Los Angeles Clippers - Phoenix Suns tipp: Most dőlhet el Duranték sorsa

Megint a sérülések a dönthetik el a Los Angeles Clippers szezonját, két legnagyobb sztárjuk a rájátszásra dőlhet ki.  Olvasd tovább

Idézetet írta: Pozzato Dátum április 21, 2023, 19:43:16Jelenlegi állás szerint minden esély adott, hogy a Detroit vagy a San Antonio választhat első helyen, de őszintén nem lepődnék meg egy "okosított" sorsoláson, ahol végül a Mavs kapja az első cetlit.

Ha az eszemre hallgatok, akkor Spurs, mert Wembanyama ott jó kezekben lesz, tuti HoF-tag. Ha a fun, akkor Dallas és megnéznék egy Doncic - Wembanyama párost, az lehet olyan húzás lenne a szlovénnak, mint anno Horace Grant és Scottie Pippen draftolása a Bullsnak (vagyis utóbbiért cseréltek).

Íme a százalékos esélyek az 1/1-re (Wembanyamára):
Detroit, Houston, San Antonio (14,0%), Charlotte (12,5%), Portland (10,5%), Orlando (9,0%), Indiana (6,8%), Washington (6,7%), Utah (4,5%), Dallas (3,0%), Chicago (1,8%), Oklahoma (1,7%), Toronto (1,0%), New Orleans (0,5%).

Azzal egyetértek, hogy a Spursnél Popovich alatt sokat tudna fejlődni. Detroitban vagy Houstonban szerintem eltűnne a süllyesztőben (bár az is előfordulhatna, hogy ha valamelyik csapat megkaparintaná, akkor máris építene köré egy ütőképes gárdát).

Portlandben simán el tudnám képzelni Nurkic helyett, aki nem igazán alkot maradandót mostanában. És bár ettől még nem oldódnának meg Lillardék gondjai, de kiindulásnak nem lenne rossz.

Orlandóban is érdekesen mutatna. Két 1/1 egymás utáni évben. Ráadásul egy fiatal csapatba kerülne. Tetszene. De ugyanez lenne a helyzet Oklahomában is. Ott is nagyon jól mutatna (bár félő, hogy a visszatérő Holmgrenre ebben az esetben nem tartanának igényt).

A legérdekesebb helyzet egyértelműen az lenne, ha Dallasban kötne ki Doncic mellett. A kérdés, hogy ebben az esetben is ragaszkodnának-e Irvinghez, vagy így már másképp képzelnék el a csapat újjáépítését.

Chicagóban szerintem mindenképpen elküldik Vucevicet, úgyhogy akár még helye is lenne a franciának. A kérdés, hogy mennyivel tudna többet hozzátenni a Bulls teljesítményéhez, mert igazából Vucevic sem volt annyira rossz az idén, elvégre mégiscsak dupla-duplát átlagolt (17,6 pont, 11 lepattanó), és nem rajta ment el a Chicago szezonja.

A New Orleansról ne is beszéljünk, mert ez a keret már akkor is bajnokesélyes lenne, ha Zion végre végig tudna játszani egy szezont. Wembanyama már csak hab (nagyon nagy hab) lenne a tortán.

És végül a végére hagytam azt a csapatot, ahol a legszívesebben látnám a francia centert, ez pedig az Indiana. Turner kijönne a palánk alól, mellettük pedig ott lenne még Haliburton, Hield, Mathurin, Nembhard stb. Kis túlzással a Pacers máris kész lenne a következő szezonra.

Idézetet írta: HT Dátum április 22, 2023, 21:38:08Chicagóban szerintem mindenképpen elküldik Vucevicet, úgyhogy akár még helye is lenne a franciának. A kérdés, hogy mennyivel tudna többet hozzátenni a Bulls teljesítményéhez, mert igazából Vucevic sem volt annyira rossz az idén, elvégre mégiscsak dupla-duplát átlagolt (17,6 pont, 11 lepattanó), és nem rajta ment el a Chicago szezonja.

A New Orleansról ne is beszéljünk, mert ez a keret már akkor is bajnokesélyes lenne, ha Zion végre végig tudna játszani egy szezont. Wembanyama már csak hab (nagyon nagy hab) lenne a tortán.

És végül a végére hagytam azt a csapatot, ahol a legszívesebben látnám a francia centert, ez pedig az Indiana. Turner kijönne a palánk alól, mellettük pedig ott lenne még Haliburton, Hield, Mathurin, Nembhard stb. Kis túlzással a Pacers máris kész lenne a következő szezonra.

Orlando pofátlanság lenne, csapatnak 4 db 1/1-e volt az elmúlt 30 évben, olyan mázli a világon nincsen, hogy bemákolják Shaq, Banchero és Howard után még Wembyt is. 

NOLA finom lenne, mert szerintem Zion karrierjének annyi. Az álmoskás könyvek szerint nem jó ómen, ha valaki az első négy szezonjában csak a mérkőzések körülbelül 35%-án lépett pályára. Zion 198 cm (annyi, mint MJ volt), ehhez jön 130-140 kg, mikor hogy. Átgondolva, Dwight Howard, aki csupa izom volt, 120 kg környékén volt a 208-210 centijével és azért az 5-6. szezontól sérülésekkel bajlódott.

Nem tudom hogy vagy vele, de szerintem Zion ezekkel az orbitális nagy zsákolásokkal, illetve azzal, hogy mennyire nem figyelt a testére, elvágta a karrierjét. Shaq is mondta a dokuban, hogy elkezdett kajázgatni, nem figyelt annyira az edzésre, lazára vette, elhízott, jöttek a sérülések. Az első három szezonjában, amikor még tényleg egy magasságához képest futógép volt, nem is nagyon hagyott ki meccset.

Indiana jó kis csapat lenne vele együtt, ott van még pluszban Carlisle edzőnek, szerintem már az első évben sima PO-helyekért mehetnének. Chicagóban egyfelől Vucevic valószínűsíthető távozása jót tenne, helyére Wemby ütős lenne, de a nagyobb változás akkor jönne, ha az a tróger Billy Donovan elmenne. Továbbra sem tudom felfogni, hogyan lehet ő NBA-ben edző, de ez van, olyan ő, mint Doc Rivers.

Apropó, Doc Rivers és a nyilatkozatok. Nem akartam belemenni ebbe a Green - Sabonis dologba, mert már lassan ott tartunk, hogy Sabonis előre eltervelte napokkal a meccs előtt, hogy Greent olyan szituációba hozza, hogy rá kelljen lépnie a mellkasára. Ami folyik a médiában, az egy rossz vicc. Ha ez fordítva történik, akkor mindenki rasszizmust kiállt, megjelenik LeBron James, hogy megvédje Green pajtást, Steve Kerr is beáll a sorba, ide kéne egy jó Donald Glover, aki kifigurázná az esetet.

