ATP Winston-Salem: Trükkös hét következik

A Rióval bolondított US Open Series a végéhez ért, a Winston-Salem Open az utolsó torna a US Open előtt. Az amerikai kemény pályás szezont továbbra is az Emirates támogatja, összesített nyertese bónuszként egymillió dollárt kap. Ennek ellenére aki komolyabb eredményt vár magától New Yorkban, az nem itt fog megszakadni, szóval ismét egy trükkös hét elé nézünk.

Nem jó ómen első kiemeltnek lenni

Hatodjára rendezik a tornát a Wake Forest egyetemen, de még régebbről datálódik az első kiemelteket sújtó átok, hosszú évek óta még csak döntőbe sem jutott a papíron legjobbnak számító játékos. Vannak még ilyen tornák (főleg a kisebbek), de itt egyértelműen azért mert egy topjátékos sem tervez három hét tenisszel. Hogy miért, azt láthattuk Cincinnatiben, a riói olimpiát végig toló Murray és Kerber ott is fináléig ment, de túl fásultak voltak ahhoz hogy ahogy szokták, hátrányban a gázra lépjenek. Az is árulkodó hogy ezt a versenyt nyerte már Stakhovskij, Rosol, vagy éppen tavaly Kevin Anderson, akiknek azért nincs tele a vitrin. A legutóbbi kiírásban Simon volt az első kiemelt, de a legelső akadályon elbukott (Bedene), ahogy szintén erőnyerő pozicíóban lévő honfitársai sem sziporkáztak, Paire rögtön, Tsonga egy körrel később esett ki. Ezek a franciák… A vicc kedvéért ezúttal egy másik gall, Gasquet van az ágrajz tetején. Richard ha nem Franciaországban rendezik, ritkán hajtja meg ezeket a 250-es tornákat, major előtt meg pláne nem. Ha ehhez hozzávesszük hogy milyen formában van, akkor egyértelmű hogy addig kell ver(et)ni amíg mozog.

Richard Gasquet. Fotó: Tatiana/Flickr

Gas Párizs óta homály, és még a lassan szokásosnak mondható hátproblémák is előjöttek. Londonban duplabrékelőnyről kapott ki Steve Johnsontól 6-7, 2-6 -ra, Cincy-ben Mannarinóval hozott össze egy roncsderbit, majd Kevin Anderson verte 6-2, 6-4 -re, úgy hogy a második szettben még 4-2 volt a gall fiúnak. Hogy bunda, vagy ennyire fáj a háta -ami miatt Wimbledonban bedobta a törölközőt- azt nem tudom, de amíg ilyen szervabohócok agyonbrékelik, addig nem is érdekel, tényleg veretni kell.

Ha Evans jön akkor vele. Az angol tipikus gazdag gyerek, akinek a szülei összedobták azt a pár millát ami a versenyzéshez, felkészüléshez kell, de a meló már büdös neki. Dan is többször elmondta hogy lusta, ha többet és tudatosabban edzene, többre vihetné. Nem véletlen hogy egy idő után a család is elzárta a pénzcsapot, és az edzők is jönnek-mennek a stábban. Emlékezhetünk hogy már 2013-ban is volt egy korrekt éve, az akkor 23 éves angolról azt írták hogy a top húsz is lehet cél. A US Openen Nishikorit és Tomicot is legyőzte, de igazán a Davis-Kupában szerzett magának hírnevet. Először azzal hogy az oroszok ellen megnyerte az ötödik, mindent eldöntő leget, így NB 83 év után tudott 0-2 -ről meccset fordítani, és versenyben maradt. Aztán az év végén a horvátokkal szembeni PO csatában hozta a negyedik derbit, amivel bebiztosította a britek Világcsoportba jutását. Hogy aztán két évvel később, sérülések után visszatérve már DK-győztes csapat tagja lehessen. Ez a szezon nem hozott ennyi híres mérkőzést, de az nyilvánvaló hogy jobb játékossá vált. Idén már három challenger tornagyőzelmet jegyez ami rekord számára (emellett van két döntője), ahogy a wimbledoni harmadik köre is, ahol egy álma vált valóra a centeren Federerrel. A Washingtonban Dimitrovot is két szettben verő Evansról ki lehet jelenteni hogy élete formájában van, zsinórban hat nyertes mérkőzéssel a háta mögött és a legjobb ranglistás helyezéssel a neve mellett (60.). Ehhez a sporthoz nem magas, de az ütőerő rendben van, hosszan játékban tudja tartani a labdát, és jól mozog a pályán. Az önbizalom megvan, a formája oké, egy kevésbé motivált, fájós hátú, szétesett Gasquet ellen kell hogy legyen esélye. A győzelme sem lenne váratlan (4.00), de a hendi szinte ajándék.

