Írtam egy levelet az Uniónak, és el is fogom küldeni, ha gondoljátok, csatlakozzatok, hátha a sok jelzés miatt hamarabb (nem évek, hanem hónapok) reagálnak valamit.
Tisztelt Európai Unió!
Kötelezettségszegési eljárás indítását kérem Magyaroszág ellen az internetes fogadóirodákkal kapcsolatos magyar jogszabályi környezet okán, különös tekintettel az Unió bíróságának (CURIA) korábbi itéleteire.
Az általam támadott jogszabály az 1991. évi XXXIV. törvény. E törvény szerint Magyarországon szerencsejáték-szervező tevékenység kizárólag adóhatósági engedéllyel végezhető, továbbá koncessziós szerződése kötése kötelező, jelentős évenkénti koncessziós díj fizetése szintén feltétel, ahogy a bevétel 20%-a adóként befizetendő, valamint éves felügyeleti díjat kell fizetni a koncesszió jogosultságnak.
Amennyiben nem történik szerződéskötés, a magyar hatóságok az internetes fogadó oldal blokkolását elrendelik, s ezáltal nem lesz elérhető a magyarországi számítógépeken.
Álláspontom szerint jelen magyar szabályozás a szolgáltatásnyújtás szabadságának nem igazolt vagy aránytalan korlátozása az EUMSZ 56. cikk alapján.
Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy a CURIA a C‑42/07. sz. ügyben,
(a Liga Portuguesa de Futebol Profissional,
a Bwin International Ltd, korábban Baw International Ltd,
és
a Departamento de Jogos da Santa Casa da Misericórdia de Lisboa)
milyen döntést hozott:
"[...]az EK 49. cikkel nem ellentétes valamely tagállamnak az alapügyben tárgyalthoz hasonló szabályozása, amely megtiltja a Bwinhez hasonló, más tagállamokban letelepedett és ott jogszerűen hasonló szolgáltatásokat nyújtó gazdasági szereplőknek, hogy az említett tagállam területén az interneten szerencsejátékokat kínáljanak."
Szeretném jelezni, hogy jelen esetben ezt a döntést nem lehet érdemben figyelembe venni az alábbiak miatt:
- Magyaroszág nem tiltja meg általánosan az internetes fogadóirodák működését, sőt a jelentős adóbevétel reményében módosították a fenti törvényt, amikor 2014. január 2-ai hatállyal beiktatták az idézett passzusokat, valamint az irodák interneten történő elérhetőségét korlátozó rendelkezéseket. A C-42/07 sz. ítélet arra az álláspontra helyezkedik, hogy a fogadók védeleme lehet az egyetlen olyan cél, amely a korlátozást megalapozza.
Tisztelettel jelezném: végigolvastam a magyar törvényt, végigolvastam a magyar törvény indokolását, és egyetlen árva szót nem találtam arról, hogy a törvény meghozatala a fogadók érdekében történt volna: nincs arról szó, hogy a koncesszió nyertesének magyarországi telephelyet kellene nyitni, nincs arról szó, hogy az esetleges nyereményt a magyar fogadók Magyarországon perelhetik, nincs a fogadók érdekéről egyetlen szó sem a magyar jogszabályokban. Mi tehát a helyzet? Egy olyan internetes fogadóiroda, amely nem vásárolt Magyarországon koncessziót, az veszélyes a fogadóra nézve és be kell tiltani a magyarországi elérhetőségét, de ugyanezen fogadóiroda magyar koncesszióval már nem veszélyes, és működhet az interneten keresztül.
A már idézett C-42/07 sz. ítélet azt is leszögezi, hogy "következésképpen a jelen ügyben többek között meg kell vizsgálni, hogy az interneten működtetett szerencsejátékok kínálatának az alapeljárásban szóban forgó nemzeti jogszabályok által előírt korlátozása alkalmas‑e az érintett tagállam által elérni kívánt cél vagy célok megvalósítására, és nem lép‑e túl az annak megvalósításához szükséges mértéken. A korlátozásokat azonban mindenképpen hátrányos megkülönböztetéstől mentesen kell alkalmazni."