Rivers ugyanis azt mondta, hogy a felbújtót kell bünteti (Sabonist), nem Green a hibás, nem is kéne eltiltatni. Én különböző sportokat csináltam életem során, volt, hogy elestem, de eszembe se jutott olyan, hogy egy földön fekvő játékosra rálépjek. Befogta a lábát? Megállsz, nem lépsz tovább, majd elengedni, ha nem, akkor jöhet a kiállítás a másiknak szándékos akadályozásért.

Ehelyett Green mit csinál? Elindul abba az irányba, ahol csak akkor tud átmenni, ha rálép Sabonisra teljes testsúllyal. Mit csinál? Rálép, sőt elrugaszkodik róla. Ezek után pedig az emberek jelentős része védi Draymondot, mondván, Sabonis egy sunyi patkány. Fel sem merült szinte senkiben, mennyi döntési lehetősége volt az adott szituációban Draymondnak, ő az egyetlen olyat választotta, ami sérüléssel járhat a másiknak.

Idézetet írta: Pozzato Dátum április 23, 2023, 11:32:00Nem tudom hogy vagy vele, de szerintem Zion ezekkel az orbitális nagy zsákolásokkal, illetve azzal, hogy mennyire nem figyelt a testére, elvágta a karrierjét. Shaq is mondta a dokuban, hogy elkezdett kajázgatni, nem figyelt annyira az edzésre, lazára vette, elhízott, jöttek a sérülések. Az első három szezonjában, amikor még tényleg egy magasságához képest futógép volt, nem is nagyon hagyott ki meccset.

...

Rivers ugyanis azt mondta, hogy a felbújtót kell bünteti (Sabonist), nem Green a hibás, nem is kéne eltiltatni. Én különböző sportokat csináltam életem során, volt, hogy elestem, de eszembe se jutott olyan, hogy egy földön fekvő játékosra rálépjek. Befogta a lábát? Megállsz, nem lépsz tovább, majd elengedni, ha nem, akkor jöhet a kiállítás a másiknak szándékos akadályozásért.

Huh... nagyon sok olyan dolgot írtál, amire szívesen reagálnék, de mivel szinte mindennel maximálisan egyetértek, így csak két dologhoz fűznék hozzá pár megjegyzést.

Nem tudom, hogy mennyi igaz abból, amit Shaq mondott, de azt a vak is látja, hogy Zion – finoman fogalmazva – nem igazán van a versenysúlyánál. Be kell vallanom, nem igazán tudom, hogy jelenleg éppen milyen sérülés miatt nem játszik hosszú hetek óta, de abban nagyon sok igazság van, hogy ilyen súllyal nem szabad világraszóló zsákolásokat bemutatni. Egy bő hónappal ezelőtt, amikor a draft újoncairól beszélgettünk, éppen ezt emeltem ki én is az egyik játékossal (Brandon Miller) kapcsolatban, hogy – látva a videóit – mennyire figyel már most a testére (a lábaira, az ízületeire), és gyakran megelégszik egy sima ziccerrel is a gigantikus zsákolás helyett.

A Green-Sabonis afférral kapcsolatban annyit tennék csak hozzá, hogy senki nem vitatja, hogy Sabonis szabálytalanul fogta be Green lábát, de ennek ellenére tökéletesen megírtad a lényeget. Ilyenkor a másik játékosnak meg kell állnia, és várni pár másodpercet, amíg sípol a bíró, ami után Sabonis majd megkapja a maga technikaiját vagy kiállítását. Ennyi. És innentől kezdve ráadásul nem is Green lesz a "hunyó", hanem a gyalázatosan viselkedő Sabonis.

Egyébként Embiid (Claxton elleni) tökönrúgása is megért volna legalább egy kiállítást. És akkor is ezt mondanám, ha az egyik kedvencem követte volna ezt el. Ezek nem sportpályára való jelenetek. És nem is értem, hogy miért hagyja ezeket a liga. Szerintem időben meg kellene ezeket torolni, és nem megvárni, amíg komolyabb sérülés történik majd. Az idei szezonban olyan megmozdulásokat hagy a liga szankció nélkül (vagy csak minimális büntetést kiosztva), amire a korábbi években nem nagyon volt példa. És most is elmondom, amit minden ilyen alkalommal: a legnagyobb gond ezekkel az, hogy rossz precedenst teremtenek. Mert innentől kezdve senkit nem lehet majd hasonló tettekért büntetni.

Más.
Úgy tűnik, hogy ezúttal is a sérülések alakítják a rájátszás további menetét. Amióta Giannis megsérült a MIL-MIA első meccsén, a Bucks azóta nem találja a fonalat. Igaz, hogy a 2. meccsen így is sikerült az egyenlítés, de összességében nagyon meglátszik a görög hiánya. Ami azért is furcsa, mert szerintem Giannis nélkül is jobb csapat a Milwaukee. És ha valaki azt mondja nekem korábban, hogy a Miami a párharc első három meccsén 124,3 pontot átlagol majd, akkor azt körberöhögöm, mondván, hogy nem ért a kosárlabdához. Nem tudom, hogy mikor térhet vissza Giannis, de hatalmas lehetőség kapujába került ezzel a Heat. És mindez csak azért, mert lesérült az ellenfél legjobbja.
De ugyanez elmondható a Lakers-Memphisről is, ahol Morant sérülése után az 1. meccsen teljesen összeroppant a végére a Grizzlies, és máris ugrott a pályaelőny. Márpedig a Lakers van annyira rutinos, hogy ezt kihasználja. Szerintem be fogják húzni ezt a párharcot (még annak ellenére is, hogy azóta visszatért a Memphis játékosa).

Idézetet írta: HT Dátum április 23, 2023, 19:58:52Egy bő hónappal ezelőtt, amikor a draft újoncairól beszélgettünk, éppen ezt emeltem ki én is az egyik játékossal (Brandon Miller) kapcsolatban, hogy – látva a videóit – mennyire figyel már most a testére (a lábaira, az ízületeire), és gyakran megelégszik egy sima ziccerrel is a gigantikus zsákolás helyett.

Halkan jegyzem meg, hogy akkor azt írtuk, Brandon Miller milyen fasza pick lenne, végül úgy tűnik, be fog jönni 2. helyre, mert egyre többen látják, hogy hatalmas prospect. Miller okos, Zion meg csak a látványra megy, tudtommal megvan a nagy szponzori szerződése, így legalább van miből kezeltetnie magát, de jobban járt volna, ha nem erre kell költenie. Kár érte amúgy, mert még 110-115 kg környékén is bitang lenne, de így olyan, mintha MJ vagy Kobe magasságával másfél MJ vagy Kobe lenne a pályán. 

