Adósság a köbön – csőd fenyegeti a La Ligát
A spanyol klubok évek óta dőzsölnek, de a takaró egyre kisebb: csúnyán kilóg a lóláb. A profi labdarúgók sztrájkja és a liga csődje valós fenyegetés. Se acabó la fiesta! – azaz, vége az esztelen habzsolásnak.
Bajban van Ibéria, s most nem csak a két ország nemzetgazdaságában megfigyelhető anomáliák miatt sóhajtozunk, hanem szeretett sportágunk jövőjéért aggódunk a mediterrán térségben. Olaszországot, Portugáliát és Görögországot most hagyjuk is. E helyen csak a spanyol liga sorsáért imádkozunk. Ráfér.
A csillogás mögött omladozó falak
A La Liga olyan kirakat, amit öröm nézni, csak be ne menj a boltba! De hát ez a világ legerősebb bajnoksága – tör elő a sörhab-rúzsos ajakak közül a kocsmaigazság. Majd jön a CR7 vagy Messi a jobb? Barca vagy Real? Unalomig játszott kérdések, miközben a spanyol bajnokság jövője bizonytalan. Évek óta tákolják a profi klubok költségvetéseit, de az adósságcsapdából képtelenek szabadulni. Elszállt igények, esztelen túlköltekezés és teljesítetlen számlák az egyik oldalon, forráskiesés és csökkenő bevételek a másikon. A megváltó nemzetközi kupaindulás pedig csak kevesek lélegzetvételét biztosítja, azaz, aki kimarad, lemarad. Mint a régi szaknévsoros reklámban. A szerencsésebb persze fújhat egyet, majd jövőre ismét indul a cidri: az előre elköltött pénzekre alapozott költségvetések világát megeszi a gazdasági krízis. Másként fogalmazva, Spanyolországban vége a habzsolásnak: Se acabó la fiesta! Hogy a versenyt mégis bírni tudják, a klubok eddig jellemzően két út között választottak: egyrészt újabb hitelezők bevonása, másrészt külföldi milliárdosok tulajdonosi székbe emelése.
Ha jönnek az arabok, az a baj...
Utóbbi jelenség már tavaly kirajzolódott a spanyol ligában, amikor három klubnál is tulajdonosváltás történt: a Getafe, a Málaga vagy a Santander esete (az északi egyesület talán azért rossz példa, mert most arról hallani, Ali Syednek sem nagyon akaródzik fizetni a játékosoknak, Marcelino García Toral mester ezért le is lépett a szezon után, így a város jelenleg új befektetők után kutat, hogy visszavásárolja a kantábriai klubot) azt mutatja, az ibériai bajnokság klubjai becses portékának számítanak a pénzüket már máshova elszórni nem tudó arab és ázsiai milliárdosok számára. Mondjuk ki: szerencséjükre. Lehet ugyanis hümmögni, meg csóválni a fejünket, de tudni kell, Al-Thani és a hozzá hasonló üzletemberek nélkül már nem lenne foci sem Málagában, sem Santanderben, sem a Getafénál. A spanyol nagymenők ugyanis fülük botját sem mozdítják, egyszerűen nem akarnak belenyúlni a honi darázsfészekbe. A külföldi tőke meg szivárog befelé: régen még, ha egy orosz iparmágnás meg egy arab sejk találkozott, az autóparkon mérték össze erejüket, a 21. századra a labdarúgó egyesület birtoklása lett a hatalmi státusz mérvadója.
A lóvéról szól minden
A spanyol klubok úsznak az adósságban. Az egyesületek összesen közel 4.000 millió euró mínuszt halmoztak fel az évek során, mindezt úgy, hogy remény sincs arra, hogy valaha visszafizessék elmaradásaikat. A kialakult helyzet első számú kárvallottjai természetesen a pénzük után futó labdarúgók, akiknek a száma a Primera és a Segunda Divisiónban meghaladja a 300 főt. Az ,,elégedetlenkedők" már a 2010–2011-es kiírásban is sztrájkkal fenyegettek, s hogy akkor a leállás elmaradt, az csak a jóistennek, meg a profi szövetség szigorának volt köszönhető. A spanyol labdarúgásban 21 klub érintett csődeljárásból fakadó jogi procedúrában, a fizetésképtelenek száma pedig folyamatosan nő. A hitelezők türelme apad. Ha csak valami csoda nem történik, a következő kiírásban több egyesületnél is beinthetnek a labdarúgók.
Ha szarban a foci, akkor szarban a haza
Az a nagy rakás förmedvény, ami a spanyol labdarúgás körül kavarog, nem áll meg a sportág határainál. Hatásai megfigyelhetők az ,,iparág" több terültén is. A kosárlabdában az Estudiantes, a Joventut, a Menorca, a Valladolid és a Granada is elismerten csúszásban van a fizetésekkel, míg az Alicante a felszámolás szélére került. A kézilabdában a gondok egészen a Ciudad Real magasságáig elérnek, míg a röplabdában eddig csak öt egylet iratkozott fel a következő szezonra. A fiesztának tehát vége, most indul az agónia.