Idézetet írta: SPF Előzetes Dátum október 17, 2022, 21:14:49NBA beharangozó: Kaotikus Kelet

A nyár teljesen megváltoztatta a főcsoportban az erőviszonyokat, de még mindig nem kezelik reálisan a helyzetet.  Olvasd tovább

Nagyon tetszett a Keleti beharangozó, de két dologban vitatkoznék.

1. "A Toronto, Atlanta és a Chicago nem biztos, hogy jó befektetés idén."
Én mind az Atlantától (tavaly 43 győzelem), mind a Chicagótól (tavaly 46 győzelem) előrelépést várok a mostani szezonban. Az Atlanta magja megmaradt (Young, Capela, Collins, Hunter), és melléjük jött még Dejounte Murray. Nem lehet azt mondani, hogy gyengültek volna. Az tény, hogy a bajnoki címbe valószínűleg nem fognak beleszólni, de a rájátszásban szinte biztos, hogy ott lesznek, úgyhogy a jelenlegi 51-szeres szorzó, amit a végső győzelmükre kínálnak, szerintem mindenképpen jó befektetés (amit majd a playoffban ellensúlyozni lehet pár ellentétes fogadással). A Chicagónál ugyanez a helyzet. Velük kapcsolatban még inkább azt érzem, hogy bár nagyon kis lépésekkel haladnak, de évről évre jobbak lesznek. Náluk 61-szeres pénzt ér a végső siker (ami megint csak jó befektetésnek tűnik, ha aztán később okosan használjuk ezt ki), ugyanakkor a rájátszásba jutásukra adott 1,66-os szorzóra akár a lakásomat is fel merném tenni. Az egyetlen dolog, ami miatt ezt nem teszem meg, az az, hogy jövőre akkor 1,66-szor annyi rezsit kellene fizetnem, mint most...    De szerintem a 42,5 feletti győzelem is borítékolható náluk (1,95).

2. A másik, amin már hetek óta töröm a fejem, az Donovan Mitchell jövőbeni szerepe új csapatában.
Szerintem nincs itt az oldalon még egy olyan ember, aki jobban kedvelné Mitchellt, mint én. Szinte kizárólag miatta szorítottam évekig a Utahnak. És amikor megtudtam, hogy végül abban a Clevelandben fog kikötni, aki tavaly az egyik legszimpatikusabb csapat volt számomra, akkor nagyon megörültem. A kérdés csak az, hogy milyen szerep fog hárulni rá. A cikkben teljesen logikusan le van vezetve, hogy valószínűleg "első számú sztárnak" érkezik, és a realitás is ezt tükrözi. Én azonban kicsit félek, hogy ez nem tesz majd jót a csapatnak. A Cavaliers pont azért volt nekem nagyon szimpatikus tavaly, mert nem volt köztük kiemelkedő játékos, hanem igazi csapatként teljesítettek. Garland, Mobley, LeVert, Allen, Love, Rubio mind-mind "egyenrangúak" voltak (ha lehet így fogalmazni), és nem tudom, hogy egy "vezér" érkezése milyen irányba fogja elvinni majd a játékukat. Itt azért olyan fiatal játékosok vannak, akik tavaly már megmutatták, hogy mire képesek, és idén még többet akarnak majd mutatni magukból. A kérdés csak az, hogy képesek lesznek-e majd lépni egyet hátrafelé a csapat hierarchiai sorrendjében. Lehet, hogy túlokoskodom ezt a gondolatmenetet, de én jobban örülnék, ha inkább Mitchell alkalmazkodna a – tavaly elég szépen összeállt – Clevelandhez, és nem pedig fordítva.

Nem akarok egy mérkőzés után véleményt mondani a csapatokról, mert semmi értelme nem volna, de vannak olyan apróságok, amik szerintem már most sokat elárulnak a jövővel kapcsolatban.

Banchero és az Orlando
Úgy tűnik, hogy jó helyre került az 1/1-es játékos, legalábbis olyan szempontból, hogy Orlandóban nagyon sok játékpercet fog kapni, és talán elmondható, hogy a Magic máris köré kezdi el építeni a jövő csapatát. És hát azt is említsük meg, hogy maga a játékos is igyekszik egyelőre meghálálni a bizalmat, mert az előszezon meccseken is jól mozgott és az első NBA-meccsét is nagyon szép számokkal zárta (27 pont, 9 lepattanó, 5 assziszt). Jelen állás szerint a Bet365-ön ő az abszolút favorit (2,5-ös szorzóval) az év újonca címre, és bár még korai ilyet mondani, de valószínűleg csak egy sérülés akadályozhatja meg abban, hogy övé legyen a díj.

