Idézetet írta: Szigo Dátum augusztus 24, 2020, 14:32:27
Nem értek egyet azzal, hogy Tuchel töketlen lett volna. Szerintem ha nincs az ő zsenije, ez a PSG kap egy ötöst. Hogyan kellett volna belenyúlnia? Melyiket hozza le, Di Mariat, Mbappét vagy Neymart Icardiért cserébe? Egyiket sem tettem volna meg. Ha középpályást hoz le, a Bayern szétszedte volna őket középpályán, elveszítették volna az egyensúlyt a csapatrészek között, és meghalnak. Ez volt a tökéletes taktika, ami működött is, és csak ennek köszönhető, hogy nem kaptak ordas nagy verést. Azért nem kell cserélni, mert "lehet". Akkor kell cserélni, ha értelme is van, Icardi pedig felállt védelem ellen jó, nem akkor, ha félpályán védekezik a másik, és van tér szaladni a csatároknak. Összegezve szerintem Tuchel jobb volt, mint számítottam rá, de ez a realitás.
Ezt a Bayern Münchent meg lehetett volna verni, ugyanis a felküldött kezdő és öt csere lehetővé tette volna azt, hogy olyan húzást vigyen véghez a félidőben Tuchel, amivel megnyerhették volna a trófeát.
A PSG alapstratégiája az volt, hogy biztos védekezés, lehetőleg kontrákra való berendezkedés. Azt megfigyeltétek, hogy mindössze egy klasszikus szélsővédővel operált Tuchel a "minitornán"?
Az is érdekes volt, hogy Hansi tökéletesen kiismerte Tuchel rendszerét (mindössze két meccs elég is volt hozzá) és ott változtatott, ahol a "legjobban" sebezhető volt a PSG: Thilo Kehrer oldalán.
Kehrer ugyanis nem szélsőhátvéd, azonban Meunier hirtelen távozása miatt kényszerhelyzetben volt Tuchel: vagy Kehrer a jobboldalon, vagy három belső védő.
Mit érdemes tudni Kehrerről? Amellett, hogy nem jobbhátvéd, ő egy klasszikus belső védő, akinek a végsebessége ugyan jónak mondható, viszont az első 3-4 lépése lassabb. Öngyilkosság a szélen alkalmazni, de akkor miért is működött a Leipzig és Atalanta ellen?
Az Atalanta támadósora nem a gyors szélsőkre épül, míg a Leipzigből hiányzott a sebesség. Kehrer hiányosságai így nem tűntek fel, viszont Coman személyében egy olyan ellenfelet kapott, akinek első 3-4 lépése rendkívül gyors, mozgása is kiváló, nehezen tartható (és motivált). Kehrer mindössze 13 teljes meccsen játszott két év alatt Tuchel rendszerében RB pozícióban.
Ezért is mondtam, hogy a töketlenség és a váratlanság hiánya mutatta meg Tuchel gyengeségeit. Azt látjuk ugyanis, hogy a Flick-féle Bayern Münchennek - mióta elkapta a fonalat -, mindössze 1-2 nehezebb meccse volt. Mi volt ezekben a közös? Az, hogy az ellenfél három belső védővel játszott és nem engedte át a területet a bajoroknak teljes egészében. Amit csinált Tuchel, az öngyilkosság volt.
Werder Bremen, Frankfurt és Dortmund. Mi a közös bennük?
Megszorongatták a bajorokat, ami annak köszönhető, hogy három belső védővel játszottak, masszív középpályával és elől gyorsabb támadókkal. A legdurvább az, hogy ez mind adott volt Tuchel számára, ráadásul mindezt úgy, hogy az alaptaktika hibás volt a bajorok ellen, de 45 perc után ezt felmérhette volna és időben beavatkozhatott volna. Ehhez nagyobb utánajárás kellett volna, több monitorozás, ami a bajorok játékát illeti, ugyanis sok helyen nem változott a helyzet a németeknél, maximum csak a játékosok egyéni kvalitásait tekintve voltak előrébb Comannal.
Mit lehetett volna változtatni félidőben?
Az alap a 4-3-3 volt Tuchel részéről, mindezt klasszikus csatár nélkül. A cserepadról öt embert lehet hozni. Egyből át kell volna állni a 3-4-1-2-re (ilyen rendszereket már többször is alkalmazott az első éve során Tuchel), majd ennek fényében meglépni a cseréket.