Idézetet írta: HT Dátum április 23, 2023, 19:58:52Egyébként Embiid (Claxton elleni) tökönrúgása is megért volna legalább egy kiállítást. És akkor is ezt mondanám, ha az egyik kedvencem követte volna ezt el. Ezek nem sportpályára való jelenetek. És nem is értem, hogy miért hagyja ezeket a liga. Szerintem időben meg kellene ezeket torolni, és nem megvárni, amíg komolyabb sérülés történik majd. Az idei szezonban olyan megmozdulásokat hagy a liga szankció nélkül (vagy csak minimális büntetést kiosztva), amire a korábbi években nem nagyon volt példa. És most is elmondom, amit minden ilyen alkalommal: a legnagyobb gond ezekkel az, hogy rossz precedenst teremtenek. Mert innentől kezdve senkit nem lehet majd hasonló tettekért büntetni.

Kedvencem az volt, amikor a bíró megszólalt meccs után, azt mondta, azért nem állították ki Embiidet, mert nem rúgott eléggé erőset.      Itt tart most az NBA bíráskodása, tökéletesen leírtad, mennyire ótvar és nem konzekvens az egész.

Idézetet írta: HT Dátum április 23, 2023, 19:58:52De ugyanez elmondható a Lakers-Memphisről is, ahol Morant sérülése után az 1. meccsen teljesen összeroppant a végére a Grizzlies, és máris ugrott a pályaelőny. Márpedig a Lakers van annyira rutinos, hogy ezt kihasználja. Szerintem be fogják húzni ezt a párharcot (még annak ellenére is, hogy azóta visszatért a Memphis játékosa).

Nekem a harmadik meccsen az volt a durva, hogy Morant mennyire éles volt, míg a többiek sehol sem voltak. Úgy kapott ki a Memphis, hogy egyedül Morant játszott jól. Ez így nem fér bele, az, hogy a Brooks - Bane - Jackson trió rendre vakon van, védekezésben szétesik a gárda, ezzel nem jutnak tovább.

Amúgy a taktika meglehetne, hiszen a második meccsen megcsinálták: hagyni kell, hogy LeBron nyomja a performanszt. Akkor a Memphis komfortzónában volt, de amint a harmadik meccsen előlépett Anthony Davis, majd Reaves és Hachi is megtalálta a helyét, rögtön a Lakers volt előnyben. Kíváncsi vagyok, hogy a Memphis stábja mikor veszi észre, ha nyerni akarnak, akkor Davis - Reaves duót kell megállítani, limitálni kell AD-t.

Csak azért lássuk be, ha olyan agyatlan játékosaid vannak, mint Brooks, aki szerelmes LeBronba, vele van elfoglalva, akkor nehéz másra koncentrálni, ezen pedig egy továbbjutás múlhat.

Volna egy furcsa (elméleti) kérdésem.

Mikor az este folyamán azon töprengtem, hogy kinek a győzelmére fogadjak a Minnesota-Denver 4. meccsén, akkor beugrott a fejembe egy kósza gondolat, amit utána nem is sikerült már elhessegetni, úgyhogy inkább hagytam a fenébe a fogadást. Ez a gondolat pedig az volt, hogy vajon mindent megtesz-e a győzelemért ezen az összecsapáson a két csapat?

Első hallásra valószínűleg badarságnak tűnhet az egész, hiszen rávághatnánk, hogy "ezek olyan sportemberek, akik nem gondolkodnak, csak teszik a dolgukat". De azért nézzük meg, hogy mire gondolok.

1. A Minnesota 0-3-as hátrányban fogadja a nyugati első kiemelt csapatot, és úgy kellene zsinórban 4-szer megverniük az ellenfelüket, hogy ebből kétszer vendégként kellene győzniük. A szezon ezen pontján vajon nem suhan végig egy-egy játékos agyán az a sugallat, hogy minek törjem össze magam, amikor egy esetleges siker esetén is csak annyit érek el, hogy utazgathatok Denverbe oda-vissza több mint 2200 kilométert, és valószínűleg két nap múlva úgyis kiesünk? És itt nem is elsősorban Edwardsra gondolok, aki már eddig is mindent megtett, amit csak lehet, hanem a kevésbé harcos egyénekre.

2. De ugyanígy vajon felvetődik-e a Nuggets vezetőségében az a gondolat, hogy anyagi szempontból esetleg nem lenne-e jobb, ha még egyszer visszajönnének a csapatok Denverbe? Elvégre joggal kalkulálhatnak azzal, hogy ha ki is kapnak most, akkor is csak 3-1 lesz az állás, és a hátralevő 3 meccsből (amiből 2 odahaza lenne) 1-szer kellene csak győzniük. Nézegettem egy-két NBA-s csapat rájátszásbeli jegyárait, és azt számolgattam belőle, hogy ha nem is lenne teltház (legyen csak 15 ezer ember), és csak 350 dolláros átlagárral számolnék (holott kb. 180 dollártól 34.000 dollárig találtam jegyeket), akkor is simán összejöhet egy 5-6 milliós bevétel. És akkor még tényleg nagyon óvatos duhaj voltam.

Vagyis a kérdés továbbra is az, hogy ha a sokkal esélyesebb csapat 3-0-ra vezet, akkor vajon meginoghat-e bárkiben is a "sportemberi gondolkodás"?

Arra jutottam, hogy nem írom le az aktuális top5 játékosom (fehér nigger Doncic benne van ám). Inkább kérdésem van!

Szerintetek sokat változott az NBA és ha igen, miben változott? Michael Jordan manapság Michael Jordan lenne, vagy egy a sok top sztár közül? Azért tartom érdekesnek a kérdést, mert játékosként is sokkal nehezebb volt régen a játék szerintem.

Idézetet írta: HT Dátum április 24, 2023, 00:59:51Vagyis a kérdés továbbra is az, hogy ha a sokkal esélyesebb csapat 3-0-ra vezet, akkor vajon meginoghat-e bárkiben is a "sportemberi gondolkodás"?

Ha mondjuk ez a Golden State Warriors lenne, akkor simán, de látható, hogy a Denver is "véletlenül" veszített, megküzdöttek, kikaptak, de senki sem bánja. Az elmúlt években volt ilyen, mikor az erősebb fél "véletlenül" kikapott, elég csak a tavalyi évre gondolni, pont ez a két csapat hozta össze azt a meccset:
- 2022: Golden State - Denver 3-0-s állás, Denverben a negyediket hozza a Nuggets, párharc győztese: Warriors 4-1
- 2021: Philadelphia - Washington 3-0-s állás, Washington a negyediket hozza hazai pályán, párharc győztese: 76ers 4-1
- 2019: Houston - Utah 3-0-s állás, Utah hozza a negyediket hazai pályán, párharc győztese: Houston 4-1
- 2018: Golden State - San Antonio 3-0-s állás, San Antonio hozza a negyediket hazai pályán, párharc győztese: Golden State 4-1

Nem viszem végig, ez zsinórban négy playoff (2020-ban nem hagyományos volt), mindig van ilyen cigánykodó fél, aki ezt is megteheti, ha pedig nem büntetik, akkor megcsinálják. A bevétel mindenek felett, NBA is örül neki, több közvetítés, nagyobb pénz.