Wood és a Dallas
Bár csak csereként lépett pályára Christian Wood (és mindössze 24 percet játszott), de ahogy az várható volt, egyértelműen a Dallas második számú játékosa lesz (24 perc alatt 25 pont, 8 lepattanó, és a csapatból övé lett a legjobb dobószázalék). Némileg furcsának találom – és sajnálom is –, hogy Kidd-től a harmadik legkevesebb játékpercet kapta csak, mert amikor pályán volt, akkor nem csak nagyon hasznosan játszott, de a +/- mutatóban is csapata második legjobbja volt. És hát látva, hogy mindössze 2 ponttal kaptak ki, talán érdemes lett volna több lehetőséget adni neki. Bár utólag könnyű okosnak lenni.

Gobert és a Minnesota
Nem találtam szavakat, amikor a mérkőzés másnapján ránéztem a lőlapra. A mérkőzés egyértelmű legjobbja: Rudy Gobert (23 pont, 16 lepattanó, 10/15-ös dobáshatékonyság). Le a kalappal. Még akkor is, ha azzal kezdtem a hozzászólásom, hogy egy mérkőzésből ne vonjunk le hosszútávú következtetést. Az viszont mindenképpen érdekes (és kíváncsi leszek, hogy ez a későbbiekben mennyit változik majd), hogy 34 és fél percet töltött a pályán, amit Utahban nem igazán szoktunk meg nála. A fórum rendszeres olvasói talán még emlékeznek rá, hogy egy-két éve arról beszélgettünk Pozzatóval, hogy vajon a Jazz miért elsősorban csak védekezésben használja a franciát, és az igazi választ pár hónapja kaptam meg a kérdésemre, amikor felkerült ide a rovathoz egy videó, ami elég szépen megmutatta, hogy Gobert nem a leg-labdabiztosabb játékos. Nem kapja el a bejátszásokat, ha mégis, akkor kiejti a kezéből, gyakran eladja a labdát stb. stb. Minnesotában viszont úgy tűnik, hogy megadják neki a lehetőséget a javításra, és a számok egyelőre azt mutatják, hogy a francia próbál is élni a lehetőséggel. Jó ezt látni és szurkolok neki.

Zubac és a Clippers
A legtöbb helyen, ahol megénekelték a Clippers esetleges végső sikerét, szinte mindenhol Leonard, George, Wall játékát emelték ki. Pluszban persze megemlítették Kennard-ot, Morrist vagy éppen Jacksont. De nem nagyon emlékszem, hogy bárhol is ott lett volna a kiemeltek között Ivica Zubac neve is. És látva a LAL-LAC meccset, azt kell mondanom, hogy ő volt számomra a mérkőzés legnagyobb (kellemes) meglepetése. 14 pont 17 lepattanó, 5 blokkolt dobás, és hibátlan mezőnymutató (6/6). Amikor olyan magasemberek vannak a ligában, mint Embiid, Jannis, Jokic, Gobert stb., akkor nagyon kevés szó esik a Zubac-félékről, de amikor valaki ennyi sztár mellett is ki tud tűnni egy csapatból, akkor az megérdemli a dicséretet.

Harden és a Philadelphia
Annyit köszörültük a nyelvünket szerencsétlen Hardenen az elmúlt szezon(ok)ban (amúgy teljesen jogosan!), hogy az a minimum, hogy ezúttal róla is megemlékezünk. Már önmagában a hatalmas fogyása is elismerésre méltó, de amellett sem szabad szó nélkül elmenni, hogy lemondott a fizetésének egy részéről csak azért, hogy még inkább meg tudják erősíteni a csapatot. Más sportágakban is hallottunk már ilyenről, de nekem ez mindig szimpatikus volt. Úgy tűnik, hogy 33 évesen jött rá, hogy nincs már sok éve ahhoz, hogy bajnoki címet szerezzen, úgyhogy az első két Phily-meccset elnézve, egyértelműen látszik nála a "most vagy soha" mentalitás. 77 perc játékidő a két meccsen, ami jól mutatja azt a fizikai törvényszerűséget, hogy ha az embernek 90 kilót kell csak cipelnie, nem pedig 130-at, akkor többet bír futni. És hát az eddigi 66 pontja (35+31) is azt mutatja, hogy nagyon akarja idén a sikert. Nem rossz ez az idei 76ers.

