset játszott, de mindegyik találkozó véget ért kettőben: a verhető ellenfeleket lesimázta, az erősekkel szemben könnyen megadta magát. Ezzel szemben Berrer csak egy hetet játszott végig, de óriási csatákba bonyolódott. Ráadásul a salak jobban igénybe veszi a teniszezők szervezetét, nehezebb rajta megnyerni a pontokat. A német utolsó négy meccse így alakult: Kovalik ellen 7-5, 7-5, Fucsó ellen 3-6, 7-6, 7-6, Marcora ellen 6-4, 1-6, 6-2 és a döntőben Bolellivel szemben 4-6, 6-7. Berrer a 100 kilós testsúlyát jól megfuttatta ezeken a találkozókon, ráadásul vasárnap irány Amerika, komoly időeltolódás és átváltás kemény borításra.

Nem szabad hibázni

Jack Sock önbizalommal telve léphet pályára a fővárosban, hiszen remek a formája, a szervája rendben van és sorra verte meg a Berrer-kaliberű ellenfeleket. Jó pár éve már, hogy Berrer bármi érdemlegeset lerakott az asztalra a nyári amerikai versenyeken, ezzel szemben Sock ezeken a pályákon nőtt fel. A német normál esetben is ólomlábakon mozog, de a mögötte lévő hét és az akklimatizálódás után esélyes, hogy a szokásosnál is darabosabb lesz. Innentől védekezésben túl sokat nem nyújt majd, a gyors pályán csak Sock pontosságán múlik, hogy milyen hatékony lesz az adogatása után. A szervája esetleg játékban tarthatja a germánt egy darabig, de Jack az utóbbi időben jobban mozog és időnként már futóbolond teljesítményre is képes, amivel nyomás alá helyezheti a fejben kicsit fáradtabb riválisát. Úgy gondolom, ez a meccs teljesen a hazai játékos kezében van és illene kettőben befejeznie.