Idézetet írta: TiB Dátum április 24, 2023, 15:00:51Szerintetek sokat változott az NBA és ha igen, miben változott? Michael Jordan manapság Michael Jordan lenne, vagy egy a sok top sztár közül? Azért tartom érdekesnek a kérdést, mert játékosként is sokkal nehezebb volt régen a játék szerintem.

Ez csak én meglátásom, de az NBA egy hullámvasút, ahol mindig jönnek trendek, amit idővel a liga jelentős része átvesz.  Amikor megjelent a Detroit "Bad Boys" Pistons, akkor például már ment a keményebb védekezés, de az igazán elborult dolgok velük kezdődtek, amikor átléptek egy határt. Kevesen tudják, de akadtak bőséggel követőik, elég csak az akkori Knicksre gondolni, ahol Ewing, Oakley, Mason és Starks osztotta a pofonokat.

Akkor ott volt a Mark Jackson - Reggie Miller duó, kiegészülve még Dale Davisszel, hát nem volt egyszerű csapat az az Indiana sem. Utah Jazz? Az a Malone - Stockton páros, amit Sloan tanított be az összes aljas trükkre, kevés aljasabb irányító volt Stocktonnál, sunyi ütések, nem véletlen volt az, hogy a Sports Illustrated a játékosok szavazatai alapján, Dennis Rodman mögött a liga második legmocskosabbul kosárlabdázó játékosává választották őt. Ettől függetlenül a tag egy zseni volt, hiszen az emlékezetekben csak elvétve él úgy, mint egy mocskos játékos, mert okosan csinálta ezeket, mint most Chris Paul.

https://vault.si.com/vault/1997/04/14/the-dirtiest-player

Abban a 10-15 évben rengeteg kemény védő volt a ligában, most van mondjuk egy Beverley, Morris, Draymond Green, Brooks vagy Chris Paul, de akkoriban tucatszámra voltak ilyen játékosok.

Akkoriban jóval keményebb védekezés volt, most már inkább dinamikusabb lett a játék, nem gond, ha kapunk két pontot, dobunk egy triplát. Nem gond, ha kapunk egy triplát, dobunk mi is. Nincs az, hogy védekezzük ki, jól írta azt a Sprawlball c. könyvben Goldsberry, hogy miként változik meg teljesen a liga a 2020-as évekre, majd miként lesz megint ebben egy csavar a későbbiekben.

Mert korábban is volt ilyen, amikor a csapatok szórták a 230-250 pontos meccseket. Ez nem újdonság, csak mivel sokan a 180-200 összpontszámú korszakban nőttünk fel, ezért nehéz ezt megszokni. Most a triplák mennek, erről több podcastben is beszéltek, egykori bajnokok vagy HoF-tagok, hogy mi lenne most MJ-vel meg a régiekkel? És én velük értek egyet: aláznának. Elmúlt években felmerült, hogy Jordan 50 pontot átlagolna ebben a ligában, ezt Larry Brown, Metta World Peace, Paul Pierce és még jó páran mondták.

Igen, simán. MJ egyetlen nyár alatt megtanult triplázni, korábban 18-28-30%-os mutatóval rendelkezett, visszatért, 42%-ot hozott, mert akkor erre volt szükség. Ezek a bohócok között letarolná a ligát, ezt mindenki tudja. A mostaniak közül Kawhi Leonard van hozzá a legközelebb tudásban, jól látható, ha Kawhi egészséges és elkapja a gépszíj, akkor egymaga képes elverni olyan csapatokat, mint a Suns, akiknél potenciális HoF-tagok vannak. Kérdem én, Jordan ezekkel mit csinálna? Megalázná őket.

Jordan egy kőkemény ligában harmadévesen már 37 pontot átlagolt, majd abban a playoffban, ahol ütötték és vágták, minden idők legdurvább csapata szándékosan utazott rá (Jordan Rules), nekik dobott 47 pontot és átlagolt 36 pont felett az egész PO-ban. Ha manapság játszana Jordan, akkor ez egy nagyon unalmas liga lenne, mert megerőltetés nélkül, tükörsimán hozná a bajnoki címeket. Nem 6-nál állna meg, hanem 10-12 bajnoki címet besöpörne. Olyan lenne ő, mint anno Bill Russell volt.

Ezért is volt jó, hogy olyan ellenfelei voltak, mint a Utah Jazz, Detroit Pistons, New York Knicks, Los Angeles Lakers vagy Phoenix Suns (sokat lehetne még sorolni). Kihozták belőle a legjobbat, adott körülmények között pedig ennyi kellett tőle. Most simán hozna 40%-ot triplából, ha erre lenne szükség. Tekintsünk el MJ-től, Larry Bird szintén 45-50 pontot átlagolna, szerintem nem is kéne nagyon strapálnia magát. Már abban a korszakban elit triplázó volt, mindamellett ő elit védő volt, ha úgy tartotta kedve, akkor csak azért nem csinált quadruple-duplát, mert nem akart.

Nem viccelek, tényleg volt ilyen, hogy három negyed alatt négy mutatóból háromban már tripla-duplája volt, majd kiült a padra, mondta, már megaláztuk az ellenfelet, nem esik jó visszamenni. KC Jones (edző) ránézett, hogy ne basszál már, egy kéne a rekordhoz, mire Bird: leszarom, nem érdekelnek a rekordok. Lehet erre rosszul emlékszem, de talán volt olyan tripladobó, ahol melegítőben volt, át sem öltözött, mert annyira nem izgatta, simán nyert.

Bird 28-10-6-os játékos volt, mindezt minden megerőtletés nélkül. Nézed a játékát a videókon, arra gondolsz, ez a csávó csak lötyög (legalábbis így látod). Majd megnézed, hogy abban a kemény korszakban, ki volt a liga egyik legjobb védője a mélyebb statisztikai mutatók alapján: Larry Bird. A fehércsávó, akinek olyan volt a trash talkja, hogy LeBron James sírva ment volna haza. Elég csak a Magic - Bird párharcra gondolni, Magic többször elmondta, hogy Bird kegyetlen volt.

Úgy passzolt, mint Magic, olyan volt clutch helyzetben, mint Jordan, palánk alatti védekezése etalon volt, periméteren szintén. Nem volt rajta fogás. Ő nem lazsálta el a defenzív játékot, agyadra ment, mindezt 38-39 percig, nem ilyen lötyögős load management mellett tolta, mint a mostaniak. Larry Birdnek azt mondod, ki kéne ülni a következő meccset, hogy ne legyél fáradt áprilisra, valószínűleg agyonvert volna egy vasrúddal.

