ATP World Tour Finals: Egyértelműnek tűnő elődöntők

Londonban véget értek a csoportküzdelmek, így mostantól nem láthatunk olyan idei GS-bajnokokat mint a két Lopez, a francia Herbert és Mahut, vagy éppen Wawrinka. Névre meglepetés, a teljesítményüket figyelve egyáltalán nem. A legjobb négy között viszont nehéz elképzelni hogy bárhol is boruljon a papírforma.

Ennek így kellett történnie

Az elmúlt 2-3 év érdekesen alakult a férfiteniszben. Federer és Nadal is visszaesett, illetve sokat hagyott ki, így a nagy négyesből csak ketten maradtak. Murray és Djokovic uralja is a tornákat, amíg a szerb nem elégedett meg, zsinórban játszották a döntőket a legnagyobb versenyeken, és magasan a mezőny felett állnak. Így jutottunk oda hogy most a világelsőségért harcolnak, és az évvégi címért a világbajnoki címet kell megszerezni. Mögöttük elég nagy a káosz, vannak játékosok akik meg tudnak villani egy-két eseményen, de sem Wawrinka, sem Cilic nem képes felvenni a versenyt ezekkel a gépállatokkal, pláne nem hosszútávon. Nem nyert még Masterst vagy GS-t az elitbe egyszerre berobbanó Nishikori és Raonic, viszont a skót és a szerb mögött ők teljesítenek a legstabilabban, szinte minden tornán eljutnak egészen addig amíg a fentebb említett úriemberek nem jönnek velük szembe. A japán 1-12 -re, a kanadai 0-9 -re áll velük szemben az utóbbi két évben. A konzisztenciájuk még így is káprázatos ebben az erős, talán valaha volt legerősebb mezőnyben, főleg úgy hogy mindketten sokszor sérültek. Raonic ennek köszönhetően minden bizonnyal a harmadik helyen telel, Nishikori pedig 4. vagy 5. lesz. Úgy gondolom az utóbbi 2-3 év lenyomataként az elődöntőknek így kellett kialakulnia - még mielőtt jön a Zverev és Kyrgios vezette fiatalság. 

Kei Nishikori. Fotó: Leonard Zhukovsky/Shutterstock.com

A párosok versenyében is epic történetnek lehetünk szemtanúi. Először is ha valami csoda nem történik, úgy gondolom a legendás Bryan testvérek utoljára szerepelnek a szezonfinálén. Az igazi sztori viszont Jamie Murray és John Peers nevéhez köthető. Tavaly együtt hajtottak a világelsőségért, de bukták miután a csoportkör utolsó meccsén 7-6, 6-7, 14-16 -ra kikaptak a két Bryantől, ráadásul öt meccslabdát eltékozolva. Wimbledonban és a US Openen is finálét játszottak, de nyerni sem GS-t, sem Masterst nem tudtak, valami mindig hiányzott, így szétváltak útjaik. Peers Kontinen oldalán végre megszerezte élete első ezres tornagyőzelmét, jelenleg talán a legjobb formában vannak és esélyesek a világbajnoki címre. Murray Soares-szel rögtön nyert két major tornát, és ami egy éve nem sikerült, az most igen, függetlenül a végjátéktól világelsők lesznek januárig. Ennél már csak az lenne szebb ha egymással játszanák a döntőt, amire igen jó esély van.

Murray - Raonic

Az egyébként is fáradni látszó, 22 meccses győzelmi sorozatban lévő Murray-nek nem jön túl jól hogy tegnapi éles meccse után máris pályára kell lépnie, míg a másik, egyébként is gyengébb csoportból érkezők egy nappal többet pihenhettek. Milos Raonic ellen még nem lehet probléma, fentebb említettem hogy a kanadai szinte képtelen verni Djokovicot és Murray-t. A skóttal idén ötször találkozott. Melbourne-ben jó esélye lehetett volna, de megsérült, bár ha az azóta lejátszott meccseiket vesszük figyelembe, lehet azt is elchokerkedte volna. Monacóban mindössze két gémet nyert, a Queens Clubban szett- és brékelőnyről kapott ki, a wimbledoni döntőben pedig három szettben adta meg magát. Cincinnatiben ennél látványosabban tette fel a kezét, már az első gyenge játék után feladta fejben. Ha nagyon pikírt lennék, azt írnám hogy a párizsi elődöntőjükre sem csak a lába miatt nem állt ki, ilyen előzmények után már talán retteg a skóttól. Nagyon bántani nem érdemes, mert még Federernek is megvolt ez az érzés, először Nadal volt a mumusa, majd Djokovic. De az tény hogy nem tud mit kezdeni a világ legjobb fogadóival, Murray-vel és Djokovic-csal, amit utóbbi ellen művelt a csoportkörben az is kritikán aluli volt, tipikus mentális probléma. Ezért ezt a meccset már nem venném overre, ki tudja mikor törik meg a világranglistán már harmadik Raonic. Nem lehet kérdés a világelső győzelme (a 23. lenne sorozatban ami egyéni rekord), Wawrinkát még fáradtan is kikészítette és három győzelemmel zárt, de sajnos ezt a bukik is tudják így nagy szorzót nem kapunk rá (1.22).