Házi NextGen csata

A másik érdekesebb meccs amit kinéztem az a Tiafoe-Fritz csörte. Két fiatal játékosról van szó, akiket nem véletlenül tartanak hatalmas tehetségnek, akik a következő 3-5 évben top tízesek lehetnek. Fritz-cel kapcsolatban mindenki képben van, de azért címszavakban nem árt frissíteni. Junior világelső, aki a felnőttek homokozójába átülve szinte rögtön memphisi tornadöntővel nyitott, majd talán a nagy elvárásoknak és az így keletkezett nyomásnak köszönhetően azóta kevesebb sikerélmény éri. Frances pár hónappal idősebb, de annak ellenére hogy nem esik róla annyi szó, nem vagyok benne biztos hogy gyengébb képességekkel bír. A fekete srác érdekes jelenség. Hiába csoszog úgy mint egy nyugdíjas mégis bármit elér, arról nem is beszélve hogy ösztönből játszik, a semmiből képes nagy nyerőket ütni. Neki egyelőre a challenger szint a terep, de ilyen korban talán jobb is fokozatosan haladni - majd az idő eldönti hogy Fritz vagy ő jár jobban a különböző stratégiával. Azokon viszont meglehetősen jól megy neki, az amerikai kemény pályás CH szezon egyik legjobbja volt. Winnetkában döntőzött, majd egy washingtoni kitérőt követően (Mannarino 6-7, 5-7) folytatta ahol abbahagyta egy lexingtoni fináléval, majd végre egy tornagyőzelemmel Granbyben. Több meccsét is láttam ebben a pár hétben, és azt kell mondanom, ilyen játékkal képes lenne arra a Touron is első-második körökre, kvalis teljesítményekre mint Fritz. A videóban Young elleni nyertes meccse még tavaszról. 

Talán az is a két út közötti különbséget mutatja hogy márciusi, kaliforniai meccsükön Tiafoe 4.5 -ös underdogként lett belőve, most jópár könnyebb, de nyertes, önbizalomnövelő meccsel a háta mögött már meccsben van a bukik szerint is, a 2.1 reális is. Az a szép az egészben hogy már akkor is nyert három szettben. Nagyon sok minden szól a színesbörű fiatal mellett, például az is hogy tavaly a második körig jutott itt, esélytelenebbként legyőzte Albotot, Harrisont, majd a főtáblán Duckworth-t is és Bellucci csak döntő tb-ben vetett véget a mesének. Mégsem ezt tartom a legjobb tippnek, ugyanis megesett már hogy csúnya vége lett amikor egy Touron edződő a challengeressel talákozott, és ez benne is van a pakliban. Sokkal inkább tetszik az over. Tiafoe-nak is van olyan jó szervája mint Fritznek, ha az első bejön akkor nincs gond. A második sem gyenge, de nem tudja úgy írányítani a labdamenetet, és akkor könnyen hibákba üti magát. A lábmunkája viszont jobb, és hiába nincsenek olyan klasszis ütések az arzenáljában mint honfitársának, váratlanabb megoldásokra képes. Minél többet filózik, minél jobban beleássa magát az ember, annál egyértelműbb hogy a két nagyon tehetséges NextGeneration sztár szoros meccset fog játszani, olyasmit mint Indian Wellsben.