A hajnali Denver-Boston meccs után aktuálisnak éreztem, hogy beszéljünk egy kicsit a Denverről.
Tudván, hogy ma úgysem lesz különösebb dolgom, fenn maradtam megnézni a rangadót, és – leszámítva azt a 30 perces palánkjavítást, ami teljesen szürreális volt – nem is csalódtam. Legalábbis olyan szempontból, hogy szinte minden hazai játékos teljesítménye megerősített abban, amit eddig is gondoltam róluk, csak nem akartam addig kibeszélni őket, amíg csak a statisztikájukat látom, a játékukat nem (Denver meccset ugyanis nem sokat láttam eddig a szezon során, talán egyet vagy max. kettőt).
Kezdem a legfontosabbal: szerintem a Denver idén elindult egy jó úton, de az elmúlt évek hibáit nem fogja tudni helyrehozni. Két nagy gond van a csapatnál, ez pedig Murray és M. Porter. Az egyikről nem tehetnek, a másikról viszont igen.
Jamal Murray még 2020-ban kapott egy 5 éves (158 milliós) szerződést. Ezzel talán még nem lett volna gond, mert bár Jokicnak is volt már 2018 óta egy hasonlóan magas fizetése, de két ilyen vezéregyéniséget meg kell (és meg is lehet) fizetni egy csapatban. Pláne akkor, ha hosszú távon rájuk akarnak építeni mindent. Csakhogy Murray a következő évben megsérült, és jött a közel másfél éves kihagyás. Erre nem lehetett felkészülni, úgyhogy itt nem hibáztak a denveri vezetők. Viszont ami az ő számlájukra írható, az az, hogy tavaly adtak egy nagyon komoly szerződést M. Porternek is (5 év / 180 millió). Tény, hogy Murray távollétében ő volt az a játékos, aki az előző szezonban Jokic után a legtöbbet tette a csapatért, de ez akkor is egy nagyon elhamarkodott lépés volt. Mondom ezt annak ellenére, hogy – kis túlzással – én is el voltam ájulva tőle, hogy mennyit fejlődött a korábbi évekhez képest. Viszont ha már van a csapatodban két max. fizetésű sztár, akkor nagyon veszélyes egy harmadiknak is ennyit adni, mert nem marad pénz a keret többi tagjára. És a helyzet jelenleg az, hogy M. Porter ugyan nem játszik rosszul, de fényévekre elmarad a játéka a fizetésétől.
Murray és M. Porter idén 63 milliót, jövőre pedig még többet visz el a sapkából, és ha csak nem történik valami csoda, akkor szerintem egyikükből sem lesz már OS szintű játékos. Lehet, hogy egy kicsit pesszimista vagyok mindkettejükkel (elvégre még csak 25-26 évesek), de most úgy érzem, hogy Murray nem lesz már soha az, mint aki két-három éve volt (köszönhetően a hosszú kihagyásnak), és M. Porternél is azt érzem, hogy fejlődésben elérte a maximumát. Persze kívánom, hogy ne legyen igazam.
Szóval a jelenlegi helyzet az a Denvernél, hogy a Jokic/Murray/Porter hármas több mint 100 millióval apasztja le a fizetési keretet. Viszont azért írtam az elején, hogy a csapat idén elindult egy jó úton, mert elég jól sikerült az ún. kiegészítő emberek kiválasztása, leigazolása és beépítése.
Bruce Brown szerződtetése (2 évre 13 millióért) a lehető legjobb ötlet volt. Caldwell-Pope (erre az évre 14 millióért) szintén a "jó vétel" kategória (a hozzá hasonlók máshol már 18-20 milliót visznek haza éves szinten). Hyland beépítése a csapatba főnyereménynek tűnik (még két év múlva is csak 4 milliót kell kicsengetni neki). Aaron Gordon évi 20 milliós fizetése talán elsőre kicsit soknak tűnhet, de aki az idei szezonban figyeli őt, az nem kérdőjelezi meg ennek jogosságát. Jelenleg Jokic után ő a második számú játékosa a csapatnak. De említhetném Cancart is, aki ugyan nagyon kevés játéklehetőséget kap, de amikor pályára lép (lásd pl. tegnap), akkor nagyon jól játszik. És nem mellesleg ő is azok közé tartozik, akik még két év múlva is csak 2,5 milliót keresnek.
