Pesszimista helyzetkép a' la Soproni
Nincsen karikás ostorom, Nincs lakásom, se autóm, és lehet, hogy maholnap munkám sem lesz.
Albérletben élek, és ott is fogok megrohadni.
Nem vagyok gazdag és nem hordok márkás gatyát.
A világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvét beszélem, amit rajtam
kívül még több millióan leszarnak.
A vezetéknevem megelőzi a keresztnevem, és nem tartom furcsának ha
valaki Bélának nevezi el a kisfiát.
A trabantom megelőzi a gyalogosokat és kerékpárosokat, és nem
örülök, ha a turisták összekevernek a bevándorlókkal.
Büszkén gondolok Orbán Viktorra , az igazságosra, Gyurcsány Ferencre,
népünk megmentőjére, a tömegközlekedésünkre, az oktatási és
egészségügyi rendszerünkre, a közbiztonságunkra, az államadósságunkra, a gyorsan
épülő 4-es metrónkra és M0-ás körgyűrűnkre, a faji öldöklőinkre, a
tanárverő diákjainkra, a focistáinkra, a kivándorló feltalálóinkra, az
adócsaló gazdagokra, az élősködő bevándorlókra.
Itt élek Európa segglyukában.
Pesszimizmusban, dohányzásban, alkoholizmusban, rákos
megbetegedésekben, öngyilkosságban, a jogszabályok kijátszásában, a törvények
megkerülésében mi vagyunk a császárok, és igenis nálunk él a világon a legtöbb pornós
picsa.
Magyarország!! Én így szeretlek!