Davis-Kupa: Argentína először vagy Horvátország másodszor?

A világbajnokság után is van élet, egészen három napig amikor is hétvégén az idei Davis-Kupa döntőjét rendezik Zágrábban. Természetesen fedett körülmények között találkoznak a horvátok és az argentínok, ismerve a két ország szurkolóit és a DK-ban mindig megszakadó játékosait, óriási lesz a hangulat. Nézzük mi vár ránk.

Megközelítőleg egy 1964-ben kiadott bélyeg, amelyen az 1900-as Davis Kupa van. (Fotó: rook76 / Shutterstock.com)

Út a döntőig

Még talán a gauchókban sem merült fel, hogy idén döntőt játszhatnak, amikor Lengyelországba a Leo Mayer, (csak a párosban érdekelt) Berlocq, és az egyaránt újonc Pella, Olivo négyesfogattal indultak el. A hazaiaknál is csak Przysiesny és Hurkacz vállalta az egyest, szóval nem volt gond, 3:1-es vezetés után leadhatták az ötödik meccset. A következő körre előkerültek a topjátékosok, Monaco, Del Potro és Delbonis is készen állt a bevetésre. Utóbbi volt a kulcsfigura, Olaszország salakján verte Seppit és Fogninit is, Delpo pedig párosban remekelt Lorenzi és a GS-bajnok Fognini ellen, így bravúrt aratva 3:1-gyel mentek tovább. Megint utazniuk kellett, ezúttal a glasgow-i Emirates Arénába, ahol a címvédő várt rájuk teljes fegyverzetben, a két Murray, a sokat fejlődött Evans és Edmund jelenléte nem azt sugallta, hogy fedett körülmények között lesz esélye az argentínoknak. Az első nap után viszont 2:0-ra vezettek, Edmund besült Pella ellen, Del Potro pedig visszavágott Murray-nek a friss riói vereségért. Csatájuk az év egyik legemlékezetesebb meccse volt, öt szetten és több mint öt órán keresztül küzdöttek. Másnap a párosban is szembenéztek, de akkor a britek duója nyert, majd Andy 2:2-re módosította az állást. Ő és mindenki kedvenc Juan Martínja is két végigteniszezett, kegyetlen napon volt túl, és az argentín nem is tudta vállalni az utolsó meccset. Ekkor sokan azt gondolták, hogy a remek formában lévő Evans behúzza a továbbjutást jelentő mérkőzést a hónapok óta padlón lévő Leo Mayer ellen, de az impresszív első szett után teljesen szétesett, és óriási meglepetésre három idegenben megvívott győztes csata után ötödjére jutott döntőbe Argentína. Nyerniük még nem sikerült, ráadásul megint utazniuk kell, de ezek után ki írná le őket?

Del Potro. Fotó: mr3002/Shutterstock.com

A házigazda horvátok sem otthon kezdték a menetelést, Belgiumban, az előző évi döntőben látott fedett salakos pályán harcolták ki a továbbjutást. Goffin mindent megpróbált, de két győzelme sem volt elég, az ötödik legben Coric ha nehezen is, de öt szettben legyőzte Coppejanst. Ezután ismét útra keltek, Portlandben voltak hivatalosak. Cilic megint elvesztett egy fontos párharcot, és Coric is alulmaradt Isnerrel szemben, Marin azonban javított, Dodiggal párban nyerni tudtak a legendás Bryan testvérekkel szemben. 0:2-nél szépítettek, Cilic pedig egyedül egyenlített Isner ellen, hogy a végső csapást megint Borna vihesse be, ezúttal Sockot verve négyben. Az újabb 3:2-es győzelem után megint bravúrra volt szükség, ugyanis az elődöntőben a mindig erős franciákat fogadták Zadarban. Ezúttal nem számíthattak Tsonga, vagy Monfils szolgálataira, de Gasquet, az akkor éppen bombaformában lévő Pouille, és a világelső Herbert/Mahut kettős sem kutyaütő. Az első nap az elsőszámú játékosok győzelmével 1:1-gyel fordultak. A páros megint nem a horvátoknak állt, de ismét összeállt a Cilic-Dodig duó és ezúttal is borították a papírformát. Végig transzban játszva, két rövidítést is nyerve 3:1-re győztek, és a csapat átvette a vezetést. A két évvel ezelőtti US Open-győztes nem fáradt, a negyedik legben lebombázta Gasquet-t, így Coric megúszta az újabb clutch csatát, végül 3:2-vel jutottak másodjára döntőbe. Az elsőt 11 éve meg is nyerte az Ivan Ljubicic és Mario Ancic nevével fémjelzett brigád, és jó esélyük van a százszalékos mérleg megtartására.