A mostani játékosok hozzájuk képest bohócok. A liga a 2000-es évek közepén szabályokkal egybekötve elindult azon az úton, hogy elég a kőkemény védekezésből, legyenek látványos meccsek, sok pont, élvezzék az embereket az egészet. Azért tartunk most itt, aztán meg arról beszélnek néhányan, hogy LeBron James GOAT-e? Emberek, LeBron a top5-ben nincs benne, nemhogy GOAT.

Ha megnézzük, igazán komoly GOAT-témában fel sem merül, hogy LeBron vagy bárki a mostaniak közül GOAT-e vagy sem. Fasza, hogy ilyen soft ligában királykodik James, de amikor egy-egy csapat keményebben védekezik, akkor James színészkedik, bíróhoz rohangál, sírdogál, pici lábinkóját fájlalja. Doncic is aranyos kisgyerek, de a '90-es években megették volna reggelire, ha elkezd bírózni.

Egy teljesen más világ volt az akkori, kemény játékosokkal. A mostani ligából senki sem lenne szupersztár a '80-as vagy a '90-es években, senki. Ahhoz, hogy valaki szupersztár legyen akkor alábbi dolgok kellettek: pálya mindkét oldalán etalon, minimum 78-80 meccs egy alapszakaszban, általában 38-40 perc játékkal, erre jön az elit rájátszás.

Találós kérdés: volt-e olyan játékos az elmúlt években, aki megugrotta ezt a szintet és mondjuk top10-es pontátlaggal rendelkezett, minimum 78 meccset lépett pályára és átlagban 38 percet töltött a parketten? Még a jó védekezést nem is veszem ide...

Utoljára ilyet 2015/16-ban James Harden csinált (és ő messze volt az elit védőtől). Az elmúlt 7 évben senki...

Az 1991/92-es szezonban a top10 pontszerzőből, 5-en játszottak minimum 78 meccset és átlagoltak 38 percet felett és voltak benne a top10 legjobb pontszerző között, 7-en pedig 37 perc felett átlagoltak és játszottak minimum 78 meccset... Azok közül a játékosok közül, akik az egész alapszakaszt végigtolták, szórták a pontokat, még jutott erő a védekezésre, DWS-mutatóban 5-en voltak ott a top10-ben.

Az akkori értékek ott az elejében 5.00 felett voltak, első helyezett 7.00-es értékkel Rodman volt (következő év győztese 8.00 felett...). Jordan 5.6-tal állt, Malone 5.2-vel, Pippen 5.5-tel. A 2021-22-es szezonban a legjobb játékos defenzív mutatóban 4.6-os értéket ért el... A top5-be tavaly 3.9-es mutatóval be lehetett kerülni. A '90-es években alig volt olyan év (teljes szezonra gondolok, nem a csonka '98/99-re), amikor ilyen 3.9-es mutatóval a top20-ba lehetett kerülni.

És ekkor mondják azt, hogy deeeee a támadójátééék, mert az most sokkal jobb! Ha az objektív mutatókat nézzük, akkor például az OWS-mutatók szempontjából ez semmit sem javult sztárokra lebontva, sőt, leginkább romlott. Most sokkal könyebb bekerülni közepes játékkal az elit offenzív játékosok közé. És igazából a számok mutatják meg azt, hogy mennyire nincsenek valós szupersztárjai a mostani ligának. Mert mi ezeket annak érezzük, de All-Time ezek a játékosok sajnos sehol nincsenek. Ha jönne egy komoly munkamorállal megáldott, elit védő és egbyen támadó, akit elkerülnek a sérülések, úgy tréningezik, mint Malone vagy Jordan, akkor az letarolja a ligát. Erre még várni kell.

Mi mutatja meg, hogy mennyire soft a liga? Giannis Antetokounmpo. A srác konkrétan ügyetlen volt, mikor bekerült az NBA-be (ez még sokszor most is látszik rajta). Kőkemény edzett, magára pakolt egy halom izmot, top3-as domináns játékos lett, igaz, dobni nem tanult meg, de a konzekvens munka kifizetődött, mert a liga összességében annyira gyenge, hogy bárkiből lehet ezen körülmények között kiemelkedő játékos. Én ezt úgy hívom: vakok közt félszemű.

Idézetet írta: TiB Dátum április 24, 2023, 15:00:51Szerintetek sokat változott az NBA és ha igen, miben változott? Michael Jordan manapság Michael Jordan lenne, vagy egy a sok top sztár közül? Azért tartom érdekesnek a kérdést, mert játékosként is sokkal nehezebb volt régen a játék szerintem.

Bevezetőnek csak annyit, hogy a hosszabb írásokat én nem itt az oldalon szoktam megírni, hanem külön file-ban, és amikor elkészült, akkor csak bemásolom ide a témához. Most viszont elkövettem azt a hibát, hogy hamarabb írtam meg a választ, minthogy elolvastam volna Pozzato hozzászólását, aminek az lett a vége, hogy egyes helyeken ismétlésnek tűnnek majd a szavaim az övéhez képest. De emiatt most már nem fogom átírni.

Mivel mindig kihangsúlyozom, hogy én csak egyszerű szurkolóként szólok itt az oldalon hozzá a témákhoz, ezért most is csak fotelhuszárként próbálok válaszolni a kérdéseidre.

Sajnos régebben jóval kevesebb NBA meccset láthattunk a tévében, úgyhogy sokkal inkább a híradásokból, illetve a statisztikai mutatókból tudtuk csak követni a liga eseményeit. Ettől függetlenül vannak olyan dolgok, amik szemmel láthatóan megváltoztak a korábbi évtizedekhez képest.

Először is én azt mondanám, hogy a játék sokkal gyorsabb lett. Ez talán részben annak tudható be, hogy egyre több atletikus emberke kerül ki az egyetemekről (alig van már minőségi amerikai center), és nem mellesleg a csapatok manapság már sokkal több energiát fektetnek a támadásra, mint a védekezésre.

A másik nagyon szembetűnő dolog, hogy korábban sokkal "masszívabbak" és "strapabíróbbak" voltak a játékosok. Ahogy Pozzato is említette egy korábbi írásában, régen nem volt olyan, mint ma, hogy a 72 alapszakasz mérkőzésből 55-60-at játszik csak egy sztár, és azokon is mindössze 30-35 percet. A régi sztárok rendesen lenyomták a maximumot, és furcsa mód nem is voltak annyira sérülékenyek, mint manapság. Bár az is lehet, hogy ez csak genetika kérdése, ki tudja. Mintha manapság az élet minden területén kicsit elkényelmesedtek volna a fiatalok. És ez a sportban is észrevehető.

