A probléma nem a Fradival van, hanem velünk. Nem igazán bírjuk felfogni, hogy a magyar klubfutball lófasz, túlfizetett 'profik' szaladgálnak a pályán, akik úgy is megkapják a pénzt, ha nyernek, meg úgy is, ha nem. Legfeljebb egy kis prémiumtól esnek el... Aztán akkor nem 8 milla jön a számlára, hanem csak hét...
A legutolsó senkiházi bajnokságból jövő együttes is veszélyes már a magyar klubokra, és ez nem új keletű dolog, évek óta így van. Mindig meglepődünk, minden évben 'nem hisszük el', pedig egy ilyen Partizani ellen már csak papíron vagyunk esélyesebbek.
Doll is elkúrta amúgy, nem tudom, mit nyilatkozott, de Böde egyedül is képes volt arra, amire Sestákkal meg Djuricennek. Mert azt a semmit egyedül is eljátszotta, aztán a végén persze, hogy nem volt futball, mert nem volt középpályánk se. A Ramirez hajtotta ki magát, aki amúgy védő. Gerzson meg térden járt, mert hiába van szíve, a teljesítőképességének is van határa. Az Eb-ről esett be, a rendes játékidő végén volt egy olyan puha keresztpassza a saját tizenhatosa előtt, hogy jajjj. Na, például Gerának sem lett volna szabad 60-70 percnél többet a pályán lenni. Mondjuk utólag könnyű okoskodni, nem is nagyon kéne, de ezek tények.
Nem láttam a teljes 120 percet, de nagyjából egy-két középszerű akciónál többet én nem láttam, beívelések még véletlenül sem találtak társat középen.
Komolyan mondom, ha nem tudnám, hogy milyen szar is a magyar futball, még azt is hihetnénk, hogy bunda volt. Bár az lett volna...