Márpedig itt álláspontom szerint a korlátozás semmiképpen nem tekinthető arányosnak, hiszen a magyar szabályozásnak semmilyen más célja nem volt, mint a magyar költségvetés helyzetének javítása, oly módon, hogy egyes más uniós országban engedéllyel rendelkező fogadóirodákat kitiltanak a magyar piacról, majd a koncessziós díj kifizetése esetén pedig újra beengedjék őket. Emiatt pedig a magyar állam nem hivatkozhat a C-42/07. sz. ítéletben foglaltakra, hiszen ő maga is alig várja, hogy koncessziós bevételhez jusson.
Tisztelettel felhívom a figyelmet a CURIA C‑390/12. sz. ügyére,
(Robert Pfleger,
Autoart as,
Mladen Vucicevic,
Maroxx Software GmbH,
Hans‑Jörg Zehetner)
melyben rögzítésre került, hogy " Úgy tűnik továbbá, hogy e bíróság megítélése szerint a szóban forgó korlátozó rendszer valódi célja nem a bűnözés elleni küzdelem és a játékosok védelme, hanem egyszerűen az állami bevételek maximalizálása volt, noha, amint azt a Bíróság a korábbiakban megállapította, az államkincstár bevételeinek maximalizálása mint egyedüli cél nem teszi lehetővé a szolgáltatásnyújtási szabadság ilyen jellegű korlátozását (lásd: Dickinger és Ömer ítélet, EU:C:2011:582, 55. pont). E rendszer mindenképpen aránytalannak tűnik, mivel nem alkalmas arra, hogy biztosítsa a Bíróság ítélkezési gyakorlatában megkövetelt koherenciát, és túlmutat azon, ami a deklaráltan elérni kívánt célok megvalósításához szükséges.
[...]e megfontolások fényében az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 56. cikket akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló nemzeti szabályozás, amennyiben e szabályozás valójában nem a játékosok védelmének vagy a bűnözés elleni küzdelemnek a célját követi, és ténylegesen nem felel meg a szerencsejátékban való részvétel lehetőségeinek csökkentése vagy az e játékokhoz kapcsolódó bűnözés elleni küzdelem koherens és szisztematikus megvalósítására irányuló törekvésnek."
A fentiekre tekintettel álláspontom szerint a magyar szabályozás az uniós jogba ütközik, mivel semmilyen más célja nincs, csak és kizárólag az államkincstár bevételeinek maximalizálása, a magyar állam részéről fel sem merült a magyar fogadók védelme, a magyar állam semmilyen módon nem bizonyította, hogy az eddig általa Magyarországon betiltott, de más uniós országban engedéllyel rendelkező internetes fogadóirodák bűncselekményeket követtek volna a magyar fogadók kárára (mert ebben az esetben indokolt lehet az internetes hozzáférés ellehetetlenítése), s ezáltal a magyar állam ezen szabályozásával túllépett az Unió által megkövetelt arányos és szükséges mértéken, ezért hátrányos megkülönböztetést alkalmaz.
Megállapítható továbbá az is, hogy a magyar állam az elmúlt két hétben a mai nappal bezárólag 9 db internetes fogadóiroda tiltását rendelte el, érdekes módon csak olyan irodákét, amelyek magyar nyelvű kezelőfelülettel rendelkeznek, s ezáltal nem is titkolva azt a célt, hogy semmi más nem érdekli, minthogy ezen irodákat magyarországi koncesszió megvásárlására bírja a bevétel maximalizálása érdekében. Ha a magyar államot egy kicsit is érdekelné a magyar fogadók sorsa, akkor először inkább azon irodákat kellett volna betiltania, amelyeknél nincs magyar kezelőfelület, hiszen ezek kétségkívül veszélyebbek lehetnek egy idegen nyelveket nem beszélő magyar állampolgár számára.
Ebből is megállapítható, hogy a pénzsóvár magyarországi szabályozás súlyosan sérti a szolgálatásnyújtás szabadságát, mely az Unió egyik alapszabadságának tekinthető, ezért tisztelettel kérem a kötelezettségszegési eljárás megindítását.
Üdvözlettel,