Harmadiknak pedig azt említeném – ami szintén nagyon szembetűnő –, hogy mostanában rengeteg színészkedést és fetrengést látunk a meccseken (még a legnagyobbaktól is). Ilyenre én korábban nem is nagyon emlékszem. Hirtelenjében egy olyan mérkőzés ugrik most be, amikor Steve Nash (talán még a Suns játékosaként) a pálya szélén összeütközött az ellenfél egyik játékosával (ha jól emlékszem, Jason Kidd volt az, vagy talán Stockton, mindegy, nem ez a lényeg), mindketten kiestek a pályáról a nézők közé, majd Nash felpattant, és rohant, hogy bedobja a labdát oldalról. A bíróknak kellett leállítani őt, hogy kicsit lassítson, és üljön le inkább a padra, mert tiszta vér az egész arca. Soha nem felejtem ezt el a történetet (talán az ilyenek miatt is volt Nash mindig is a nagy kedvenceim egyike). Ezzel szemben mi van ma? Pár napja Brooks odakapott James ágyékához (bocsánat, hogy megint LeBronnal példálózok, de pont ő volt a részese ennek az esetnek), és olyan fetrengést láthattunk tőle hosszú-hosszú másodpercekig, hogy nem akartam hinni a szememnek. És akárhányszor néztem meg a lassítást, nem értettem az okát ennek a "haláltusának". De láthattunk már hasonlót másoknál is, és itt természetesen említhetném a saját kedvenceimet is. Az NFL-ben van az még a mai napig is, hogy ha egy játékos lent marad a földön, akkor mindenki tudja, hogy ott baj van. Ott nem divat az Oscar-díjas előadás. És emlékeim szerint ez az NBA-ben sem volt divat korábban.

És hogy Jordan ma is Jordan lenne-e? Biztos vagyok benne, hogy igen. A tudása vitathatatlan volt, és szerintem ezt bármikor képes lett volna kamatoztatni. Akár 30 éve, akár most. Azzal a különbséggel, hogy most sokkal könnyebb dolga lenne, köszönhetően annak, amit az elején is írtam, hogy manapság már több a támadás és kevesebb a védekezés.

Egyszóval szerintem igenis van jópár olyan játékos, akik a mai, kissé felgyorsult ligában is a legjobbak között tudnának lenni. És Jordan is közéjük tartozik.

A régebbi játékosok fogékonyabbak voltak a tanulásra, jobban akarták a sikert, összességében pedig tehetségesebbek is voltak. Mondok egy példát, mennyire volt kiemelkedő csapat a '95/96-os Chicago Bulls. Sokszor felmerült podcastben, hogy a Durant-féle Golden State Warriors jobb volt náluk, okkal döntöttek rekordot.



Mostanában mindenki el van ájulva, ha mondjuk csapatszinten 37%-kal triplázik egy franchise. A fenti ábrából jól látható, hogyan változott a tripladobás az NBA-ben, mikor jött az első boom (1993/94 és 1995/96 között), majd utána 2013/14-ben. A '90-es évek közepén nagyott nőtt a volumen, hiszen míg 1991/92-ben 3-4 csapatszinten bedobott triplával élmezőnyben voltál, addig 1995/96-ban ehhez már 6-8 kellett.

A Michael Jordan, Scottie Pippen és Phil Jackson által fémjelezett Chicago Bulls minden idők leginkább flexibilis kosárcsapata. Ez azonban önmagában kevés, ha valaki nem hajlandó tenni is ezért, akkor hiába flexibilis és vevő a változásra, nem fog változni. Jordanék ennyivel a mezőny előtt jártak, hiszen magas intelligenciával rendelkező játékosok alkották a keretet, akiknek óriási volt a munkabírása.

Amikor 1991/92-ben a Chicago Bulls a 22. volt triplák hatékonyságában (30%), míg a bedobott triplákat tekintve 21. helyen álltak a 27 csapatos ligában (1,7 triplát dobtak be meccsenként), akkor még senki sem érezte úgy, hogy ezen változtatni kéne. Nem ebbe az irányba mozgott az NBA, azokban a mutatókban, amik meghatározóak voltak, ők voltak a legjobbak.

Az első "tripla boom" peak pontja 1995/96-os szezonra esett. Abban az évben sokat számított a hatékony triplázás, egy olyan mutató került középpontba, amiben korábban nem volt jó a Bulls. Mit léptek? Megtanultak triplázni, de nem középszer módon, hanem elit módon.

Írtam róla, hogy Michael Jordan megtanult úgy triplázni, hogy 28-30%-ról már 40% felett volt. Phil Jackson nem elégedett meg annyival, hogy Jordan tud már triplát dobni, hanem az egész bagázs összesített triplázása 40% felett volt (3. hely), míg bedobott triplákat tekintve top10-es lett a csapat, a korábbi 1,7-ről 6,6-ra emelték az egységet.

Pontosan emiatt nincsen ehhez fogható team a történelemben. Ha kell, akkor a fontosabb játékosok megtanulnak új szerepeket, ha kell, olyanokat igazolnak, akik beleillenek az összképbe. Phil Jackson kiemelkedő edző volt, de ehhez kellett egy az ő tanításaira fogékony keret is.

Dennis Rodman, akiről sokaknak megvan a véleménye, milyen ember volt, de mellette minden egyes riválisról rendelkezett videóval, hogyan kell ellene védekezni, milyen szögben dob, merre pattan a labda a dobása után. A 201 cm és 103 kg-os Rodman, képes volt limitálni Shaq-et, aki akkor olyan 140-145 kg környékén volt, mellé még 216 cm-es magassággal... plusz 16 cm és 40-42 kg.

Amikor az öt posztból négyre elit védőd van, de még a centered is erős közepes, van a kezdőben két kiváló dobód, padról még két kiváló érkezik, akkor mihez kezdhet egy rivális? Keveset faultoltak, szabályosan, de keményen állították meg az ellenfelet. Ők szerezték a legtöbb pontot, tágabb értelembe véve, összesített defenzív és offenzív mutatóik alapján 100 támadásra vetítve, az elsők voltak a ligában.

Az a '80-as és '90-es évek volt a kosárlabdázás csúcspontja, talán ez kitartott még a 2000-es évek közepéig, amikor az All-Star gálán előfordult néha olyan védekezés, mint ezen a videón (ehhez mondjuk kellett a négy Detroit játékos beállítása):


Ez azonban már a prime korszak utolsó utáni darabkái voltak, azóta pedig folyamatosan hanyatlik a liga, de ebben is meg kell találni a szépséget. Egy-egy kiváló passz, triplák, gyors támadások, esetleg néhány korszakos tehetség, akik miatt érdemes nézni a ligát. Azonban az igazi legendákkal telített korszak elmúlt, ahol tényleges küzdelem volt, ahol még egy olimpiai egymás elleni felkészülési meccset is véresen komolyan vettek.