Egyszóval a gond az, hogy amíg a Murray/Porter páros 60-70 millióval csökkenti a sapkát, addig nem nagyon fog tudni tovább erősödni a Denver. Kicsit olyan a helyzet, mint korábban a Dallasnál volt, amikor Porzingis fizetése miatt nem tudott a csapat egyről a kettőre lépni. Bár ahogy erre az évre újjászületett a litván center a Washingtonnál, talán a két denveriről is elmondható lesz ez a szezon második felében (vagy legkésőbb jövőre).
Végül még egy pár szó a tegnapi meccsről.
Jokic: Egészen elképesztő ez a srác. Nálam a Doncic-Jokic páros már-már a "csoda"-kategória. Eljön két fiatal srác a balkánról a világ legjobb bajnokságába, és pár év elteltével a lábuk előtt hever az egész NBA. Nincsen David Robinson-i felsőtestük, nem mozognak olyan sebességgel, mint a liga legalább 90%-a, és mégis ott tartunk, hogy évek óta Top3 esélyesei az MVP címnek. De visszatérve a szerbre: aki csak a statisztikákat nézi, az nem is tudja igazából, hogy mitől olyan fantasztikus játékos Jokic. Jó-jó, persze van sok tripla-duplája, de emlékezzünk rá, Jamesnek vagy éppen Westbrooknak is volt olyan szezonja, hogy elég sokat tudott felmutatni ebből a kategóriából, mégsem voltunk elájulva tőlük. Jokic játékát viszont azért élmény nézni, mert – ahogy Bazska is fogalmazott tegnap – szinte minden támadásnál pillantok alatt el tudja dönteni, hogy mi a tökéletes opció: dobni vagy passzolni. És amellett, hogy nagyon jó százalékkal dob, számomra a legnagyobb értéke, hogy egészen kivételes képességekkel passzol. Olyan átadásai vannak (és voltak a mostani meccsen is), amik szó szerint élményszámba mennek. Nincs még egy olyan center a ligában, aki így lát a pályán, ha passzolásról van szó.
M. Porter: Nem játszott rosszul tegnap, de továbbra is fenntartom, hogy ő nem egy 31 milliós játékos.
Gordon: Nálam egyértelműen az év felfedezettje a csapaton belül. Még 22 évesen (2017-18-ban Orlandóban) volt egy hasonlóan jó szezonja pontok tekintetében, mint most, de ettől függetlenül szerintem most érett be. Jól játszik, nagyon hasznos, és olyan hihetetlen rugókkal rendelkezik (amit a karácsonyi tv-s meccsen is láthattunk), hogy arra nincsenek szavak. Ja, és nem mellesleg egyre jobban megértik egymást a pályán Jokiccsal, ami szintén nem egy hátrány.
Brown és Caldwell-Pope: Most is csak az tudom mondani, hogy mindkét játékos szerződésével nagyon jó üzletet csináltak. Ketten együtt 20 milliót keresnek idén (harmadannyit, mint Murray és Porter!), és eddig maximálisan megszolgálják a pénzüket és a bizalmat.
Hyland: Direkt a végére hagytam, mert a mostani mérkőzés volt az, ahol a leginkább felfigyeltem a játékára. Korábban valahogy nem igazán vettem őt észre a közvetítések során (vagy csak nem rá koncentráltam elsősorban), de most nagyon pozitív véleménnyel vagyok róla. Egészen elképesztő a mozgása, nagyon gyors a labdával, bár kicsit még talán szeleburdi, féktelen, de ezt tudjuk be a 22 éves korának. Olyan a gyerek, mint aki bilincsben ülne a padon, és amikor leveszik róla a láncokat, akkor beszabadul a pályára, és megállíthatatlan. Nagyon kíváncsi leszek, hogy hova fejlődik majd az elkövetkező években.