A 3-4-1-2 így nézett volna ki: Navas - Kimpembe, Thiago Silva, Kehrer - Di María, Marquinhos, Herrera, Bernat - Neymar - Icardi, Mbappé. Kit hoztam volna le kezdésnek? Paredest az első körben, helyére Icardit. Az Icardi - Neymar - Mbappé - Di María kvartett így a pályán tartható, ráadásul a középpályás fölénynek köszönhetően nőhetett volna a labdatartás is. Mbappé az üres területekre való bemozgás királya, azonban egy dolgot kihagynak vele kapcsolatban: abban is zseni a srác, hogy Ronaldo módjára a kiemelt támadó mögött (Ronaldo esetében ez Benzema), vagy inkább árnyékában érkezik a hosszúnál a szélekről belőtt labdákra. Kell-e jobb beívelő, mint Di María? Nem hinném, de Bernat is eléggé ügyes ilyen téren.
Bernat élete során az egyik leghatékonyabb munkát baloldali középpályásként érte el, három gólja mellett 8 gólpasszt is kiosztott ezen a poszton. Gyorsasága révén ki lehetett volna használni a Kimmich mögött nyíló területeket, ugyanakkor a helyére simán visszazárhatott volna Marquinhos a középpályáról. Di María alapjáraton jobboldalon a legjobb, Neymar pedig többször is bizonyította, hogy a középpálya és a támadósor között a leghatékonyabb (ráadásul így lett volna középen egy klasszikus irányítója a csapatnak, akivel képesek kontrollálni a tempót). Ami óriási előnye lett volna ennek a rendszernek, hogy középpályán a stabilitás oly módon maradt volna meg, hogy Herreráék kivehették volna Müllert a játékból, ráadásul a két szélsőre rendszerint jutott volna biztosan egy, de inkább két ember a folyamatos váltásoknak köszönhetően. Arról nem is beszélve, hogy Di María már játszott szélsőhátvédet is a PSG-ben, ahol szintén hatékony tudott lenni (legalábbis a területek lezárásában).
A rendszer másik előnye lett volna, hogy ilyen körülmények között a bajorok nem hozhatták volna fel középen vagy a széleken a labdákat, ugyanis egyből kapták volna a zárásokat. Maradt volna az ívelés, amit az ötös mag rendre kifejelt volna. A bajorok maximum meddő fölényre lettek volna képesek. Ha a rendszerben mondjuk nem működött volna Bernat játéka, akkor jöhetett volna Sarabía, akivel oldalt is cserélt volna Di María. A balról érkező ballábas Di María beadások élesen a kapu elé kanyarodtak volna, míg jobbról Sarabía labdáival lehetett volna tömni a középen lévőket.
Sarabía ráadásul a PSG-ben sokkal hatékonyabb volt szélsőként úgy, hogy Icardi volt mellette/előtte. Di Mariához hasonlóan ő is ballábas, azonban neki a jobblába is egy fokkal jobban használható. Védekezésben ugyan emberhátrányt jelentett volna, azonban itt érdemes megemlíteni, hogy Mbappé kiválóan védekezik (igaz, nem használja annyiszor...). Vissza tud lépni a középpályára, labdát szerezni. Icardi a pályán tartása a második játékrészben azért lett volna fontos, mert jól nyitja meg a területeket a többiek előtt, ráadásul a szélekről érkező labdák esetében lett volna középen egy olyan támadó, aki jól fejel. Valószínűleg rendszerint Sülével találkozott volna, azonban egy-egy esetben ott lehetett volna Alaba is, akitől jobban fejel.
Minden adott volt Tuchel számára, hogy nyerjen, ő azonban gyáva volt és töketlen. Hansi pont annyit változtatott, amire minimálisan szükség volt a sikerhez. Valószínűleg tisztában volt vele, hogy Tuchel nem fog tudni belenyúlni a meccsben, hiába van ott a padon Icardi vagy Sarabía. A PSG ráadásul ott szúrta el, hogy ezt a három belső védős rendszert meglépve, alternatívára kényszerítették volna a bajorokat, akiknek ilyen nincsen. Hansinál ez működik (kiválóan), ha ennek annyi (de erre még eddig nem volt példa), akkor jönnek a gondok. Ezt a rendszer pedig csak három belső védővel lehet limitálni, mert minden más esetben az a támadófoci kárára történik, ahogyan azt a PSG esetében is láthattuk.
Az pedig már csak hab a tortán, hogy Icardi idei góljainak minimum a felét kontrából érte el, ahol Di María vagy Mbappé futott el a szélen, középre centereztek, ahol Icardi befejezte. Mbappé, ha jól emlékszem 5 gólpasszt adott nekik ilyen lefutások után, Bernat is vagy két alkalommal, de Sarabía meg felállt védelemmel szemben volt hatékony, amikor Icardihoz kellett játszani.