Hova sietünk?
Folyamatosan rohanunk, hajszoljuk a mindennapokat/sikereket/hobbit és minden egyebet az életünk során. Minden azonnal kell, mert türelmetlenné váltunk. Rögtön akarunk házat, autót és jó fizetést, természetesen még nyaralót és minden földi jót. Nem hagyunk magunknak időt átgondolni a dolgokat. Igaz ez a sportfogadásra is, ahol szintén türelmetlenül várjuk a "pénzcunamit", ha valami balul sül el, akkor megkérdőjelezzük a döntésüket, folyamatosan felülírjuk az eddigi szabályainkat és várjuk, hogy pár hét alatt, esetleg 8-10 tipp után milliomosok legyünk, ha pedig nem megy, akkor kapkodunk. Mindeközben az idő ugyanúgy telik, befektetett összeget elbukjuk és újból próbálkozunk, miközben lehetett volna ezt lassabban és megfontoltabban is.
Sokan úgy tekintenek a sportfogadásra, mint szerencsejátékra, de gondoljunk csak bele: ha van 10 sporteseményed, amit kielemezhetsz (mert adott esetben van rá időd), akkor az tényleg szerencse, ha ebből megtalálod mondjuk a három pozitív hozammal kecsegtető mérkőzést? Nem, nem az, viszont sokszor érezzük magunkat szerencsétlennek, ha éppenséggel valami balul sül el, jön egy kamu gól, egy rossz bírói döntés vagy egy elhibázott ziccer. Ilyenkor átfut az agyunkon, hogy összefogtak ellenünk, ezért fel kell baszni minél több pénzt, hogy visszanyerjük az eredeti tétet és még többet. Bizonyítani akarjuk a tudásunkat a körülöttünk lévőknek, de elsősorban magunknak. Az ego ugyanis rohadt nagy úr, ott van a fejünkben, hogy mi jobbak vagyunk mindenkinél, értünk hozzá, hát fogy a faszba ne tudnánk, hogy a PSG elveri hétvégén a Dijont! Evidens, nem?
A könnyű meggazdagodás reménye és a bizonyítási vágy azonban sokszor belehajszol minket rossz döntések tucatjaiba. Elbasszuk egy olyan meccsre a bankrollunk, amiről fogalmunk sincs, miközben lehet, ha várnánk 3-4 napot, adott esetben mondjuk két hetet, jönne egy "biztos" találkozó, amihez van egy jó tippünk. Próbálunk ráhúzni mérkőzésekre dolgokat, hiszen evidensnek tűnik, hogyha egy a bajnoki fordulóban nem volt döntetlent, akkor tegyük fel a házat is az utolsó vasárnap esti mérkőzésre, hiszen annak már jönnie kell. Aztán nem jön, mert az élet nem így működik, ahogyan az sem megoldás, hogy overes és underes taktikákat próbálunk megjósolni múltbéli dolgokból, miközben már nem Guardiola a Barcelona edzője, akivel fosták a gólokat minden meccsen, hanem Valverde, aki már annak is örül, ha Messi beerőlködik egyet a Levanténak.
Igen, én is építettem fel döntetlen vagy más egyéb taktikát arra, hogy de mi volt 5-10 meccse, vagy egy évvel ezelőtt mit játszott a két csapat egymással, mennyi a gólok esélye stb. Mi értelme volt? Visszagondolva semmi, hiszen mindössze csak erre építeni, óriási felelőtlenség, mivel az edző jóval nagyobb hatással van egy keret játékára, mint azt gondolnánk. Ahogyan az sem megoldás, hogy csak utóbbira építünk, erre jó példa az alábbi sztori:
Christian Gourcuff nyáron vette át sebtiben a Nantes irányítását. Olyan edző, aki elsősorban a defenzív stílust erőlteti, amihez a klubnál kiváló alapanyag volt. Erre épül évek óta a Nantes játéka, szóval jól is kezdték a bajnokságot, volt egy stabil kezdője a francia edzőnek. A csapat egyik legjobbja Fábio volt, akinek a neve talán ismerős lehet, egykor a Manchester Unitednél játszott. A védelem vele magabiztosabb volt (furcsán is hathat), alig kaptak gólt (9 mérkőzésen 5 bekapott gól), elől is hatékonyabbak voltak. Fábio megsérült, kénytelen kihagyni a szezon hátralévő részét. Mi történt utána? Az addig masszív underes csapatból (9 mérkőzésen 6 darab 2,5 under) egy csapásra overes vált, aki bárki ellen képes gólt kapni és veszíteni:: St. Étienne (2-3), Bordeaux (0-2), Brest (1-1) és Toulouse (2-1). Négy mérkőzésen 7 bekapott gól, pedig a taktika nem változott, de egy játékosnak is lehet ekkora hatása (aki történetesen a csapat legjobbja volt). Másfél hónapba tellett, mire Gourcuff rendezte a sorokat, de ez fogadás szempontjából, aki szimplán csak a statisztikákra épít, kiesés lehetett.
Sokszor vettem észre, hogy mennyiség a minőség rovására megy. Próbálunk minél több eseményre fogadni, elfelejtjük a szelekciót, ebbe a csapdába én is beleestem párszor. Sok esetben komfortzónán kívül fogadunk, illetve egy-egy rosszabb szériánál gyökeret ereszt bennünk a pánik, amiből rohadt nehéz szabadulni. Ekkor jönnek a bankroll nullázások, hiszen ilyenkor már sok esetben egóból fogadunk, ahogyan már említettem. A fórumon is láttam, tehetséges fogadók ígéretes naplójukban egyik pillanatról a másikra nullázódtak, egy ilyen pánikroham után. Nem szeretünk veszíteni, ebből fakad, hogy a vereséget sem tudjuk megfelelően kezelni. Ilyen cipőben pedig mindannyian jártunk már, hogy idegből fogadtunk, ez senkinek sem újdonság.
