Idézetet írta: Winger Dátum június 18, 2014, 17:14:38
A leirt jogos kritikákon túlmenően (játékosok nevének nem ismerése stb) probléma az is, hogy nem objektiven tolmácsolják az eseményeket, hanem pl. szimpátia alapján, és elmondják azt is, hogy mit is kellene látni egy bizonyos szituációban. A merészebbek az edzői taktikát is véleményezik. De a hab a tortán, mikor nem a meccs történéseit közvetitik, hanem valamilyen történetet, érdekességet "mesélnek" el. A meccs kezdésekor pedig a rengeteg statisztikai adat felsorolása "akadályozza" a közvetítést. Ezt még A Hajdú B. - Faragó Ricsi duó tette divatossá, mikor "berobbantak" a riporteri élvonalba.
Annyira nem érzik a játékot (talán nem is szeretik), ezért rosszkor zúdítják ránk az "érdekességeket", különben nem lenne akkora baj.
Gyulai Miki (szerencsére ő sincs ott a vb-n) a német-örmény barátságos meccsen, miközben 20 perc alatt 6 (!) gól esett, unott hangon elemezgetett, ahelyett, hogy közvetített volna.
De hogy ne legyen off, Mezei Dániel meg a Chile-Ausztrália meccsen, az 1. félidőben, mikor már 2:1-re állt a meccs, kijelentette, hogy "lassan csordogál a mérkőzés".
Néha olyan, mint ha ott lenne a kis közhelygyűjtemény a riporterállásban és az a szakma csúcsa, ha minél többet be tudsz csempészni a közvetítésbe.
Ebben a szakmában vajon van visszajelzés és szakmai előrelépési lehetőség?
Mindenki mondja a maga dumáját, jól vagy rosszul és nem is szabad foglalkozniuk a közönség visszajelzésével, mert mindenkinek nem fog úgysem tetszeni.
De vajon van-e olyan, hogy leülnek a riporterek és elgondolkodnak, hogy miért is használunk olyan értelmetlen kifejezéseket, hogy "100%-os ziccer"?