Sérülések
Sajnos még csak most kezdődött a szezon, de már az első meccsen olyan játékosok hiányoztak a csapatokból, mint Middleton (MIL), LaVine (CHI), hogy csak a legnagyobbakat említsük, de meglepetésre ez sem a Bucks-ot, sem a Bullst nem zavarta, mert mindketten egy-egy totógyilkos vendéggyőzelemmel rajtoltak a MIA és a PHI ellen. És ha már a sérülésekről beszélünk, nem hagyhatom ki – nagy bánatomra – Garlandot (CLE) sem, aki 13 perc játék után máris kénytelen pár meccset kihagyni. Legalábbis reméljük, hogy tényleg csak egy párat. És ez még akkor is bosszantó, ha tudjuk jól, hogy hosszú a szezon és nem az első két hétben kell megnyerni a bajnokságot.

Az év edzője
Ha már az írásom elején szóba hoztam az év újonca díjat, akkor egy pár szóra kitérnék az év edzője díjra is. Érdekes és örömteli volt látni, hogy az általam is használt két fogadóiroda (a Bet365 és az Unibet) olykor képesek önállóan is gondolkodni, és nem mindig csak másolják egymást. Az előbbinél Steve Kerr az első számú esélyese a díjnak (8,0 a szorzója), míg utóbbinál csak a 18. a 30 edzőből (31-szeres a szorzója). Azért ekkora eltérést ritkán láthatunk. Ennek a nagy különbségnek talán az is lehet az oka, hogy valószínűleg a fogadóirodáknak sem egyértelmű (ahogy nekem sem), hogy mi alapján kapja meg valaki ezt az elismerést. Hiszen gondoljuk csak végig, hogy a regnáló bajnok edzője mitől lenne a legesélyesebb? Egyáltalán mi kell vajon ahhoz, hogy Kerr kapja ezt a díjat? Be kell jutniuk a rájátszásba? A Warriors – kis túlzással – edző nélkül is ott lenne. Vagy a nyugati első helyen kellene zárniuk az alapszakaszt? Végülis ez sem lenne túl nagy meglepetés az elmúlt évi eredményeket látva. És vajon ha egy "szezon előtt leírt" csapat jó helyen végez az alapszakasz végén (akárcsak például egy keleti 3. vagy 4. hely a CLE-től vagy a CHI-tól), az vajon többet nyom a latban, mintha egy esélyes megnyeri a főcsoportját? Nálam mindenképpen, de kérdés, hogy a szavazatokat leadó újságírók is így gondolkodnak-e.

Ez igaz lehet?

Westbrook+27 és 29 első körös   cserébe   Conley,Bogdanovic,Gay  és egy valamikori első körös.

És Pelinka visszadobta mert meg akarják várni az első 20mecset, mire megy a Lakers.

Idézetet írta: MessiÁs Dátum október 22, 2022, 22:33:00Ez igaz lehet?

Westbrook+27 és 29 első körös   cserébe   Conley,Bogdanovic,Gay  és egy valamikori első körös.

És Pelinka visszadobta mert meg akarják várni az első 20mecset, mire megy a Lakers.

Kezdeném azzal, hogy a hírt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. 

Mindenesetre azt már tudjuk, hogy végül nem lett semmi az üzletből.

A trade ugye az lett volna, hogy a Utah adná Bogdanovicot (33), Conleyt (35), Gayt (36) és egy 2023-as első körös picket, a Lakers pedig adná Westbrookot (34), valamint egy 2027-es és egy 2029-es első körös cetlit.

Első ránézésre azt mondanám, hogy szerintem egyértelműen a Lakers járt volna jobban. Több okból is. Ezért sem értem, hogy miért utasították vissza az ajánlatot.