Djokovic - Nishikori

Két olyan játékos találkozik a másik elődöntőben akik a harmadik meccsüket már félvállról vehették. A szerb nagyon jó felhozó mérkőzéseken vett részt a csoportban. Kezdte Thiem-mel aki kicsit megráncigálta a bajszát, majd folytatta egy rossz teljesítménnyel (és Raonic segítségével) kiküzdött 7-6 7-6 -tal ami saját bevallása szerint is adott neki egy löketet. A beugró Goffint már felszabadult, fokozatosan egyre jobb játékkal verte/alázta. De nem tudom mennyire érdemes ebből a három, ultrakönnyű csoportban elért győzelemből kiindulni. Egyetlen, nehezebbnek ígérkező mérkőzésén szenvedett mint a kutya, és szinte csak Milos fejének köszönhette a sikert. Jobbnak és főleg motiváltabbnak néz ki mint az év második felében bármikor, de én még megvárnám ezt a meccset.

Novak Djokovic. Fotó: Leonard Zhukovsky/Shutterstock.com

Nishikori mindössze egy győzelmet aratott, mégsem volt kevésbé meggyőző. Wawrinkát kegyetlenül bedarálta, Murray-nek méltó ellenfele volt és a torna történetének leghosszabb meccsére kényszerítette a skótot, az utolsót pedig egy nyert szett után dobta, mert nem kellett már. Viszont idén már ötször kapott ki a szerbtől, igaz négyszer az év első felében amikor az élete formájában játszott. Több mint két éve nyert utoljára a japán, még a US Open elődöntőjében, de az akkor 2-2 -re módosított h2h azóta 2-10 -re változott. Ahogy említettem Raonic és Kei sem képes átlépni a saját árnyékát, valami ilyesmit láthattunk a Murray elleni csoportmeccsén, bár az korántsem volt olyan szétesés mint Milosé. Ha valamelyik elődöntőben lesz meglepetés akkor azt ide várom, a japán többet nyeregetett a nagy négyes ellen és jobban fel tudja venni a harcot a hasonló stílusú Djokovicékkal, míg a szerbnek eddig nem volt olyan erős ellenfele mint a mostani Nishi. De nagyot néznék ha nem Djoko-Murray finálé lenne (akkor pedig kérnék egy bronzmeccset az utóbbi évek legstabilabb játékosainak).

Kontinen/Peers - Bryan/Bryan

A “red-hot” formában lévő finn-ausztrál kettős utolsó meccse nem számított, mégis nyertek, szóval veretlenül zárták a csoportkört és nyolc mérkőzés óta képtelenek veszíteni. Már többször említettem hogy annyira impresszív ez a kettős hogy nálam elsőszámú esélyesek. Mindketten jól szerválnak, a hálónál biztosak, képesek meglepő ütésekre és megvan az összhang amikor kereszteznek, mozognak a pályán. A Bryan ikrek két győzelmet arattak a csoportban, de amíg Kontinenék két friss GS-bajnokot (köztük a világelsőt) is eltakarítottak az útból, addig az amerikaiak simán kikaptak az egyetlen bajnok riválistól. Megverték a szétesett Dodig/Melo kettőst, illetve az évet 1-10 -es mérleggel záró Huey/Mirnyi duót. Nos, ez már nem olyan impresszív. Bryanék legendásak, mindent megnyertek többször is, valószínűleg a valaha volt legjobb kettős az övék. Viszont az a csillag leáldozóban van, idén már csak egy Mastersre futotta, a több meglepő vereség mellett a nagyobb tornák nagy meccsein is többször kaptak ki csúnyán. Például Kontinenéktől két hete Párizsban 6-4 , 6-2 -re ahol egy pillanatig nem volt esélyük miután egyből brékelték őket mindkét szett elején. Most megint összefutottak és a formát tekintve változást nem látni, az egyik ugyanúgy hasít, a másik ugyanúgy szenved. Aki nem tette végsőre Peerséket az most 1.57 -ért fogadhat rájuk - nálam továbbra is favoritok, kikapni nem fognak.

Murray/Soares - Klaasen/Ram

Egy nappal sorsdöntő meccsük előtt a nagyon laza és jópofa Ram és Klaasen még Londonban hajókázott a Tower alatt, aztán úgy megverték a két Lopezt hogy csak pislogtam. Többször is írtam, de idén valószínűleg már nem kell: nagyon jól működik ez a kapcsolat, nem véletlen tartanak ki egymás mellett, de a fontos meccsek fontos pilanataiban nem érzem őket olyan biztosnak. Ezt most kiküszöbölték, de továbbra sem tartom őket olyan erősnek mint a két százszázalékos kettőst. Vannak olyan hetek amikor nem lehet mit kezdeni velük, de ez nem az a hét. Soaresék tehát mindhárom meccsüket megnyerték, valószínűleg annak is így kellett lennie hogy az összes csoportelső hibátlanul érkezzen a legjobb négybe. Ráadásul a Herbert/Mahut duó újabb veresége és kiesése garantálja hogy világelsőként zárnak, tehát egy kisebb teher is lekerül a vállakról.

Összeségében jó teljesítményt nyújtották, bizonyítván hogy mindig a nagy tornákon vannak a legjobb formában. Amíg nekik a rangosabb versenyekről vannak a legjobb eredményeik, addig Raméknak a kisebb tornákról gyűlik a pont, valamivel meggyőzőbbek is voltak Murray-ék és most már felszabadultan játszhatnak, tehát az ő győzelmüket várom. Érdekes hogy Klaasen és Ram vagy simán nyer, vagy simán vereséget szenved, de ezzel a párossal mindháromszor döntőszettig tolták. Melbourne-ben és Torontóban a világelsők, Miamiban az otthon játszó Ram vezette duó nyert a supertie során. A 2,5 szett felett opció viszont csak 2.25 -öt fizet, ami borzasztó kevés ilyen rizikó mellett. Egész héten ért a Murray/Soares - Kontinen/Peers döntő, szerintem meg is valósul - mert a tavalyi után ennek így kell történnie.