Azért egyértelműen nem jelenthető ki, hogy a Bundesliga is makulátlan lenne, ott is akadnak problémák. Ott volt Dietmar Hopp esete, aki gyakorlatilag ugyanazt a metódust követte, mint mondjuk egy elit klubnál, mindezt kicsiben. Egy sokadik ligában szereplő csapatba öntött annyi pénzt, hogy első osztályú szintet érjenek el. Az 50+1-es szabály az hivatott szolgálni, hogy ne egyetlen vezető (vagy szűk csoport) irányítson egy klubot. Azért az szintén érdekes, hogy a Bundesliga meghozta ezt a jól hangzó törvényt, de rögtön tett is két kivételt: Wolfsburg és Leverkusen. Ők gyárak csapatai (VW és a Bayer gyógyszergyár), de nem akarták a Bundesliga fejesei, hogy egy feltörekvő és pénzes szponzor kiszálljon, ezért szemet hunytak a Wolfsburg törekvései felett, ahogyan a Leverkusen kapcsán sem akartak problémát, mondván egy olyan csapatot, mely a liga legjobbjai közé tartozik – és rendre dobogós helyeken zártak -, kellemetlen lett volna kizárni.
Sokáig úgy tűnt, hogy megússza ezzel a két kivétellel a Bundesliga, ,,rendben lesznek", aztán jött Dietmar Hopp. Majd 10 éven át nyugodt volt Hopp, hiszen 50 százalékos hatalmi pozíció alatt maradt, legalábbis papíron, ennél jóval nagyobb volt a befolyása az egyesületre, gyakorlatilag egymaga döntött fontos kérdésekben. Majd a Bundesliga fejeseinek jóváhagyásával, a 2010-es években övé lett a Hoffenheim csapatának 96 százaléka! Gyakorlatilag Hopp megkerülte az 50+1-es szabályt, mindezt úgy, hogy régi támogatóként jogot formált arra, hogy átvegye papíron is teljes mértékben a klub irányítását. Ha ez nem lenne elég, akkor ott van Dietrich Mateschitz esete. Ha megnézzük, akkor a Leipzig elnöke az a Oliver Mintzlaff, aki az Red Bull GmbH sportért felelős igazgatója. Azonban a csapat tulajdona 99%-ban a Red Bull konszernhez köthető, aminek a vezetője Mateschitz.
Dietrich Mateschitz az egyik leggazdagabb befektető, nagyobb a vagyona, mint az összes többi klubvezetőnek az európai futballban (kivéve most már Mohamed bin Szalmánt). A Leipzig mellett a Salzburg is az ő kezében van, ezért van az, hogy a két klub között kvázi átjárás volt az elmúlt években. Óriási botrány volt abból is, mikor a Leipzig az első osztályba került, mert a licenszért folyamodás kapcsán kiderült, hogy a Leipzig vezetői mind egy céghez, a Red Bullhoz és a milliárdos Mateschitzhez köthetők. Érdekelte ez akkor a Bundesliga fejeseit? Nem igazán, szemet hunytak újból, mondván áramlik be a pénz, mert máshogyan nem tudják felvenni a versenyt a Premier League és a LaLiga csapataival. Itt jön képbe az, hogy egyrészt az 50+1 szabály alól jó pár csapat kivétel, ráadásul a szabály eleve korlátozza a megfelelő versenyhelyzetet a Bundesligában, ami ahhoz vezetett az évek alatt, hogy a német bajnokság hanyatló tendenciát mutatott.
Mi történt a szabály 1998-as bevezetése óta? Mindössze két alkalommal nyertek Bajnokok Ligáját a német klubok, vagyis inkább klub, mert a Bayern München volt az. Döntőbe is rajtuk kívül mindössze ketten jutottak be: Borussia Dortmund és Bayer Leverkusen. Sors fintora, hogy épp az a gyógyszergyári klub volt 2002-ben, akik kivételt képeztek az 50+1-es szabály alól, akikbe akkor lapátolták bele a pénzeket. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy előtte sem sűrűn döntőztek, de az elmúlt 20 évben egyértelműen elmaradt a Bundesliga, hanyatlásnak indult.
Ki járt jól a szabállyal? Éppenséggel a Bayern München, aki egyeduralkodóvá vált az elmúlt 20 év alatt a Bundesligában. Nekik ,,pont jókor jött" ez a változás. A 29 bajnoki címükből 15-öt a szabály bevezetése után nyertek. Érdekességként érdemes megjegyezni, hogy a szabály előtti 20 szezonban 11 bajnokságot nyert Bayern Münchenen kívüli csapat (6 klub), míg az 50+1 után ez a szám 6 bajnoki cím (felére csökkent, ahogyan a klubok száma is mindössze 4 volt).