1. Kezdjük a legfontosabbal: Westbrook 47 millió dollárt vesz el a sapkából idén, amivel jelenleg a legjobban kereső Lakers-játékos. Igaz, hogy jövőre már nincs szerződése, de ha most sikerült volna elpasszolni, akkor legrosszabb esetben még akár év közben is tudtak volna egy olyan minőségi játékost hozni, akivel biztos, hogy több esélyük lenne – már a mostani szezonban is – egy jobb eredményre.

2. Látszik Westbrook-on, hogy nagyon akar és próbál bizonyítani, de egyre inkább tudomásul kell venni, hogy az utóbbi 1-2 évben már nem igazán tudja hozni a korábbi teljesítményét. Egyszer-egyszer akadnak még jó meccsei (ahogy szinte minden játékosnak), de például a Clippers elleni 0/11-es mutatója több mint beszédes.

3. És hogy egy harmadik okot is mondjak: ebben az üzletben van egy 2023-as első körös Utah-cetli is. A Jazz idén szélnek eresztette a legjobbjait, úgyhogy náluk most kezdődik egy olyan építkezés, ami miatt szerintem nem igazán lesznek az alapszakasz végén a legjobbak között, vagyis ez az első körös cetli valószínűleg egy top10-es választást eredményezett volna. Márpedig egy olyan Lakersnél, ahol James már 38 éves, ott az ilyet jobban meg kellene becsülni.

És akkor nézzük a másik oldalt.
Részben érthető a Utah csereajánlata, hiszen próbálja kiszórni a nyugdíjasokat a csapatból (egy építkezésnél ez mindig benne van a pakliban). Az már viszont kevésbé magyarázható, hogy egy ilyen újjáépítésnél hogy merülhet fel Westbrook neve. Arról nem is beszélve, hogy ha valóban építkeznek, akkor hogyan lehet felajánlani a következő évi első körös draftjukat.

De mint látjuk, nem lett semmi az üzletből, hiszen Bogdanovic végül Detroitba került, és csak halkan jegyzem meg, hogy a 33 évétől függetlenül jelenleg a Pistons egyik legjobbja (ahogy tavaly a Jazz-nél is az volt), és a Utahban maradó Collins is jobban teljesít, mint Westbrook a Lakersben.

Összességében tehát szerintem akár létrejött volna a csere, akár nem, a Lakers akkor sem lett volna bajnokesélyes, de mindenképpen ő lett volna a trade nyertese, és nem mellesleg James és Davis mögött lett volna még két olyan játékos, aki olykor azért be is talál a gyűrűbe.

Hat en ket marok szotyiert is odaadnam Westbrookot, sosem szerettem. Elismerem a tudását, de sosem volt szimpi.

Fontos csere lett volna a Jazz szempontjából, aminek véleményem szerint több lépcsőfoka van:
- A fizetési sapka 2024-ig növekedni fog (jelentős összeggel), nem mindegy azonban, hogy addig is milyen "halott" szerződések nyomják még a sapkát. A 2023/24-es szezont valószínűleg Conley és Gay 30 milliójával kezdhetnék meg, ami nem feltétlenül öröm Aingeék számára.
- Ainge valószínűleg azzal számolt, hogy ez az év teljesen kuka, viszont jövőre már nem akar "koloncot", főleg nem egy 36-37 éves, teljesen játékon kívül lévő Conley - Gay duót (utóbbi kapcsán mindig meglepődök, hogy még nem vonult vissza).
- Westbrook szerződése mindössze egy év, viszont 47 millió, jövőre ez kiesne, ami óriási mozgásteret adna a 2023-as nyárra. Ainge erre játszhatott, hiszen így lenne mozgástere, körülbelül 60 millió környékén mozognának, lehetne válogatni a 2023-as szabadügynökök közül.
- A trükk része szerintem ezek után következett volna: egyszerűbb egy játékost jegelni, mint hármat. Bogdanovic kötelező csere volt, mert túl jó egy nullára leépülő Jazz szempontjából. Conley? Szintén vannak küzdelmes meccsei, de ami fontosabb, ő érti a védekezést, segítheti ebben a csapatát, nem lenne olyan elveszett a Jazz. Azonban, ha Westbrook nálad van, akkor ő jelenleg éves szinten 10-20 jobb meccset szállít (legjobb esetben), ami még mindig nem jelent automatikus győzelmet. Westbrook sincsen megsértődve, valószínűle 30. meccs után teljesen elengedné a szezont, közel sem olyan erős fejben, mint Conley vagy Bogdanovic, akik végig tepernének.

