Aktuális!
Ma van a Magyar Kultúra Napja. Ezen a napon fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnusz megírását. Sajnos egyik sora nagyon is aktuális volt a mai napon (is). "Bal sors akit régen tép"
Én, személy szerint a Sidney-i Olimpia óta nem nézek meg magyar kézilabda - főleg női -mérkőzést. Azóta 13 év eltelt, de sorsdöntő mérkőzéseket lehetne sorolni, ahol az előrelépéshez, sőt a végső diadalhoz is nagyon közel voltunk. Több gólos előnyt tudtunk hátránnyá változtatni. Mindig jött a fordulópont, amikor is törvényszerűen (?) látványosan visszaesett a csapatjáték. Mi ennek az oka? Mivel magyarázható ez? Túlzott önbizalom?- Ennyire jók vagyunk ,innen már csak nyerhetünk! Vagy éppen az ellenkezője: Megtorpanunk a lehetőség kapujában, görcsölünk, nehogy az ellenfél feltámadjon és elveszítjük a mérkőzést. Én nem vagyok szakértő, de valakinek már rá kellene jönni ennek a "bal sors" fóbiának a megszüntetésére. Félidőben 4-el vezettünk, mégis vesztettünk. Nem láttam a mérkőzést, így nem tudom a miértjét. Azt azért nem hiszem el, hogy a fiúknak a mérkőzés előtt mindegy volt, hogy 5. vagy 8. helyen végez a csapat. Sajnálom.
Tudom, többen azt gondolják, mennyire tudnánk örülni, ha a labdarúgó csapatunk egy világversenyen az 5-8 helyek egyikén végezne. Ez így igaz, de ennek igen kevés az esélye. De a remény hal meg utoljára.