Elgondolkodtató, mennyire kihalóban vannak az egyéniségek a labdarúgásban. Itt egy szezon, ahol volt két nagy válogatott torna, szokásos nemzetközi kupasorozatok, de nem lehetne egyetlen játékost sem kiemelni, aki egyéniség lett volna. Igaza volt Thiagónak: "Manapság már sokkal gyorsabb és fizikálisabb a futball. Kevesebb varázslatos pillanatot és fantáziát lehet látni a pályákon."
Ilyenkor nyúlnak a mostanra biztonságivá váló döntéshez: Lionel Messi nyeri az aranylabdát. Egyértelmű, hogy nem ő volt a legjobb idén, de akkor ki? A Chelsea hiába nyert BL-t, nem tudnál egyetlen játékost sem megnevezni, ahogyan az Eb-győztes olasz válogatottból sem. Az EL-győztes Villarreal dettó, de még az Eb-döntős angol csapatból sem tudnál senkit sem kiemelni. Annyira robotizált minden, annyira elfogytak az egyéniségek, ami már aggasztó. Még az elmúlt évtized elején is volt 5-6 olyan 30 körüli vagy alatti játékos, akik versenyezhettek a legjobb játékos címért, mostanra kifogytunk. Ronaldo és Messi öregek, Neymar súlytalan, Mbappé kevés, ha magas a tét (nem először omlott össze), Haaland mögött nincsen csapat és még lehetne sorolni. Lehetne még sorolni, de oda kanyarodsz vissza, hogy Messi, ha ő nem, akkor Ronaldo. Ezek a játékosok 34 évesek elmúltak... Azt mondták, kiváló lesz az utánpótlás, tele tehetséggel, aztán mikor itt a lehetőség, akkor sehol senki. Az Eb-t és a Copát is a következő évi vb miatt néztem, mert a keretek nagyjából hasonlóak lesznek (néhány edzőcsere lehet), de ha ez a robotizált játék marad jövőre, akkor megint "csodálatos" torna elé nézünk.
Remélem, hogy lesz olyan tökös kiscsapat, mint idén Svájc vagy Dánia, akik mernek támadni, mert egy vb-n - korrekt bíráskodás mellett - sokáig juthatnak. Ki legyen az év legjobbja? Kevin De Bruynét mondtam volna, ha eljutnak a belgák a döntőig, esetleg Lewát, ha legalább negyeddöntős Lengyelország.