Velence Maraton 2019Szép idő, gyönyörű környék, pazar biciklik. Ez vett körbe, mikor kiszálltam a kocsiból a Drótszamár kempingnél, ekkor már tudtam, hogy nagyon is jó helyen járok..
Gondoltam, szabolcsi gyerekként kipróbálom már magam végre egy olyan versenyen, ahol emelkedő is van a programban, aztán lesz ami lesz. Lassú rajttal indultunk az első 3,5 km-t úgy tettük meg, ugyanis a hosszú távosok (130km) ekkor váltak el tőlünk, akik 55 km-t nyomtak. Innen indult az éles verseny, a szokásos 40-es tempó az elején, de már mosolyogva nyomtam ezt, ugyanis a tavalyi Tündér Touron megtapasztaltam hogyan is indul el egy full amatőr verseny is..
Kialakult itt aztán egy erősebb sor, aki simán nyomta 50-nel az elején, ők végül a legvégéig együtt maradtak és az eredmények alapján 8-an sprinteltek és jöttek be 2 másodpercen belül. Én egy szolídabb vonatba csatlakoztam be, és itt jött az első élmény, hogyan is menjünk folyamatosan váltott vezetéssel 5-6-an együtt. Vagyis az első élmény még a lassú és az éles rajt között jött, amikor is meglepő volt, milyen szabályai-kultúrái vannak a bringásoknak. Hihetetlen, mennyire jeleztek a rutinosok a többieknek, hogy éppen egy járdasziget, jobb-bal kanyar vagy egy nagyobb fadarab van az úton, illetve mivel az elején még nagyon egyben voltunk, a kisebb-nagyobb lassításoknál is mindenki hangosan kiabálta a "Fééék" szót, nekem ez nagyon érdekes volt..
Aztán az első emelkedőig elvonatoztunk úgy 4-5-en, és jött az alföldi gyerek, nem is tudom mi vezérelt hogy odaverjek nekik, de úgy hagytam ott őket, hogy még én is csodálkoztam.
Aztán nyilván a hegy teteje felé nem volt egyszerű a helyzet, ahol volt 11,9%-os emelkedő is, ami kb úgy nézett ki nekem (aki sose ment még hegyre) mint egy fal, aminek soha nem lesz vége. Elől kis tányér, hátul legnagyobb és nyomtam a váltót, hogy nem igaz ******* miért nem megy még feljebb, de rájöttem, hogy nincs már könnyebb fokozat...
Aztán a hegy tetején frissítő, majd lejtmenet, hogy jöhessen az újabb, kevésbé meredekebb emelkedő, 2 embert még itt is utolértem, majd lenyomtam, olyan löketet adott az ott, hogy nehéz elmondani. Utána nagyjából sík volt a végéig ahogy látni is lehet a képen, itt próbáltam neki még nyomni, bár azért éreztem a lábaimon, hogy az emelkedő nyomot hagyott. Végül a felnőtt kategóriában 12. helyen jöttem be, az utolsó kb 25-30 km-t egyedül lenyomva, 31,8 km/h-s átlagot teljesítve az 55 km-en. Rengeteg pozitív élménnyel töltött fel a verseny (jól is jött "két hét erőteljes sz**ás a sebészeten" után), biztos vagyok benne, hogy jövőre is jövök, ha minden klappolni fog.