És ekkor tartunk február környékén, amikor két opciója van Ainge mesternek:
A opció: megtartja Westy-t, ezzel felszabadul nyáron 47 millió, rámehet bárkire a piacon, akár hozhat két 30 éves sztárt is.
B opció: a cserehatáridő vége előtt a 47 milliós lejáró Westy-t beajánlaná addig olyan csapatnak, aki elégedetlenkedik.

Ha szerencséje van, akkor lecsaphat 1-2 jobb segítőre, akik nem passzoltak az aktuális csapatukhoz. Ami még ennél is jobb, hogy egy csereügylet harmadik részeként, adhat egy olyan lejárót, akiről mindenki álmodik (mert 47 milliós lejáró mindig ajándék), nekik meg leeshet egy 2023, 2024 vagy 2025-ös első körös draftjog egy hármas trade-ben.

A kérdés azonban itt jön: Miért áldozná be Ainge a 2027-es és 2029-es draftjogot, ha építkezni akar?
Logikus, mert nem öt évig akar építkezni, főleg akkor nem, ha jövőre mindenképp top3-ban akar végezni a következő drafton.

Miért akar épp jövőre építkezni, miért nem vár 2024-ig vagy 2025-ig?
Azért, mert 2024-re nincsen draftjoguk (első körre egy sem!), ráadásul a 2023-as korosztály megint etalon lesz.

2023-as draft
Elsőre eléggé soknak tűnt az a 8-10 csapat, akiket biztosan ki lehetett szórni az idei PO-ból, de ennek jó oka: elmúlt évek legnagyobb prospectje érkezik 2023-ban. Akiről már írtam, Victor Wembanyama. A srác brutális, érte kapásból a liga harmada elengedte a szezont, hihetetlen tankolásnak lehetünk szemtanúi, valószínűleg ezért is próbált mindenkit kiszórni a Jazz. Megkockáztatom, ebben a szezonban lehetnek óriási bundák is, félidő underdog / vége favorit eredmények, mert itt meccsek tömkelegét kell majd leadni.

Szóval, Wembanyamaért hatalmas harcot várok, 8-10 csapat a több vereségért fog küzdeni, ezért akart Ainge szinte mindenkit kidobni az ablakon. Azt azonban tudja, hogy nem garantált a francia megszerzése, viszont a drafton még van 4-6 olyan játékos, akiből klasszis lehet, akik minden más drafton top3-ban lennének. Kis szerencsével - és azzal a három draftjoggal, plusz, amiket még szereznek mellé -, elhozhatnak akár két játékost is a top10-ből!

A PG posztot hosszú évekre megoldhatják Scott Henderson vagy Anthony Black leigazolásával. Valószínűleg az egyik érkezni fog hozzájuk. Ha szerencséjük van, akkor leesik mellé egy Keyonte George - Cam Withmore - Nick Smith trióból valaki, így van egy jó irányító (aki védekezni is tud) és egy shooter mellé. Magasnak meg ott lenne Markkanen (mindez akkor, ha nincsen Wembanyama). Ez már egy olyan alap, amivel akár 2023-ban hozhattak volna sztárokat a piacról, de így valószínűleg várni 2024-ig. Onnan meg jöhet Siakam...

Ha pedig van Wembanyama és Markkanen? Elképzelni sem tudom, hiszen két kiválóan dobó magas, mellé, valószínűleg mindent beáldoznának nyáron egy Henderson vagy Black megszerzéséért, így gyakorlatilag kissé lyukas lenne a csapat SG vagy SF poszton, de ez utóbbit a következő 2-3 évben a szabadügynökök közül fel lehet majd tölteni. Ebben gondolkodhatott Ainge szerintem, ez változott most kicsit, hogy nem jött Westbrook, de a terve még továbbra is működhet, kisebb módosításokkal.

Idézetet írta: Pozzato Dátum október 23, 2022, 12:25:36A kérdés azonban itt jön: Miért áldozná be Ainge a 2027-es és 2029-es draftjogot, ha építkezni akar?
Logikus, mert nem öt évig akar építkezni, főleg akkor nem, ha jövőre mindenképp top3-ban akar végezni a következő drafton.