Valamilyen szinten szomorú, mert a mai fiatalok jelentős része már nem nézi vissza mondjuk azokat a meccseket, talán ezért is volt akkora siker a The Last Dance, mert ott tényleg láthatták, milyen klasszisok voltak ezek a játékosok.

Idézetet írta: Pozzato Dátum április 26, 2023, 14:27:45Az a '80-as és '90-es évek volt a kosárlabdázás csúcspontja, talán ez kitartott még a 2000-es évek közepéig, amikor az All-Star gálán előfordult néha olyan védekezés, mint ezen a videón (ehhez mondjuk kellett a négy Detroit játékos beállítása).

Nagyon jó ez a videó.
Pontosan ezt hiányolom én is (ahogy valószínűleg a szurkolók nagy része is), hogy az ilyen gálameccseken ne félreálljanak az ellenfél játékosai, ha valaki fut a gyűrű felé, hanem igenis tessék odaállni elé.

Nagyon komolyan nyomták a videón a védekezést. Tetszett. 

Két keleti párharc is lezárult, és nem igazán a papírformának megfelelően.

Cleveland - New York (1-4)
Azt mondják, hogy utólag könnyű okosnak lenni, de ezúttal még utólag sem tudok semmi okosat mondani. Amikor a 4-5. helyezett játszik egymással, akkor ott mindig benne van a pakliban bármilyen eredmény (ráadásul ez a két csapat amúgy is nagyon egyforma játékerőt képvisel, úgyhogy talán emiatt is féltettem kicsit Garlandékat már az elején is). De azért a 4-1 ennek ellenére még engem is meglepett. Pláne úgy, hogy a Cleveland az öt meccsből mindössze egyszer tudta csak átlépni a 100 pontos határt. Pedig védekezésben hozták azt, amit az alapszakaszban is láthattunk tőlük (ők kapták a 82 meccsen a legkevesebb pontot), és a New Yorkot is sikerült 100 pont alatti átlagon tartaniuk, de ez a 94 dobott pontos átlag megmagyarázhatatlan. Nem túl szerencsés ilyenkor már visszamutogatni, de látva ezt az eredményt, talán nem biztos, hogy Love-ot szezon közben kellett volna elengedni. Bár lehet, hogy ugyanígy végződött volna akkor is ez a párharc. Ezt már sosem tudjuk meg. És egyébként azért is nagyon szomorú ez a kiesés, mert a következő körben a Miami jött volna, és egyáltalán nem tartottam volna esélytelennek Mitchell-éket Butler-ék ellen.

A Clevelanddel kapcsolatban most csak azzal biztatom magam, hogy nekik talán nem most az első Mitchell-évben kellett robbantaniuk, van még idejük. Fiatal a csapat magja, jó erőkből állnak a különböző posztokon (talán egy jó kinti dobót még el tudnék képzelni a keretben), úgyhogy kíváncsi leszek, hogy jövőre milyen erősítéssel próbálnak beújítani.

Milwaukee - Miami (1-4)
Ez döbbenetes. Tény, hogy Giannis megsérült az elején, de az utolsó két meccsen már ő is ott volt (tehát ezeken vele veszített a Bucks). De én itt nem is a MIL-re hegyezném ki a hangsúlyt, hanem a Heat-re. A playoffban eddig övék a meccsenkénti legjobb pontátlag (124 pont!!!), ráadásul úgy, hogy az alapszakaszban a dobott pontokat tekintve az utolsó (30.!!!!!) helyen végeztek 109,5 ponttal. Még a pofozógépek (DET, HOU, CHA) is többet dobtak náluk. Erre kezdődik a rájátszás, összekerülnek az egyik végső esélyessel, az első meccsen ráadásul lesérül a csapat egyik húzóembere (Herro), és mégis összehoznak egy 124 pontos átlagot (egy amúgy nem rossz védekezéssel rendelkező MIL ellen). Arról már nem is beszélve, hogy a playoffban eddig ők tripláztak magasan a legjobban (45%-kal).

Nem vagyok egy nagy Butler-fan (teljesen semlegesen állok Jimmy barátunkhoz), de ez a 37,6-os átlag, amit ezen az 5 meccsen összehozott, az minden dicséretet megérdemel.

De visszatérve a Heat-re, nem is értem, hogy Spoelstra – egy ilyen alapszakasz után – hogyan küldhette ki a játékosait egy Milwaukee ellen úgy a pályára, hogy dobjátok túl őket. Én meg voltam győződve róla, hogy minden energiát a védekezésre fogja helyezni. Nem így lett, úgyhogy előtte is le a kalappal.

Annyira gáznak érzem mikor így beleszólok a témába tényleg kocaNBA-s vagyok itt az NBA-akadémisták között, de a kérdésemre pont olyan válaszokat adtatok, amiket én is gondolok. Én mikor engedi időm, visszanézek archív felvételeket, ahogy HT írta "masszívabbak" és "strapabíróbbak" is voltak, de nekem különösen a játékosabb vonal tetszik így felvételek alapján. Vannak olyan félbetört karrierek, melyekről nem sok szó esik manapság, például írtam régen Pistol Pete életéről pár sort, vagy ott van a Netflixen a Vesztesek között Jack Ryan, szóval én ahogy úgy komplexen az életben, hétköznapokban, úgy az NBA-ben is az egyéniségek elvesztését sajnálom legjobban. De még mindig az egyik legszórakoztatóbb bajnokság minden sportágat figyelembe véve

Ha ez off volt befejeztem, nem is a régen minden jobb volt vélemény erősítője vagyok, nekem a mai NBA-vel sincs bajom, csak mellékzöngének hoztam fel.

Idézetet írta: TiB Dátum április 27, 2023, 14:04:20De még mindig az egyik legszórakoztatóbb bajnokság minden sportágat figyelembe véve

...nekem a mai NBA-vel sincs bajom, csak mellékzöngének hoztam fel.

Ezzel egyetértek, szerintem is az egyik legszórakoztatóbb bajnokság (sportágtól függetlenül), de ez nem is meglepő, hiszen a kosárlabda egy nagyon pörgős játék, az NBA-ben pedig ennek a játéknak a legjobbjait láthatjuk.

