A kocsmából haza jött velem két ivócimbora, akikkel egész életemben nem volt semmilyen kapcsolatom, max. egy sört megittunk a tóparton valamikor. Ez a két tag viszont két kocsmatöltelék, akik nap mint nap verekednek a kocsmában. Szóval hazajönnek velem, gondolom megisznak itt valamit és szent a béke, haza mennek. Ők viszont megéheznek nálam, kieszik a hűtőmet, leküldenek sörért, de közben kiabálnak egymással, engem viszont ignorálnak. Amikor hozok nekik sört engem elküldenek dolgozni, mert majd megint kell nekik kaja és sör. Addig ők bemennek a hálóba és az ebédlőbe és szundítanak egyet. Haza jön a párom és nem tudja, hogy mi van itt. A két vendég jóllakottan, tele hassal, kipihenve méregetik a barátnömet, majd gondolnak egyet és megdugják. A párom sír és nem érti, hogy mi ez az egész, de nem tud hová menni, szóval otthon kell maradnia. Haza jövök munkából, természetesen kajával és sörrel, de a páromnak nem adok, mert nem maradna a két vendégnek. A páromat arra kérem, hogy lábujjhegyen járjon, nehogy felébressze a két új lakót, mert még összevesznének és én nem akarok köztük bíráskodni. A két ivócimborát véletlenül felébresztem és azt mondom nekik, hogy már nincs kaja, ők erre szemen köpnek és előttem újból megdugják a barátnőmet, majd elvágják a torkát. Én ezt végignézem és elnézést kérek tőlük, hogy a párom vére összekoszolta a szőnyegüket az új lakásukban. Aztán másnap elmegyek munkába és már nem megyek többet haza, hanem ott alszom a munkahelyen. Közben azon gondolkodom, hogy rossz barátnőt adott nekem az ég és ez miatt történt ez az egész.