A Bundesliga vezetői épp azon törekvéseket nyomták el, miszerint többpólusú - lehetőleg egyenlő - legyen a liga, cserébe inkább egy szupercsapatot építettek, mondván Németország egyetlen nagy klubja a Bayern München. Ez a felvásárlásoknál is meglátszott, gyakorlatilag elérték, hogy a kisebb kluboktól ingyen érkezzenek a játékosok, más választásuk úgysincs. Mennyire fair lépés ez? Semennyire, viszont a nemzetközi piac megmutatta, hogy a Bayern München nem tényező ilyen téren. Sokan azt mondják, hogy azért, mert a bajorok olyan karakán csapat, hogy ők nem állnak be a sorba, nem fizetnek milliókat sztárokért. Fordítsuk meg kicsit: melyik aktuális sztár akar egyáltalán a Bundesligába igazolni? Semelyik. Ha nagylelkűek akarunk lenni, akkor talán Roy Makaay volt az egyetlen, aki külföldről érkezett, aktuálisan top játékosok között emlegették, éppen csúcson volt a karrierje szempontjából. Lehetett volna mondani Arjen Robbent is, de ő két nem éppen sikeres szezon után jött el Madridból, majd Münchenben vált azzá, aki. Franck Ribéry szintén a bajoroknál lett klasszis.
Nem a pénzzel volt a probléma, mert az is lett volna, lásd Lucas Hernández átigazolását (80 millió), ennyi erővel hozhatták volna Cristiano Ronaldót is, mert ,,csak" 20 millióval került többe egy évvel korábban. Biztos volt rá keret, ha következő évben 143-at költöttek. Egyszerűen az igazán nagy nevek számára nem vonzó a Bundesliga, ahogyan a kínai és arab befektetőknek sem volt az, egészen mostanáig. A koronavírus egy új gazdasági helyzetet teremtett, amivel egyértelműen kiütköznek az 50+1 szabály gyengeségei, hiszen rögtön arról olvashattunk, hogy a Bundesligában szereplő klubok a csőd szélére kerülhetnek rövid időn belül. Mivel nincsen egyetlen olyan komoly befektető sem, aki átvállalná ilyenkor a pénzek kifizetését, csapatok szűnhetnek meg. A többi liga befektetési szempontból jóval rugalmasabb, ezért túlélhetik a klubjaik, de egy német egyesület átvételéhez komoly trükközésre van szükség (látható, hogy így is megy, főleg akkor, ha a Bundesliga szemet huny felette).
A jelenlegi 50+1-es szabály tovább növelné az egyenlőtlenséget a csapatok között, hiszen a Leipzig, Hoffenheim és társaik (sőt, még a Bayern Münchent is ide veszem), túlélnék a pénzügyi válságot, de nem így egy Schalke, Mönchengladbach vagy Werder Bremen. Ezeknek, ha nincsenek tv-s jogdíjak, illetve egyéb kisebb utalások, akkor végük. A Gladbachnál már voltak is ebből gondok, játékosok elsőként mondtak le önként a bérük jelentős hányadáról. Ha ez így folytatódik, és ezt az álszent szabályt tartja fent továbbra is a Bundesliga, akkor a klubjaik nagyon megszenvedik a helyzetet, borulni fog a bili. Nem lehet sokáig mutatni azt, hogy mennyire erkölcsösek vagyunk, ha közben teljesen másképp viselkedünk.
A végére pedig egy olyan kérdéskör maradt, ami egyértelműsíti, hogy a Bundesliga pénzügyi modellje egyáltalán nem törekszik az egyenlőség megtartására: a tv-s jogdíjakból a Bayern München szakítja a legnagyobb pénzeket, volt olyan év, amikor a Bundesliga 1 és 2 teljes bevételének a majd a 10 százalékét a bajorok kapták, gyakorlatilag a torta legnagyobb szeletét (minimum négyszer akkora összeg, mint amennyit mondjuk a Leipzig kapott). A Premier League küzdelmeiben viszont mindenki zsebre tehet alapból 70-80 millió fontot, ami szép kis summa. Érdekességként itt van a Premier League pénzügyi eloszlása a szezonok végén:
https://www.premierleague.com/this-is-pl/the-premier-league/final-standingsAzért jól látható, hogy a 79 milliót mindenkinek kiutalták.