És természetesen nekem sincs különösebb bajom a mai ligával, de azért ott motoszkál bennem mindig az a gondolat, hogy ha megnézel más csapatsportágakat (vízilabda, kézilabda, foci stb.), azért az mindenhol elmondható, hogy maga a játék évről évre (évtizedről évtizedre) folyamatosan fejlődik és egyre látványosabb lesz. Az NBA-ben viszont ezt nem mindig érzem. Mintha itt nem maga a játék fejlődne, hanem csak a körítés (a show). Persze tudom, hogy régen is volt olyan, hogy egy játékos fegyvert vitt az öltözőbe (talán Gilbert Arenast említette korábban Pozzato, ha jól rémlik), de nem ez volt a megszokott. Ráadásul manapság már ott tartunk szinte, hogy a liga alig szankcionálja a balhékat, elvégre megtanulták a rómaiaktól, hogy panem et circenses, vagyis kenyeret és cirkuszt (a népnek). Amivel talán nem is lenne baj, ha sokszor ez nem a játék rovására menne.

De még egyszer mondom, ettől függetlenül továbbra is a leglátványosabb sport számomra is az NBA, de amikor szóba kerül az összehasonlítás, akkor azért el lehet mondani a kritikai észrevételeinket. 

Jokicról szerettem volna írni egy pár gondolatot, de mielőtt ezt megtenném, ejtenék egy-két szót Bookerről és Embiidről.

1. Bookert valami miatt a lelkem mélyén még mindig nem tudom a "legmagasabb polcra" helyezni, de nem tudom megmondani, hogy miért. Ez valószínűleg az én hibám. Pedig tényleg mindent megtesz, hiszen évek óta egyértelmű vezére a Sunsnak, most is kiválóan játszik a rájátszásban, de mégis van valami megmagyarázhatatlan, ami miatt nálam ő mindig is csak egy nagyon jó játékos marad.

Viszont ahogy tartja a mondás, "adjuk meg a királynak, ami a királyé", úgyhogy ne menjünk el szó nélkül a mai teljesítménye előtt. A Phoenixnek életbevágó volt a mai győzelem, hiszen ha nem nyernek, akkor nem nagyon van olyan csapat a ligában, aki zsinórban négyszer megveri Jokicékat. Ráadásul C. Paul nem játszott, úgyhogy Bookernek (és Durantnek) még inkább extrát kellett nyújtania. Nos, Booker úgy dobott 47 pontot, hogy 20/25-ös dobásmutató szerepelt a neve mellett. 80%-os hatékonysággal dobni egy ilyen meccsen – pestiesen szólva – nem semmi. Ha pedig a triplákat nem számítjuk (noha a 62,5%-os mutató itt sem rossz), akkor a mezőnyből 15/17-et szórt be. Ez 88,2%. Valamikor kb. egy éve C. Paulnak is volt egy hasonló meccse, amikor szinte nem tudott hibázni, bármikor is esett ki a kezéből a labda, az szinte mindig a gyűrűben landolt. Szóval tényleg nagyon komoly meccset hozott össze Booker.

2. Ami Embiid-et illeti, nem lehet könnyű azzal szembesülni, hogy nélküle kiválóan játszott a PHI, és hozta az első meccset Bostonban (hatalmas meglepetésre), majd miután visszatért Joel barátunk, akkor először jött egy durva verés a 2. összecsapáson (sima 34 pontos különbséggel), majd most hazai pályán is végig a Celtics volt a jobb a 3. meccsen. De nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy kíváncsi lennék, hogy milyen értéke lehet számára egy olyan MVP címnek, amikor a lelke mélyén valószínűleg még ő is érzi, hogy nem neki kellett volna megkapnia. Jokic olyan számokat produkált a szezonban (még félgőzzel is), ami bármelyik játékosnak a dicsőségére vállt volna, nem hogy egy centernek. És bár nem sajnálom Embiid-től a díjat, de amikor már arra van szükség, hogy a liga több sztárja összefogjon, és egy hetekig tartó kampányt kell rendezni csak azért, hogy Embiid-é legyen a cím, akkor az egyértelműen azt jelzi, hogy ők is tudják, hogy alapból valószínűleg nem ő nyert volna. Nekem ez a történet – ebben a formában – egy kicsit visszás (én még hiszek a "győzzön a jobb" szlogenben), de szerencsére ettől még jól tudok aludni.

3. És akkor Jokic. A szerb játékos nekem teljesen közömbös olyan szempontból, hogy nincs a kedvenceim között, ugyanakkor nem is utálom, viszont ami a legfontosabb, hogy hihetetlenül sokra tartom a játékát, és minden képzeletbeli kalapomat megemelem előtte.

A Suns elleni párharc második meccse után akartam írni róla egy pár sort, főleg arról, hogy mennyire megváltozott a játéka az alapszakaszhoz képest. Sőt, erre alapozva még tippet is akartam volna adni a 3. összecsapásra. Utólag azonban el kell ismernem, hogy szerencse, hogy végül nem tettem meg.

Jokic a Phoenix elleni első két meccset úgy zárta, hogy mindössze 5-5 asszisztja volt. Ez azért is tűnhetett meglepőnek nála, mert az alapszakaszban 69 meccsen lépett pályára, és ezeken mindössze 5-ször fordult elő, hogy 5 vagy annál kevesebb asszisztot ért el (és ebből is párat csak azért, mert túl korán eldőlt a meccs, és emiatt nem kapott sok játékpercet).

Viszont ahogy többször is említettük vele kapcsolatban, szinte az egész szezonban eddig tartaléklángon játszott, vigyázott magára, nehogy megsérüljön, kerülte az ütközéseket, a betöréseket, inkább a társakat próbálta minél jobb helyzetbe hozni. A lényeg az volt csak számára, hogy a rájátszásnak egészségesen tudjon nekifutni. És ez össze is jött. Viszont ahogy elkezdődött az igazi playoff (a MIN elleni párharcot most nem venném ide, inkább csak a Phoenix ellenit), egy teljesen más Jokic lépett a pályára. Itt már nem a többiek kiszolgálása volt a cél, hanem a győzelem. 24 pont és 19 lepattanó az első meccsen, 39 pont és 16 lepattanó a másodikon. És amikor már éppen azt ajánlottam volna sporttársaimnak – okulva ebből a két mérkőzésből –, hogy talán érdemes volna Jokic asszisztjait under-re tenni a fogadásoknál, akkor jön a 3. meccs, és azon egy 30/17/17-es tripla-dupla (58%-os hatékonysággal). Ezzel ő lett a liga történetében az első olyan játékos, aki a rájátszásban legalább 25/15/15-ös tripla-dupla mutatóval zárt. Vagyis megérte pihennie az alapszakaszban. Már ha pihenésnek lehet nevezni egy majdnem tripla-duplás alapszakaszt.

Mindenesetre a Suns ellen eddig átlagban 31 pont, 17 lepattanó és 9 assziszt a teljesítménye, úgyhogy ha már az alapszakasz MVP cím nem lett meg, akkor a Suns (majd a GSW/Lakers győztesének) esetleges legyőzésével egy döntő MVP cím még bezsebelhető lenne. A fogadóirodák szerint jelenleg erre ő a 2. legesélyesebb, 6,5-ös szorzóval.