Primera Divison: Bajnokság a bajnokságban

Igazán érdekes szintre jutott el a spanyol bajnokság. A különböző erősorrendekben a legerősebb pontvadászatnak ítélik meg, amin a szurkolók fanyalognak, mert szerintük csak a Real, meg a Barcelona van és ennyi. A spanyol fociban az egymás elleni párbajok elmaradnak, ami egy tévénéző szemében a küzdelem kivetülése lehet, ezért értékelhető könnyen alul a spanyol foci. Az összevetést végző szervezet pedig fogja magát, és például megnézi az európai kupasorozatokat.

Erős bajnokság a Primera Division?

Az elmúlt 5 évben az Európa Liga és Bajnokok Ligája összesen 10 döntőjéből 6-ot spanyol csapat nyert, emellett pedig van 2 angol siker és 1-1 német, illetve portugál. Az összesen 20 döntős helyből 8-at foglalt el 5 különböző spanyol klub (Barcelona, Real Madrid, Atletico Madrid, Athletic Bilbao, Sevilla). Ez brutális dominancia még úgy is, hogy az Európa Liga nívója annyira alacsony volt eddig, hogy inkább feladták például az angol és német csapatok. A spanyol bajnokság megítélése abba a csapdába esik, hogy a Primera Division egy 2 in 1 bajnokság. Ami a Real Madrid és Barcelona között zajlik, az egy irreális és - mit szépítsük – gusztustalan küzdelem. Egy NFL szervező például simán rámondaná, hogy holy shit, ezt nem hagyhatjátok. Az nem egy liga, ahol az első csapat topjátékosa az egyéves fizetéséből az utolsó öt helyen befutó klub közül simán rábökhetne egyre, és megvehetné, ha akarná. Ez az igazságtalan helyzet homályosítja el a Primera Divsion megítélését, mert közben például a Sevilla, a Valencia vagy épp az Atletico Madrid egy kiváló csapat, csak teljesen esélytelen, hogy reálisan mérjük fel őket a kontraszt miatt.

A Sevilla csapata. Fotó: Federico Mera/Flickr

Pénzügyi dominancia

Mindkét nagy már több mint egy egyszerű futballklub, és nem olyan értelemben, mint amit a Barca-szurkoló társaim gondolnak. Bebetonozott pozíciójuk van, teljeséggel esélytelen, hogy például az Atletico, vagy a Valencia tartósan utolérje őket. A távol-keletre és az USA-ba csak a Barca-Real kettős jut el, de például itthon is ebből a kettőből választ az átlag. Senki nem lesz Rayo-szurkoló, hiába játszanak őszinte támadófocit, mert nem a foci dominál, hanem a Facebook, a Youtube, az Instagram, tehát a divat és siker. A Real Madridnak 5,56 millió követője van Twitteren, illetve 13,6 millióan kíváncsiak az Instájukra. Eközben például a 11. helyezett Rayónál ez a két szám így fest: 195 ezer Twitteren, 5540 Instagramon. Itt nagyon komolyan kicsúszott a spanyol szövetség (és FIFA) kezéből az irányítás, és igen, régen is azért a két nagy rivalizálásáról szóltak a dolgok, de például komolyan fel tudta venni velük a Valencia is a versenyt a 2000-es évek elején, amire most már semmi esély nincs. Az anyagi versenyben úgy nyom el mindenkit a Barca-Real, mint egy csikket.

A harmadik helyre esélyesek

Nem meglepő módon a Barcelona (1.72), vagy a Real Madrid (2.62) a legesélyesebb a bajnoki címre. A kettő közti döntést az határozza meg, hogy mennyi pontot fognak veszíteni (harmadik helyen az Atletico 15.00-ös szorzóval). Az elmúlt három évben az a tendencia van, hogy a Barcelonát időnként megvicceli egy-egy kiscsapat, tavaly például a Celta Vigo, és emellett egy nagyobb klub (ami rendre a Valencia). A Real Madrid kevesebbszer szalad bele világégésbe, nekik inkább a Valencia-Sevilla-Atletico hármassal gyűlik meg a bajuk. A két nagy mögötti közvetlen élmezőny helyzete érdekesen alakul az átigazolási időszakban. A Sevillától eddig egészen komoly fickók távoztak (Bacca, Vidal, Navarro, MBia), akiket próbálnak pótolni. Sokkal inkább tűnik kedvezőnek a Valencia helyzete, ahol egy jó csapat tovább fejlesztése zajlik. A Villarrealnál korszakos arcok mentek el, akiket erősen megkérdőjelezhető emberekkel kívánnak feledtetni. Az Atletico újfent csatárt cserél és hazaviszi Filipe Luist.

Filipe Luis. Fotó: Rui Alexandre Araujo/Shutterstock.com

Azért csak a Barcelona

Az megvan, hogy Cristiano Ronaldo hat idényt töltött már a Real Madridnál, és csak 1-szeres bajnok? 300 feletti gólszámot hozott eddig, és csupán 10 gólt kell lőnie a következő idényben, hogy a klub legeredményesebb játékosa legyen, de csak egyszeres bajnok. Szóval a futball azért még mindig csapatjáték, és a Real Madrid kispadján trénerként van 2, vagy max 3 éved csapatépítésre. Ha nyersz, az is kevés, ez a maximum időtartam, amíg ott lehetsz. Ennyi idő alatt meg kell újulni amúgy is egy klubnak, tehát nem olyan nagy tragédia ez, de itt teljes filozófiaváltások mennek végbe úgy, hogy közben játszanod kell Bale-t, ha akarod, ha nem, plusz ha fél éven belül nincs szép játék, jönnek a fehér zsepkedők. Az elmúlt 6 évben egy ilyen sor váltotta a kilincset Madridban: Pellegrini, Mourinho, Ancelotti és Benitez. Nem csak egy adott felállást, vagy épp taktikát nincs idő csúcsra járatni, hanem meglehetősen sűrűn változik a játékosok felkészítése, a háttérmunka is. A kilincsváltók közül szerintem egy pontvadászat újbóli megnyerésére Benitez a legrosszabb opció, még úgy is, hogy a korábban említett 2000-es évek eleji Valenciával már kétszer nyert spanyol bajnokságot. Ettől függetlenül hiába volt a Liverpool, Inter, vagy épp a Chelsea edzője, a győzelmi mutatója soha nem kúszott 60% felé. Ancelotti esetében a 75% is kevés volt.