Miért akar épp jövőre építkezni, miért nem vár 2024-ig vagy 2025-ig?
Azért, mert 2024-re nincsen draftjoguk (első körre egy sem!), ráadásul a 2023-as korosztály megint etalon lesz.

Ez így teljesen logikusnak tűnne, de Ainge nem a 27-es és a 29-es első körös cetlit áldozta volna be (az a Lakers által adott csomagban lett volna), hanem a 2023-ast. És pont ezért írtam én is, hogy hogyan lehet úgy új csapatot építeni, ha egy Westbrookra elszórod a jövő évi – legrosszabb esetben is top 10-es – cetlidet.

Idézetet írta: HT Dátum október 23, 2022, 14:50:07Ez így teljesen logikusnak tűnne, de Ainge nem a 27-es és a 29-es első körös cetlit áldozta volna be (az a Lakers által adott csomagban lett volna), hanem a 2023-ast. És pont ezért írtam én is, hogy hogyan lehet úgy új csapatot építeni, ha egy Westbrookra elszórod a jövő évi – legrosszabb esetben is top 10-es – cetlidet.

Nem tudom miért, de valamiért az agyam blokkolta, hogy 2023, egyből 2027-nél kötöttem ki. 

Igazad van. Ainge így viszont iszonyat idióta döntést hozott volna, az már tényleg érthetetlen kategória, akkor viszont valakit akart hozni a 2023-as piacról, más ötletem nincsen. Lehet, akkor ráment volna ilyen LeVert - Wiseman duóra, aztán magasakból operálnak...

Végre, kedvenc beharangozóm is kijött    Még mindig zseni a gyerek

Idézetet írta: Pozzato Dátum október 24, 2022, 17:16:10Végre, kedvenc beharangozóm is kijött    Még mindig zseni a gyerek

Köszi, köszi, köszi. És nem tudom, hogy mondtam-e már, hogy köszi. 
Sírva röhögtem rajta.     
Gobi és Mitchi kettősét háromszor tekertem vissza.

Végül csak annyit, hogy ha nem teszed ki majd a folytatást is (most néztem a youtube-on, de még nem volt ott), az az emberiség elleni bűncselekmény lesz. 

Most megyek és megnézem még egyszer.

A játékot tekintve nagyon jó eddig az idei szezon, csak éppen fogadás szempontjából rémálom.
A legtöbb sportágban azt szokták mondani, hogy egy adott bajnokság első pár fordulójában nem szabad fogadni, mert akkor még okozhatnak a csapatok meglepetéseket számunkra. Na de ennyit?

Ráadásul az sem elhanyagolható tényező, hogy ilyenkor még a legtöbb játékos egészséges, nem ütötte fel a fejét a csapatoknál a szezon végi sérüléshullám, vagyis elvárható lenne, hogy kicsivel több papírforma jöjjön be.

Keleten eddig a legnagyobb meglepetés számomra a PHI. Persze tudom, hogy simán ott lesznek a végén a playoffban, de azért megnéztem volna, hogy mennyit adnak rájuk a fogadóirodák egy 0-3-as szezonkezdetre. A Bostontól még ki lehet kapni idegenben, de hazai pályán szinte kötelező lett volna a siker az egyik legjobbját nélkülöző MIL ellen, akik ráadásul 90 pontot dobtak mindössze. A Spurs elleni hazai mérkőzésről már ne is beszéljünk.

Aztán itt van a Miami, aki az előző idényben csak azért nem játszott döntőt, mert a fél csapat lesérült. Most végre (majdnem) mindenki egészséges, és mégis sikerült egy olyan gyatra szezonkezdetet összehozniuk, ami után csak kapkodom a fejem. És nem csak az 1-3-as mutató meglepő számomra, hanem maga a játék is.

Nyugaton kicsit más a helyzet. A szezon előtti esélylatolgatásoknál szét lehetett választani a 15 csapatot úgy, hogy van 8 biztos rájátszás-résztvevő, és van 7 olyan, akik (esetleg) küzdenek majd a maradék két play-in helyért. Nos, ez a hét csapat már most a tabella végén helyezkedik el, de némi meglepetésre 3 az egyik végén, 4 pedig a másik végén. 

