Egyetértek TiB két film kapcsán.
Én nagyon vártam a Sullyt, mert anno olvastam is róla meg izgalmas téma lett volna, de a film nem igazán fogott meg. Jó pár hete láttam, de már lassan azt se tudom mi volt benne. Egyik tanárom mondta, hogy az a jó film, ami nyomot hagy benned és emlékszel belőle valamire hónapokkal évekkel később. Hát ez szerintem nem olyan lesz. Most is már homályos a dolog, de például a végén Hanks érvelése jó volt, illetve a vívódása is, hogy vajon tényleg lehetett-e volna másképp csinálni.
Egy őrült pillanat.... Ez annyira gyenge volt, hogy én kénytelen voltam a végére tekerni. Szegény Cassel sok gyengébb filmben kell játszania (hazája miatt, illetve mostani lakhelye Brazília miatt is, mert ott is felkérik szereplésre pár ottani filmre), ez is ilyen volt. Két kiscsaj érzelmi vívódása egy rakás szar volt (főleg a szöszié) és akkor még finoman fogalmaztam. Számomra értékelhetetlen a film, ahogyan Bad Moms is. Tudom főleg nőknek ajánlott, kedves férfi társaim, bele se kéne néznünk. Tipikus idiótáknak való film (és itt most elnézést kérek az értelmes nőktől), így lehet jó pár férfi is viccesnek fogja találni. Próbáltam keresni benne a poént, a vicces dolgokat, de egyedül a párkapcsolati terápia volt jó benne, az is azért mert kicsit elgondolkoztató volt. Mila Kunis egy B-kategóriás (vagy lehet még gyengébb) színész, aki egyedül képtelen elvinni egy filmet a hátán, de mellékszereplőnek (csak a szépsége miatt) beválogatnám egy filmbe. Miről is szól a film? Anyukákról, akik sokat foglalkoznak a gyerekeikkel, de egy idő után beleunnak és élni akarnak, bulizni, szórakozni, pasizni. Nem akarnak mintaanyák lenni, mert amúgy sem mindig megy ez nekik.
Láttam még olasz filmet is, a Suburrát. Ez egy maffia film, amit Sollima rendezett (Gomorra). Itt felcsillanhat az ember szeme, mert végre minőséget kap, hát ez rohadtul nincs így. Pedig én próbáltam pozitívan hozzáállni, de ez is kevés. A film nagyon hosszú, ugyan vannak benne jó érzelmi részek, illetve jobb akció jelenetek (egyik maffiózó srác és haverjai meggyilkolása), de ez is kevés. Kicsit beleviszik a politikát is, ugyanis a képviselőknek kell megszavaznia egy pályázatot, amiből a maffia sokat kaszálhat. Különböző vesztegetések, fenyegetések vannak benne, illetve a szokásosnak nevezhető Sollima klisék. A maffiavezér szemüveges teljesen átlagos ember (mint a Gomorrában), legnagyobb riválisa egyik embere , aki kopasz fiatal és feltörekvő (szintén Gomorra). Olyan az egész, mintha egy Gomorrát látnánk, csak megfilmesítve és rosszabb minőségbe.
Az ember, akit Ovének hívtak: Lassan építkező svéd film, ami nagyon sok embernek nem fog tetszeni. Ez nem egy Vasember vagy Halálos iramban, hogy ömlik az akció. A magányos öregúr miután elbocsájtják (felesége már régebben meghal) megpróbál mindenáron öngyilkos lenni, ami különböző okok miatt nem sikerül. Már itt akadnak vicces jelenetek (fekete humor mindenhol), de a film közepétől és végétől inkább elgondolkodtató, mint vicces. Egy mogorva öregemberre hogyan hat a frissen beköltöző félig arab család. Hogyan bánik egyre jobban a családdal, és válnak egyre fontosabbá számára.
A martfűi rém: Egyre jobb a magyar film és sorozatgyártás. Most előbbiből kapunk egy érdekes filmet. Nagyon sok kérdést feszeget a film. Egyrészt a régi korszak hibáit: mindenáron elkapni egy gyilkost, így olyat is bebörtönözni, aki nem is bűnös. Eltitkolni, hogy komoly bűnesetek történnek, netalán sorozatgyilkos van az országban. Persze ezek mostanában is előfordulhatnak, de régebben még inkább jelen voltak (legalábbis idősebbek elmondásai alapján). A színészek kiválóak, a belső harcuk is, hogy vajon tényleg újra nyissanak-e egy nyomozást, elképzelhető-e, hogy tévedtek. Sokszor kézzel tapintható a feszültség a filmen, többen a moziban meg is ijedtek jó pár jelenetnél (bár szerintem egyáltalán nem félelmetes).
Hell or High Water: Kénytelen voltam megnézni, hogy milyen filmek voltak idén a moziban, mert nem tudtam miből válogassalak az idei legjobb kapcsán. Kicsit ironikus, hogy egy olyan filmet tartok én az év legjobbjának (persze nem láttam még a La La Landet, az Érkezést és A szobalányt), amit ha jól tudom nem is vetítettek magyar mozikban. Engem a hangulata fogott meg, az a kilátástalan helyzet, amiben a két rabló van, amilyen világot lefest elénk a film. A semmi közepén vannak, ahol két ember számára csak a bankrablás marad az utolsó esély. Jól néz ki a film és egy üde színfolt volt az idei filmes felhozatalban.