A gond az, hogy a PSG védelme, középpályája és a csatársora is jóval jobb a fentebb említett csapatokénál. Azért az erős túlzás, hogy egy Hazard - Haaland - Brandt csatársor gyorsabb, mint a Mbappé - Neymar - Di María. Nem tudom, ez kinek az elméletem, maximum Hakimivel felzárkózna, esetleg Haaland az, aki gyors abból a hármasból, Brandt sosem a sebességéről volt híres (Hazard meg nem a tesó). Ezek a csapatok mindössze egy góllal kaptak ki a PSG-től, egy jóval gyengébb kerettel, ami egyértelműen a rendszer előnyeire utal.
Szóval sem mondtam, hogy Kehrer miatt kapták gólt, mindössze azt, hogy Coman miatta került a kezdőbe, mert Hansi tudta, hogy ott sebezhető a PSG. Kehrer majdnem összehozott egy büntetőt az elején, rendre ott próbálkozott a Bayern. Az, hogy nem abból lett a gond, az már ebből a szempontból irreleváns, hiszen Kehrer játéka nélkül Coman sem lett volna kezdő, sőt második játékrészben az általam vizionált rendszerrel elkerülhető lett volna a gól.
Ott szintén hibás az elméleted, miszerint Bernat és Di María a saját tizenhatosukig rendszerint visszazártak volna. Érdemes tanulmányozni a 3-4-3 vagy 3-4-1-2 vagy a 3-5-2-es rendszerek sajátosságait, mi történik, akkor, ha az ellenfél felíveli a labdát. Abból ráadásul egzakt következtetést levonni, hogy egy Brémának nem sikerült ez, akkor a PSG-nek sem fog, hát enyhén furcsa megállapítás.
Egy játékos posztja nem kötött, hogy Herrera csak középen van a középpályán. Ez nem így működik, ahogyan az sem, hogy Bernat nem lépne fel. Mi alapján nem tenné? Mert mögötte hely keletkezik, mikor támadnak? Ezért szokott olyan történni, hogy ilyenkor az egyik belső védő a szélek felé húzódik a rendszerben. Mivel hárman vannak középen, ezt minden további nélkül megtehetik, hiszen esetleg Marquinhos visszazár a védelem közepébe, ez által kialakulna egy négyes fal, míg Herrera nyugodtan indíthatja Bernatot vagy Di Maríát a széleken. Labdavesztés esetén a bajor középpályások a saját térfelükön lennének, ami döntési helyzet elé állítaná őket: felívelni Lewandowskiék irányába (4v5 vagy 4v6 szituációba), vagy maguk megindulni. Sem Goretzka, sem Thiago nem az a játékos, aki rendkívüli gyorsasággal rendelkezik, Bernaték simán visszaértek volna a széleken (sőt, elmondanám, hogy nem is mind a két szélsőközéppályás szokott ilyen esetekben a támadásokkal felzárkózni...).
A te elmondásod már ott hibás, miszerint Bernat és Di María nem lépne fel. Akkor ennyi erővel sem Kimmich, sem Davies nem tenné ugyanezt a másik oldalon, hiszen akkor megbontanák a bajor védelmet. Feltalálták a visszazáró középpályást eléggé régóta, akivel az ilyen szituációk rendre megoldhatók.
Azért hoztam fel a három mérkőzést, hogy bizonyítsam, jóval gyengébb keretekkel is hatékony ez a felállás (még akkor is, ha olykor védekezni kell ehhez, netalán ugyanígy nem szerzel gólt egy gyengébb csapattal, mint ahogyan egy erősebbel abban a "jó rendszerben"). Nyerni nem nyertek vele, de egy PSG-hez mérten egy Frankfurt azért nem ugyanaz, viszont így is mindössze ugyanannyival kaptak, mint az általad tökéletesnek hitt stratégia. Amivel az a legfőbb probléma, hogy négy védős rendszerben (két szélsővel) biztos bukásra van ítélve, semmi váratlan nincs benne, hiszen a négy támadó mozgása teljesen szétzilálja az ilyen típusú hátsó alakzatokat.
Az utolsó mondat azért vicces volt, hogy "nem Choupo-Moting van a padon".
Igen, mondjuk ott volt Icardi...
Francia támadójátékkal pont az volt a probléma, hogy pontosan lehetett tudni Flick számára, hogy mi várható. Az, hogy valaki beéri ennyivel, hogy oké, ennyi van bennünk, ne kockáztassunk, ne húzzunk váratlant, az a tipikus vesztes mentalitás, sajnos.
A végére pedig pár érdekesség a részemről:
12. perc: nagy Bayern lehetőség, ha kicsit önzeletlen a középre húzódó Coman és kipasszolja a helyén üresen álló Lewandowskinak 1-0 (hol voltak a szélsővédők?)
23. perc: PSG második nagy helyzete (Neymar lövése után), ami miért is jöhetett létre? Mert rögtön négyen voltak a bajor védősorra, mert Herrera feljebb lépett, egyből megbontották azt
45. perc: a félidőben azt hiszem a 4. nagyobb PSG helyzet, ami minek köszönhető? Ki mertek lépni az addigi defenzív komfortzónából, mert újból 4-5 ember volt elől.
Jól látható, hogy a PSG-nél akkor jöttek a helyzetek, amikor feladták a 4-3-3-ban rejlő defenzív megoldásokat és váltottak egy 4-2-4-re, esetleg három védő maradt hátul kényszerből. A Tuchel által használt 4-3-3 abban az esetben lett volna tökéletes, ha nem ennyire offenzív csapattal szemben találják magukat, ahol ez a rendszer használhatatlan. Előre nem tudnak érdemi játékot művelni, ahhoz fel kell mennie egy középpályásnak is, vagy rendszerint futóversenyezniük kell, aminek végén vagy szerencséjük lesz, vagy nem. Gyakorlatilag csak a védekező vonal dominál, ami öngyilkosság egy Bayern Münchennel szemben. Megfelelő egyensúly kell, amit ez a rendszer egyáltalán nem ad meg, hiszen óriási az eltolódás a védekezés irányába.