A játékosok

Marin Cilic a horvátok elsőszámú, legjobb játékosa. Nem volt éppen pazar éve, de az utolsó hónapokat megnyomta, pazarul teniszezve nyert Cincinnatiben, Bázelben és jutott Párizsban elődöntőig. Londonban szét volt esve, de nem könnyű a DK-finálé előtt koncentráltan játszani, és egy győzelmet így is jegyzett Nishikori ellen. Életében először nyert Masterst, jutott DK-döntőbe és legjobb ranglistahelyezését is most érte el. Több fontos párharcot vesztett a sorozatban, de a negyed-, és elődöntőben a párosban bravúrosan szerepelt, ami a kulcsmomentum volt mindkét párharc során.
Ivo Karlovic négy éve nem szerepelt a kupában, de Coric végül nem tudta vállalni, ráadásul Karlo is ott volt 2005-ben amikor nyertek, szóval a tapasztalata sem árt. Az viszont rossz ómen, hogy utoljára akkor húzott szerelést, amikor az argentínok ellen 4:1-re kikaptak, és ő vesztett Del Potro, illetve Cilic-csel párban a Nalbandian/Schwank kettős ellen is. Idén viszont szárnyalt a számára kedvező borításokon, két tornát is nyerni tudott és így először telelhet a top húszban. 37 évesen…

Karlovic DK-s szervarekordja!(Fotó: Roberta F./Wikimedia)

Franco Skugor az utolsó pillanatban ugrott be Coric helyére, aki térdsérülése után még nem volt elég fitt. A beugró kétszázon kivül, a kisebb versenyeken teng-leng, mikor milyen eredménnyel, Eckentalban Florian Mayert is kiejtette, utolsó vereségét viszont Leo Mayer mérte rá. Párosban száz körüli jó ideje, idén már több tornagyőzelme is van - különböző partnerekkel. Elvileg párosban számítanak rá, de nem biztos hogy pályára lép.
Ivan Dodig közel sem a legjobb évén van túl, egyéniben már a challengereken sem igazán megy neki, párosban pedig elválnak útjaik Meloval. Így is nyert vele két Masterst és eljutottak Londonba, de igazán meggyőző akkor volt, amikor horvát színekben küzdött. A Bryan testvéreket és a világelső franciákat is meg tudta verni Cilic-csel, nagyon jók voltak együtt. Ha megint bevállalja Marin, akkor a legtutibb győzelem az övék lesz a döntőben.
Juan Martín Del Potro megint visszatért, és megint megmutatta hogy milyen nagyszerű harcos. A szezonban alig játszva, két GS-t is kihagyva is sima top ötvenes, és ismét elnyerte az ATP, Comeback Player of the Year kitüntetését, mint legnagyobb visszatérő. Az olaszok ellen még csak a párost tudta vállalni, de az elődöntőben klasszisként vágott vissza Murray-nek és a legfontosabb leget tudta megnyerni. Az év végén már tornát is nyert, csalódást biztos nem fog okozni. Gyakorlatilag az argentínok egyetlen fegyvere, két győzelemmel nyomást tudna gyakorolni a házigazdákra. Murray mellett már Djokovicot is verte a sorozatban, szóval ennek a palinak tényleg nem létezik lehetetlen.
Federico Delbonis egyenesen legjobb szezonján van túl, egyéni rekordot állított fel, ami a szezonban szerzett győzelmek számát, és a világranglista helyezését illeti, emellett legnagyobb skalpját szerezte Andy Murray legyőzésével, és tornát is nyert Marakesben, a döntőben éppen Coricot verve. Ez a srác mindig odateszi magát ha a hazájáról van szó, teljes szívből küzd, félvállról nem veheti még Cilic sem, az olaszokat szinte egyedül verte. Coric mellett Karlovicnak is okozott idén kellemetlen perceket, Melbourne-ben 0:2 után feladta a horvát, Tokióban pedig csak három tb után tudott nyerni. Jelen körülmények között a második számú argentín.
Guido Pella nem sokat játszott az év második felében, mégis ez a legjobb szezonja. A Touron megragadva először jutott döntőbe, kis időre be tudott törni a top ötvenbe, és a DK-ban is bemutatkozhatott. Nem is akárhogy, Przysiezny-t, Delpoval párban Fogniniékat, és a nagyszerű formában lévő Edmundot is verni tudta, majd Murray vetett véget a százszázalékos szériának.
Leonardo Mayer viszont legszörnyűbb szezonján van túl, visszasüllyedt a challengerekre és annyira nem megy neki hogy hosszú idő után a top százon kivül találhatjuk meg. Még 11 meccses győzelmi sorozata is megszakadt a DK-ban, de Evans elleni győzelme mégis pályafutása egyik legnagyobb sikere. Az is a semmiből jött, ezeket a gauchókat tényleg nem szabad leírni?

