Hívtam egy kőművest, hogy húzza fel a házamat. Alakult a dolog, voltak nehézségek, de láthatóan emelkedett az épület. A födém felrakásakor azonban jött egy közepes szél és a picsába szétfújta az egészet. Amikor elővettem a kőművest, azt mondta, hogy a ház nagyon szépen haladt már, a megkezdett munkát pedig következetesen tovább kell vinni, hiszen az alapok még mindig állnak, ami ékesen bizonyítja, hogy milyen remek munkát végez is ő. Egyúttal nagyon sajnálja, hogy ennyire befolyásolható vagyok a rajtunk röhögő szomszédok, illetve a kötekedő család által, akik képtelenek elfogadni, hogy nekünk márpedig az albérlet a megfelelő szállás, hiába van pénzünk építkezni. Ha nem csámcsognánk az időjárás okozta vis majoron, és ha én nem hagynám magam megvezetni az engem körülvevő romlott közegtől, biztos, hogy nagyszerűen együtt tudnánk dolgozni, főleg annak tükrében, hogy a következő két évre nagyon jó időt jósolnak a meteorológusok, így a megkezdett munka fényes sikerrel kecsegtet.
Menj haza, kőműves, részeg vagy.
(Egervári Sándor értékelésének apropóján)