Premier League: Papírforma?

A 15. fordulóban a bajnoki címre hajtó csapatok nagy részének papíron kinéz egy könnyű három pont a hétvégére. Nézzük tehát, hogy az Arsenal – City – Chelsea trióból hol várhatunk esetleg meglepetést.

Arsenal – Stoke

Az Ágyúsok átvészelték a novembert, és egyelőre tartják a tempót a bajnoki címért folyó versenyfutásban. Mustafi hamar beleszokott a Premier League ritmusába, és vele sokat javult a védelmük stabilitása. Visszatért hét közben sérüléséből Özil is, Sánchez pedig mostanában óriási formában van, így még talán Cazorla pótlását is meg tudják oldani. A szép játék mostanában eredményekkel is párosul - előző hétvégén a továbbra is vergődő West Hamet intézték el egy ötössel, hét közben pedig pár kulcsembert pihentetve is simán verték a Baselt idegenben.

Alexis Sanchez. Fotó: Mitch Gunn/Shutterstock.com

De a Stoke nem fog lefeküdni nekik, szóval rendesen meg fognak izzadni ezért a győzelemért. Mark Hughes gárdája szezon elején a nehéz sorsolásából nem sok mindent tudott kihozni, de aztán magukra találtak. Elkezdték nagyon hatékonyan gyűjtögetni a pontokat minden ellenféllel szemben, ahol reális esélyük volt erre – a United, Hull, West Ham, Watford négyes közül senki sem tudta otthon tartani ellenük mindhárom pontot. Mindennek az alapja a jól megszervezett védekezésük, illetve a Shaqiri – Arnautovic páros által kialakított helyzetek. Múlt héten a jól bevált 3-4-3-at játszva verték a keveset mutató Burnley-t – igazából itt csak Muniesa teljesítményét érdemes kiemelni, aki a kiváló védőmunkája mellé még egy gólt is odatett. Nem a világ legizgalmasabb fociját játsszák, szóval meglepne, ha 38 forduló után is még a top10-ben találnánk őket.

Nagyon vékonyka ez az 1,36-os odds az Arsenal győzelmére. Én még kombiba se tenném be, mert simán benne van egy izzadságszagú döntetlen az okosan játszó, jól szervezett Stoke ellen.

Leicester – Manchester City

Tavaly azt gondolhattuk, hogy a Chelsea produkciójánál rosszabbat címvédőtől nem fogunk látni egyhamar, és tévedtünk. Kipukkant a lufi, elmúlt a varázs, a Leicester pedig már hivatalosan is a kiesés elkerüléséért küzd. Ezt pedig onnan tudhatja biztosra az ember, hogy múlt héten már a Sunderland is lejátszotta őket a pályáról, amit aztán szerdán még megfejeltek egy Porto elleni 0-5-el is egy elméletben már tét nélküli BL meccsen. A 4-4-2, aminek mindenki a csodájára járt az előző szezonban idén már egyszerűen nem működik. Egyrészt kiismerték őket, másrészt nincs ehhez a játékrendszerhez elég minőségi belső középpályásuk. Egyszerűen van egy szakadék a védelem és a csatárok között, egy légüres tér, amit Amartey 21 évesen még nem képes betölteni, Mendy pedig még épp csak, hogy visszatért a sérüléséből. Máhrez idén általában teljesen veszélytelen a szélen, Vardy nem találja a kaput, Okazaki érhetetlen módon keveset játszik. Ranierinek ideje valamit kitalálni, mert az alapoknál vannak itt elrontva a dolgok.

