Mesélek egy példát:
Ezt az Nso-n olvastam egy kommentben:
"Ha az M4 sportba szorult némi erkölcs, akkor azonnali hatállyal kivágják Bognárt. Ez ugyanakkora tahóság, mint temetésen vicceket mesélni."
16 éves koromban, apu temetése után halotti tor, vagy mi a fasz. Nem is értettem, hogy miért kell, de nagyanyám (apu anyja) erősködött, hogy így szokták, aki messziről jött megpihen egy kicsit, eszik valamit. Így se értettem, egész délelőtt sütés, főzés, mintha lagzi lenne.
Temetés után 8-10 arc (távoli rokonok, volt, amelyiket még sose láttam) jöttek nagyihoz. Körbeülték az asztalt. Kezdődött a kajálás. Eleinte csordogált a dolog, aztán ahogy telt az idő, kezdett oldódni a hangulat. Kezdtem összehúzni a szemöldökömet, de ugye egy senki voltam 16 évesen.
Aztán amikor átváltott vicc mesélésbe az asztalnál 2-3 fasz, eldurrant az agyam, idegből meghúztam az asztal terítőt, borult minden, nagy csörömpölés, a kis 16 éves senki elküldött mindenkit a picsába.
El is húzott mindenki 5 percen belül. Azt hitték kiborultam, de bazzeg, 45 perccel voltunk azután, hogy leengedték a koporsót.
Úgyhogy a viccmesélés temetésen alap.
Ezért is írtam valahol, hogy én voltam a világ fájdalmával, jött oda sok köcsög, hogy őszinte részvétem, közben tudtam, hogy 10 perc múlva hazafelé már viccmesélés van, meg folyik tovább a napjuk és az életük, mintha semmi nem történt volna.
Azóta talán kétszer mondtam ki, hogy Őszinte részvétem, mert tudom, hogy nem őszinte, teljesen ugyanolyan a napom, ha mondjuk a haveromnak meghalt a faterja, mint előtte.
Azért írtam ezt le, mert mindenki máshogy reagál mindenre, és szerintem el kell fogadni ezt.