Narcos
Lezárult a drogháború második periódusa is a Netflixen. Az első etapban Kolumbia volt a főszerepben, míg a második hármas penzumban Mexikó. Nem volt egyszerű dolga a készítőknek egyik esetben sem, hiszen gyakorlatilag 25 évet öleltek fel. Egy olyan időszakról beszélünk, amely meghatározta, illetve még meghatározza a történelmünket. Rengeteg esemény történt, sok esetben nincsenek egyértelmű bizonyítékok sem - csak "biztos" következtetések -, így ezért is találták ki ezt a félig fiktív, félig realista megoldást. Abból a szempontból ez kiváló ötlet volt, hogy összességében egy pörgős sorozatot kaptunk, melyből mindenki megérthette, hogyan épültek fel és működtek a drogkartellek. Megismertük a történelmünket formáló arcokat, kontextusba tudjuk helyezni. Én már a Narcos érkezése előtt is követtem ezt a témát, mert nagyon érdekes volt. A 60 rész alatt azért bőven volt hiányérzetem. Körülbelül olyan 70-30 arányban volt az igazság és fikció, voltak olyan esetek, ahol "csaltak" a készítők, voltak, ahol bátran belenyúltak a méhkasba.
A Narcos nem szimplán a drogháborúról szólt. Ez korrupt államokról, nemzetközi beavatkozásról és határokon átívelő bűnözésről szólt. Kétségtelen, hogy igyekeztek kifejteni olyan szálakat is, mint Luis Colosio halála, de erre mondjuk ott az 1994 c. mexikói sorozat. Szóba került az 1988-as mexikói választásokba történő beavatkozás, illetve az újságírók elleni gyilkosságok, korrupció, de minden csak érintőlegesen. Az ember sok esetben elveszhet az információáradatban. Próbáltak narrátort alkalmazni, ami szerintem jó ötlet volt, de jóval több magyarázó rész kellett volna. Az utolsó évad kapcsán is az volt az érzésem, hogy kiemeltek pár eseményt, ami köré próbáltak történetet rakni, összekapcsolni őket, lehetőleg minél gyorsabban.
Pozitívumok:
- A karakterek hitelesek, szinte tökéletes mintázata minden esetben az eredeti személyeknek, mind külsőleg, mind belsőleg (amiket az eddigi infók alapján ismerünk).
- Mertek beleállni komoly témákba, olyanokba, minthogy a mexikói állam támogatta a drogkereskedelmet vagy olykor épp az amerikaiak érdeke volt az adott drogkartell "szinten tartása".
- Amelyik szituációról nem volt egyértelmű leirat, ott a legvalószínűbbet választottak ki, még akkor is, ha épp az amerikaiak számára kedvezőtlen lenne.
- A félig dokumentarista stílus, ahol előkerülnek eredeti felvételek.
- Akik kedvelik az akciót, azoknek nem lesz hiányérzetük, mert itt szó szerint mindenből kaphatnak darabot. Itt nem kell attól tartani, hogy CGI technológiával oldottak meg mindent. Az esetek többségében, ami itt felrobban, az tényleg felrobbant. A kivégzések, fejlövések, aprítások tényleg valóságosnak hatnak, ahogyan az üldözések és leszámolások. Ebben a szegmensben egyáltalán nem spóroltak.
- A képi világ kiváló, hiteles, tényleg úgy érezzük, hogy a '80-as vagy '90-es években vagyunk, mind a mexikói, mind a kolumbiai, de még olykor az amerikai részeknél is.
Negatívumok:
- Hálás témakört dolgoztak fel, amivel olykor hálátlanul bántak, hiszen akadtak szép számban üresjáratok... Egy ilyen sorozatban, ahol minden egyes percet ki kellett volna használni, hiszen annyi esemény történt.
- Akadtak felesleges szálak, amiket vagy nem kellett volna sokáig erőltetni, vagy eleve bele sem kellett volna tenni. Más sorozat esetében simán elnézném - amit fiktív alapon készítenek -, de itt, ahol ennyi eseményt történt, ott ez bosszantó.
- Zenét először pozitívumhoz akartam írni, hiszen sok a jó muzsika, de visszagondolva: ha a For All Mankind eltalálta a zenéket szinte tökéletesen, akkor egy ilyen időszakból miért nem sikerült, ami a zene történetének egyik csúcspontja volt?
- Pontosan ezek miatt kimaradt jó pár fontos szituáció, olykor a fikció odáig vezetett, hogy egyes személyek meghaltak, miközben még 10-15 évvel a sorozatbeli haláluk évében (teszem azt 1995-ben) után is éltek (mondjuk 2010-ben), vagy adott esetben a mai napig is élnek.
- Voltak már hasonló próbálkozások az elmúlt években, ezekből kiemelkedő a Chernobil (sport terén a The Last Dance, de abban nincsenek fiktív elemek), ebből tanulhatott volna a Narcos: Mexico stábja az utolsó két évad előtt.
- Pozzato túlságosan kritikus egy korrekt iparosmunkával.
Konklúzió
Ha ebből az írásból nem is tűnik úgy teljesen, de én szerettem a Narcost, viszont örültem volna egy mélyebb sorozatnak. Ugyanakkor teljesen megértem a készítők szempontjait: így is eléggé sok a név, esemény, amiket össze kell kapcsolni, sokkal többet kéne magyarázni és az emberek többsége valószínűleg "elveszne". Megpróbáltak egy olyan sorozatot létrehozni, ami mindenki számára fogyasztható, legyen az 35 éves férfi, 17 éves lány, vagy 55 éves nő. Amennyire az alapokat tudni kell a drogkartellek kapcsán, azokat elmagyarázza, vannak akciók, van szerelem, ármány és miegymás. Vannak ikonikus szereplők, akikre még 5-10 évvel később is emlékezünk (Escobar, Chepe, Amado stb.). Okoskodhatnék még itt tovább, hogy mi maradt ki, mi került be, de inkább nézzétek meg, ha eddig nem tettétek!