Ősszel sokáig úgy tűnt, hogy akár még egy unalmas bajnokság is lehet ebből, mert nem látszott, ki állíthatná meg a City-t. Azóta szerencsére már a Tottenham és a Chelsea is megmutatta, hogy Guardiola csapata is verhető, és akár 3-4 klubnak is lehet esélye a bajnoki címre. Annyi klasszis van itt a támadó harmadban, hogy közben valahogy elsiklanak az emberek a védelem hiányosságai fölött. A Kolarov – Otamendi – Stones hármasbóll előbbi kettő lassú, és ha területre adnak mögéjük labdát, akkor bármelyik jobb szélső simán megfutja őket. Stones-ról korai lenne még ítéletet mondani, de én úgy érzem, hogy neki nem fekszik ez a három védős felállás a szélekre tolódásokkal. Az előző fordulóban 1-0-ról is verte őket a félelmetes formában lévő Chelsea egy határozottan magas színvonalú mérkőzésen. Igazából benne volt ott az is, hogy beverik a második gólt, és onnan már behúzzák, szóval ne legyünk túl szigorúak velük. Rossz hír viszont, hogy a mérkőzés hajrájában volt egy kis bunyó, ahol Agüeronak és Fernandinhonak is sikerült kiharcolni magának egy jó kis eltiltást, így ők hiányozni fognak.

Valahogy az az érzésem, hogy a szerdai 0-5 kicsit rendbe teszi fejben a Leicester játékosait, és mutatnak itt nekünk valami értékelhető produkciót. Ritkán láttam őket idén jól játszani, de azért ha akarnak, tudnak még ők néha. Nem rossz ugyan ez az 1,7 körüli City odds, de a házat azért ne tegyük rá.

Chelsea – West Bromwich

Papíron ez tűnik a legsimábbnak, nem hiába adnak a bukik 1,22-t a hazai győzelemre. Conte az előző szezon romjaiból gyakorlatilag 3 hónap alatt felépített egy várat. A Mourinho-korszakhoz képest a keret szinte alig változott, és valahogy mégis minden megváltozott. A Kékeknél mindenki újra élvezi a játékot, ott van a győztes mentalitás és úgy általánosságban az öltözői hangulat is derűs. A védelmük meglepően jól működik ahhoz képest, hogy kik alkotják. David Luiz-tól engem a hideg kiráz valamiért, Cahill meg már bőven túl van karrierje csúcsán, előttük pedig Kanté az egyetlen valódi szűrő. Moses és Alonso is kiválóan érti a feladatát wingback pozícióban, a Costa – Hazard páros pedig a legdefenzívebb csapat ellen is képes területet nyitni elöl. Érdemes rövidem megemlékezni a múlt heti teljesítményükről is: 0-1-ről verték 3-1-re a Manchester City-t szebbnél szebb kontragólokkal. Még az is belefért, hogy Fabregas nyugdíjas tempóban poroszkált a középpályán, zéró védekező munkával, mert közben azért kiosztott pár 50 méteres, hajszálpontos passzt a védelem mögé.

Cesc Fabregas. Fotó: Vlad1988/Shutterstock.com

2016-ban sok furcsa dolog történt, szóval már szinte meg sem lepődik az ember, amikor a WBA szurkolói Pulis nevét éneklik, miközben épp a Watfordot verik 3-1-re... Aztán ránéz az ember a tabellára, és azt látja, hogy a West Brom a 7. helyen áll, mindössze egy pontra lemaradva a Manchester Unitedtől, akik nyáron többet költöttek Pogbára, mint amennyit az egész Albion keret ér... Persze van ennek egy elég racionális magyarázata is – a WBA sorsolása a könnyebbek közé tartozott eddig, és főleg a hozzájuk hasonló képességű csapatokat gyűrték le. December kemény lesz viszont, mert ezen kívül utaznak még az Arsenalhoz és a Southamptonhoz is, miközben fogadják pl. Mourinhoékat. Nem ragozom túl – visszaesést várok tőlük, mert túl sok itt a szorgos iparos, és túl kevés a kreativitás.

Sosem voltam nagy rajongója a papírformáknak, de a mostani hétvégén még az átlagosnál is jobban tartok a meglepetésektől. Aki nagyon hiányol még a kombijából egy kis oddszot, az berakhatja éppenséggel a Chelsea győzelmét, de túl sok pénzt azért ne kockáztassunk.