Sziasztok! Nem számoltam ekkora érdeklődésre, mint ami az első részt követte. Köszönöm a visszajelzéseket és természetesen folytatom a történetet, mert a címben is benne van:
Hogyan jutottam a pókerezésig?
2. részA kártya iránti szeretetem, tiszteletem természetesen megmaradt a "ferblis-időszak" után is, de okulva az első részben említettekből, most már különös hangsúlyt fektettem arra, hogy csak akkor játszottam, ha volt hozzá kedvem, hangulatom. Itt tulajdonképpen két hosszabb időszakot tudok feleleveníteni, egy ultis és egy römis periódust.
Kocsmai szinten elég türhetően elsajátítottam az ulti szabályait és bár sose tartottam magam egy nagy bajnoknak, pár sör mellett óriási ulti csatákkal tudtuk mulatni az időt filléres alapon. Rég volt, szép volt és az idő haladtával a "kocsmai szint" is igencsak megkopott már. Magyarul, ma már nem nagyon mernék beülni aktív ultisok közé, mert kiröhögnének, vagy éppen szidnának.
A römis időszak az akkori kisvárdai focistákhoz köthető. Napi szinten játszottak a srácok és ha időm engedte én is szívesen társultam hozzájuk. ....és még merjék azt mondani, hogy a magyar labdarúgó nem fejlődik itthon. Anno mi zsíroztunk a buszon, ezek a srácok már römiztek. Azért nem mindegy. De végeredményét tekintve, azért van párhuzam a két időszak között: akkor is, most is a vesztes fizetett és jó kis pialgatások kerekedtek ki belőle.
Elérkeztünk a 2000-es évek elejére és tulajdonléppen elértünk a
pókerhez.
Ha meghallottam ezt a szót "póker" esküszöm a hideg rázott ki. Hogy honnan, honnan nem, már nem tudom, de ennek a játéknak is ismertem a szabályait, de valami oknál fogva nagyon nagy ellenszenvvel viseltettem iránta. Mindezt úgy tettem, hogy soha életemben nem is játszottam. Hangsúlyoznám a 2000-es évek elején járunk, Magyarországon még nincs elterjedve a játék, de én már előítéletekkel fogadom magát a kifejezést is. Azidőtájt inkább a sportfogadás érdekel, bekötik az internetet, gomba módra szaporodnak a fogadóirodák, ezzel párhuzamosan az én regisztrációim is. A világhálón keresztül megismerkedtem egy sportfogadó kollégával, akivel rendszeres napi kapcsolatban voltam akkoriban a tippeket tekintve. Folyamatosan agitált, hogy próbáljam ki a pókerezést, meglátom milyen érdekes, jó pénzeket lehet vele keresni bla.bla.bla. . Én mereven elzárkóztam még a gondolatától is, hogy én valamikor pókerezni fogok. SOHA! ..... és itt jön az, hogy soha ne mondd, hogy soha!
"Nyertünk wazze! Ne szarozzál már! Legalább 10$-ral próbáld ki hogy milyen, ha nem tetszik legfeljebb otthagyod az egészet!" Na itt adtam be a derekam! Tudatlanul, eszetlenül hagytam magam befolyásolni, melyet mondjuk mind a mai napig nem bánok, de akkor is... Segített letölteni a klienst (még azt sem tudtam, hogyan kell) és gyerünk! Első este készpénzes asztalon mindjárt sikerült magam feltornázni 100$-ra. Már hogy ne tetszett volna? Taktika? Stratégia? Pózició? Ugyan már! Miről beszélünk? Jó lapom van emelés, rossz lapom van dobás. Na kb. itt ki is merült minden tudományom, de a lényeg, hogy "szagot kaptam" és tulajdonképpen "úttörőnek" tartom magam, mert akkoriban kevesen űzték még ezt a sportot hazánkban.
Az idő teltével az akkori ismerősőm "lemorzsolódott", tehát teljesen és totálisan magamra maradtam. Ezt azért tartom fontosnak kihangsúlyozni, mert a tanulópénznek a nagy részét sikerült volna megmentenem, ha van egy jó mentorom, nem olyan, aki csak bedob a mélyvízbe és ússzál! Mai eszemmel persze sok mindent másképpen csinálnék, de nekem így volt megírva, én így jutottam el odáig, hogy pókerezem.
Nem szépítem a dolgokat elég sok pénzt rááldoztam, amíg eljutottam a mostani tudásszintemhez, ami nem olyan "hej de, haj de". Mondjuk úgy, elfogadható. Amít díjazok magamban: azt hogy, saját magam értem el. Amít nem annyira: sokba került. Azt viszont most már kijelenthetem, hogy kb. egy-másfél éve nyerségesnek tudhatom magam és bár hosszú út vezetett idáig, azért bízok magamban, hogy ez a tendencia megmarad! Főleg MTT-n és SnG-n indulok, kitapasztaltam, hogy nekem ez jobban megy. Egy-két szép tornagyőzelem már a tarsolyomban van és azon ügyködök, hogy minél több legyen. Önbizalom szempontjából az első tornagyőzelmem nagyon fontos volt. Jó ideig el sem hittem. Több mint 500 emberből én? ... és több mint ezer dollár? Na ne! Pedig igen!
FONTOS!!! A sikert is a helyén kell kezelni, akkor nem ér kellemetlen meglepetés.
Szeretek pókerezni! 
Ezt fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy az ember, ha lehetősége van rá, olyat csináljon, amit szeret. Ha szellemileg felnő az ember a feladathoz, akkor döbben csak igazán rá, hogy ez egy nagyon jó játék (nem elhanyagolható szempont, hogy pénzt is lehet vele keresni).
Rengeteg mindent lehetne még írni, de nem kívánom én itt az "eszet osztani" senkinek, hisz mindenkinek megvan a magához való, de zárszó gyanánt engedjetek meg két mondatot amit én mindig szem előtt tartok.
Pókerezni megtanulni 10 perc is elég, jó játékossá válni egy élet is kevés!
Amíg zseton van előtted, addig vesenyben vagy!Sok szerencsét Mindenkinek! GOOD LUCK! 