Rengeteg a buktató a sikeres sportfogadóvá válás útján, hiszen a fentebb említett problémákat még talán sikerülhet kiküszöbölni, értünk az adott sportághoz, de még mindig ott vannak a célok, amik olykor nyomasztóak. Mikor nyitunk egy naplót nagy lelkesedéssel és az első tipp piros, azt érezzük, hogy mindenki röhög a nagy bevezetés után egy ekkora blamán. Ugyanezt érezzük, mikor valami tuti stratégián dolgozunk, aztán jön a rideg valóság és egy ötös vesztes szériával kezdünk. Elmegy az életkedvünk is, ráadásul a célokkal még csak nem is tudtunk érdemben foglalkozni. Milliós összegek, sikeres sorozatok, amik elsőre jól hangzanak, aztán nyomásként nehezednek ránk. Ha 100 ezerből szeretnék pár milliót nyerni, akkor változik a fogadási sémánk, óvatosabbak vagyunk bizonyos periódusokban, pedig éppenséggel lehet, hogy ekkor szalasztunk el egy olyan esélyt, amivel szignifikánsan növelhetnénk a bankrollunkat.
Mi történik, ha éppenséggel nyerünk és a profitból játsszunk? Ilyenkor is ritka az önuralom, hiszen ott motoszkál a fejünkben, hogy ez már egy megnyert pénz, "felszabadultabbak" vagyunk, könnyebben jönnek a tippek, óriási megtartoztatás kell, hogy ne jöjjön megint az egóból fogadás, mikor elhisszük, hogy a bab is hús. Aztán, ha kifogunk egy rosszabb szériát emiatt, visszacsúszunk az eredeti szintre és úgy érezzük, hogy elfecséreltünk megint oly sok időt és nem gazdagodtunk meg, aztán jön a pánikolás. Gyakorlatilag a végletek között mozgunk a sportfogadói "karrierünk" során, hol a legyőzhetetlenséget érezzük, hol örök vesztesként aposztrofáljuk magunkat, aki el van átkozva. Ilyenkor kéne egy szép grafikont csinálni az addigi tippjeinkből, látni, hogy voltak bizony jobb periódusaink, csak az agyunk a nagy veszteségekre helyezi a hangsúlyt.
A csatolt képen az én tippjeim található, nemrég kezdtem az egész digitalizálását, hogy tudjam, hányadán is állok pontosan. Ez közel 400 tipp, mindegyik egységnyi téttel, látható, hogy voltak kilengések, hullámvölgyek, rögtön egy rosszabb periódussal, utána egy jobbal, de emlékeim szerint, biztosan lesz még bőven rossz rész benne, ahogyan viszem fel a mérkőzéseket. Ezzel mire akarod kilyukadni?
Az élet nem habostorta, Pelikán. Ahogyan bármelyik mérkőzés kapcsán válhatunk egyik pillanatról a másikra szakértővé alapos utánajárással, úgy bizonytalaníthatjuk el magunkat teljesen egy átalunk jól ismert sportágban/ligában, mondván, hogy túlgondoljuk a mérkőzést az előzményekre alapozva. Ennyi okosság után akkor most már jöhetne a tuti, mire is fogadunk. Fogalmam sincsen, mivel az elmúlt években számos sportággal próbálkoztam, különböző taktikákkal, de az ember a végén arra jut, ha nincsenek olyan lehetőségei (folyamatos belső forrásos infói), mint mondjuk Haralabos Voulgarisnak, akkor bizony az intuícióira hallgat, illetve amit lát és olvas.
Mennyire leszek aktív a napló vezetése szempontjából? Nem tudom, hiszen voltak itt már nagy tervek, aztán 6-8 hónapig eszembe sem jutott, majd láttam valakinél jó hozzászólásokat és kedvet kaptam egy-két bejegyzés erejéig. Nem lesz egyértelmű taktika, hogy mostantól csak kerékpárra fogadok, esetleg koszovói első osztályú meccsekre, vagy netalán csak 1.77-es szorzókon játszom hazai győzelmeket, ahogyan "tökéletes" bankroll taktikát se várjatok. Ahogyan fejlődünk, úgy változik a sportfogadásról alkotott képünk is, meglátjuk, hogy mi sül ki ebből a naplóból, az is lehet, hogy semmi, aztán ilyen hosszú és semmitmondó szövegeket olvashattok majd a "tutik" helyett.
Amit a többieken (rajtatok) és magamon is megfigyeltem: sportfogadó azon szerencsések közé tartozik, akik hála az internetnek, bármelyik sportesemény kapcsán szakértővé (adott esetben polihisztorrá) válhat. Hogy ebből hasznot tudok/tudunk-e húzni? Ha valaki már csak minimális segítséget kap egy rövid bejegyzésemmel, az szerintem jó dolog, esetleg úgy érzi, hogy Pozzato ezt megfogadta, akkor a tuti ennek az inverze, az is jó. Természetesen lesz egy összesített bankroll, amit erre szánok, körülbelül 400-500 euró környéke, de mint mondtam, egzakt "tuti" taktika nincsen.