Mi várható?

A horvátok természetesen fedett körülmények között, kemény borításon várják ellenfelüket. Most szó sem volt arról, hogy salakkal szórják fel, mint azt a belgák szokták, hiszen azzal csak a dél-amerikaiakat erősítették volna, de tervben volt, hogy ha már Karlo is beszállt, akkor egy pofátlanul gyors borítást varázsolnak a zágrábi arénába. Ehhez képest pont Ivo panaszkodott hogy sokkal gyorsabbra számított. Így is esélyesebbnek érzem a házigazdákat, persze miért is gondolnám máshogy, amikor már az első fordulóban említettem hogy ez egy végső győzelemre esélyes csapat, amely minden párharcra képes kompetitív játékost kiállítani. Az elődöntőben a horvát közönség maximálisan hozzájárult a több mint magabiztos sikerhez, fantasztikus hangulatot teremtettek és ebből megint profitálhatnak. Ahogy Karlo tapasztalatából és Cilic formájából is.

Marin Cilic. Fotó: Leonard Zhukovsky/Shutterstock.com

A vendégek miben, vagy kiben bízhatnak? A gauchók okoztak meglepetéseket az út során, de Pella és Mayer még rosszabb, mint az év korábbi szakaszában, és Delbonis sem sok jót mutatott mostanában. Tört már borsot több nagy név orra alá, de hogy az ötödik, talán mindent eldöntő meccsen megverje a rutinróka Karlot, azt nehezen hiszem - viszont over lesz ezt most mondom. Az egyetlen bizakodásra okot adó tényező Del Potro, akár egyedül győzelemre viheti a társaságot, csakúgy mint Cilic. Egyébként nem véletlen, hogy rájuk van kihegyezve a döntő. Egyforma magasak, egyidősek, mindkettő erőssége a szerva és a tenyeres és mindketten egy GS-t nyertek, méghozzá ugyanott. De most csak egy nyerhet. Ezt a leget még ha az argentínnak is adnám, és kettőt nyerne, ki hozná a harmadikat? És valószínűleg az utolsó napon kéne kettőt nyerni... Ez itt a gond, főleg ha a harmadik napon Cilic megint úgy játszik mint Zadarban, ahol három napon keresztül mindenkit leütött. Nem szabad leírni a gauchókat, de szerintem otthon marad a trófea. Az első napon a két elsőszámú játékos győzelmét (1.11 és 1.25), és 1:1-et várok, a párost bármilyen összeállításban is lépjenek pályára a hazaiak nyerik, hogy aztán vasárnap két, várhatóan szoros meccsen eldőljön ki a jobb.