Idézetet írta: MessiÁs Dátum február 06, 2021, 19:39:46
Csak elfelejtesz egy nagyon fontos dolgot. Ha hagyják korlátlanul terjedni(amit te sugallsz a felesleges maszkhordással, a szerinted felesleges zárással) akkor előfordulhat és máshol elő is fordult, hogy a rengeteg beteg miatt ellátatlanul marad a többi beteg. A többi olyan beteg akinek dializis kell, plazmaferezis, kemó vagy csak egy sima intenzív terápia valami akkut betegség miatt. Nem kell messze menni, Olaszország, Spanyolország vagy USA ahol ellátatlan betegek tucatjai haltak mert a járvány tetején nem kaptak megfelelő ellátást mondjuk egy strokera.
A mi egészségügyi rendszerünkben ez még nagyobb kockázat.
Pontosan, ez maximálisan érvényes a mai magyar állapotokra is, hiába van itt maszkhordás és minden egyéb. Sajnos, kapásból tudok két családtagomat említeni, akik nem kaptak ellátást az elmúlt év során (ha volt járvány, ha nem volt járvány és épp üdültek az emberek horvátban). A műtétekből csak a legsúlyosabbat műtik, egyiküknek csípőprotézis kéne, először tavaly augusztusra, majd idén februárra tolták. Idén februárban kiderült, hogy a kórházban megszüntették az osztályt és egy másik megyébe kéne átvinni őt műtétre (majd egyszer, ugyanis ott sem műtenek). Másik rokonom rákos volt, nem tudták megfelelően biztosítani a kórház az ellátást, bejárást stb. (végül arra kérték, akkor feküdjön be a covidosok mellé a kórházba, majd valahogy megoldják okosba), elhunyt. Hogy ne menjek messzebb, kettővel mellettem lakó idősebb nő karját törte, napok kellettek, mire megműtötték.
Röviden ennyi, de valószínűleg, ha elkezdenék még szétnézni a környezetemben, biztosan akadnának tucatjával esetek. Magyarországon a maszkhordás ellenére is nagyon sokan fekszenek otthon ellátatlanul, betegen, sorsukra hagyva. Biztos, csak véletlenül nem stimmel a hivatalos halálozási arány (nem egy-két fővel, hanem több ezerrel...). És ezzel nem az orvosokat kritizálom, ők ugyanis próbálnak mindent megtenni, csak ez kevés, ha nincsen megfelelő koordináció és szabályozás felülről. Felőlem hívhatnák Csokis Tibinek is a minisztert, csak végre konzekvens és normális döntéseket hozzanak, úgy, hogy az állampolgárok legyenek az elsők, minden szempontból (egészség, megélhetés és még sorolhatnám).
Sajnálatos módon nagyon gyengére sikeredett világszerte a válságkezelés. A kapkodás az, amely miatt itt tartunk. Ez azonban nem egyedi eset, ha jobban megfigyelitek, akkor a sportokban is ordítóan nagy volt a fejetlenség. A mai vezetői modell egyszerűen nem alkalmas arra, hogy krizíshelyzetben döntést hozzon. Lássuk be, hogy igazán komoly döntéseket nem kellett hozniuk a jelenlegi államvezetőknek az elmúlt évtizedekben. Ilyen szintű járvánnyal nem találkoztak, világháborúk is elkerültek minket, jelenlegi politikusok többsége még nem is élt a legutóbbi világháború idején. Egyetlen igazán komoly válsággal kellett szembenézniük: 2008-as gazdasági válság volt.
Most azonban egy teljesen más szituáció elé nézünk: gazdasági válság (hasonlóan alakul a lufi rengeteg hitel miatt, mint 2008-ban, ugyanúgy nem nézik, ki vesz fel hitelt), egészségügyi válság (világjárvány, éhezés), klíma- és ökológiai válság, illetve ne feledkezzünk meg az orosz és kínai beavatkozások okozta háborúkról sem, amik népvándorlásokhoz vezettek. Hirtelen azzal kell szembesülnie a világ vezetőinek, hogy mindent meg kéne oldaniuk és fogalmuk sincsen, hogyan. Nincsen prioritási lista, nincsenek tervek, kapkodnak.
Az országok többségében látszatmegoldások vannak.
Nem jó a klíma, mit teszünk? Kiotói egyezmény, villanyautók, napelemek, Greta Thunberg kelljen át az óceánon egy ladikkal instalive-ba és ne fingjon már annyit az a buzi tehén. Problem solved.
Világjárvány? Zárjon be a gyár, maradjon otthon mindenki, de ááá, akkor csődbe megyünk, akkor legyen 1 hónapon belül 20 milliárd vakcina, mindegy milyen, csak legyen, mert akkor mindenki megnyugszik. Problem solved.
Gazdasági válság? Adjunk értelmetlenül pénzeket milliárdosoknak és nagyvállalatoknak, ki a picsát érdekel a kisember? Van belőlük sok, csak panaszkodnak feszt, meg tüntetni akar a hálátlanja, nem elég nekik a krumpli, pirog vagy make america great again pirós sapó.
Ökológiai válság? Állítsuk le az összes bányát, faszomat se érdekli a sok munkás, így pár nap alatt meg is van olda minden, aztán, ha nem figyelnek, mehet a buli tovább. Amazonas erdőírtás? Izé, papírnak megy az egész. Ja jól van, az más, akkor rendben öreg diktátor barátom.
Népvándorlás? Meg ne kérdezd, hogy minek jön ide a rohadt migráns (kivéve, ha fegyver- vagy emberkereskedő, abból sosincs elég egy országban), inkább húzunk kerítést.
Éhezés? Nyugi afro ostyáim, küldünk majd a diktátor vezetőiteknek kis pénzt, majd adnak belőle sport szeletre meg machétára.
Szóval országok vezetői, nyomassátok tovább, menni fog az, több pénzt kell elherdálni, ez még sehol sincsen.
Amúgy érdekes, hogy van egy ország, ahol az elnök az emberek elé állt és elmondta érthetően, hogy mi a helyzet. Higgadt maradt, megnyugtatta őket, segítette a peremen lévőket, nem hagyta, hogy csődbe menjenek a vállalkozások, értésükre adta a járványkezelési útmutatót, beavatta őket mindenbe. Kiről beszélek? Jacinda Ardernről, akit októberben újra megválasztottak Új-Zéland miniszterelnökének. Akik hivatalosan is a legjobban kezelték a válságot. Tudom, sziget és miegymás (mondjuk Japán is az, aztán ott annyira nem ment jól a dolog, pedig híresen fegyelmezettek), de azért nem rossz teljesítmény ez. Higgadtan, nyugodtan, megfontoltan. Mindössze 25 halott egy 5 milliós országban. Felhívták a figyelmet, hogy náluk is lesz recesszió, de kérdem én, hol nem? Több Jacinda kéne a világ országainak élére, akkor talán más lenne a helyzet.