A HOU, SAC, OKL, LAL négyesnek van összesen 1 győzelme eddig a 13 mérkőzésből, ez még nem is lenne akkora csoda. De az élen a POR, UTAH, SAS hármas áll úgy, hogy a 12 mérkőzésből 10-et megnyertek (olyanokat legyőzve, mint PHX, DEN, MIN, NOP, PHI). Ettől persze még nem lesznek bajnokesélyesek, de érdemes kinyomtatni és kitenni emlékbe ezt a tabellát, mert nem hiszem, hogy valaha az életben sokszor látjuk majd még ezt az állást.

Tán még a sport tv-s alley up-ban mondta Tőrös, hogy a Lakersben AD-nek az a célja, hogy idén végre 82 meccsen pályára lépjen. Ehhez képest ahogy nézem, most 4 meccset bírt, mert a Minnesota ellen nem játszott. Az meg, hogy a Lakers ismét tövig szopta, engem nem lep meg, mondjuk a Wolvesre adott 1.29 is kemény volt.

A program sem gyenge, következő 8 meccsükből úgy hatot szerintem simán elbuknak 

En mar csak azt nezem a statjaikon, hogyan triplaztak..ja meg WB-ot.

LeBron: Ha én GM lennék!

Meddig tart még a Lakers vesszőfutása? Olvasd tovább

Ma két dologról tennék említést.

1. Minden reggel – szó szerint – azzal kezdem a napot (még az ágyban lustálkodva), hogy megnézem a hajnali NBA-s eredményeket, és egyenként végignézem a statisztikákat. Ennek részben az az oka, hogy lássam, mennyire jöttek be az előző este megtett tippjeim, a másik pedig, hogy látok-e valami kuriózumot a számok között bóklászva. Valószínűleg csak az én perverzióm (és semmi extra nincs benne), de nagyon szeretem látni, amikor egy csapaton belül két játékos is ugyanolyan – 30 feletti – pontmennyiséget ér el. Biztos akadt ilyen eset az előző szezonban is egy pár, de az azért kicsit meglepő, hogy idén még csak 5-6 meccset játszottak a csapatok, és máris 4 ilyen "párosgyakorlat" szemtanúi lehettünk.

Abban már semmi extra nincs, ha egy meccsen valaki 30 pont fölé jut. Az már jóval ritkább, ha egy csapatból ketten is túldobják a 30-at, de hogy ezt úgy tegyék, hogy pont ugyanannyit dobjanak, az tényleg ritka. Ezért is volt érdekes látni, hogy bár még csak 10 napja megy a szezon, de máris ennyi extrém esetet láthattunk.
- Okt. 27-én a TOR-PHI összecsapáson Embiid és Maxey ért el 31-31 pontot, ami azért még nem tartozik az extrém esetek közé.
- Okt. 19-én, a szezon első meccsén a BOS-PHI találkozón már érdekesebb volt Brown és Tatum 35-35 pontja, bár az igazán érdekessé az tette a napot, hogy az ellenfélnél Harden is 35-tel zárt.
- Aztán okt. 25-én a MEM-BKN-on meccsen Bane és Morant ért el 38-38 pontot, és ekkor azt hittem, hogy ez már túlszárnyalhatatlan.
- De aztán jött okt. 29-én a BOS-CLE keleti rangadó, ahol bár Brown és Tatum is 32-32 pontot szerzett, de végül senki nem beszélt róluk, mivel a másik oldalon LeVert és Mitchell 41-41 ponttal zárt. Na ez azért már nagyon komoly.

De mint mondtam, ez valószínűleg csak nekem számít "szenzációnak", mert én vagyok az, aki szeret a ligában minden – átlagostól eltérő – momentumon fennakadni.

2. A másik, amiről érdemes volna beszélni, az a jövő évi 1/1-es cetli. Mi is ejtettünk már szót itt a fórumon korábban arról, hogy biztos lesznek csapatok, akik rámennek erre a lehetőségre (már csak azért is, mert – ahogy @Pozzato említette – elég erősnek tűnik a 2023-as draft), és más hírportálok is foglalkoztak ezzel a témával. Sőt, ha jól hallottam, akkor az NBA vezetése is megszólalt már ezzel kapcsolatban, méghozzá úgy, hogy kijelentették, figyelni fogják a csapatokat, mert nem szeretnék meglátni, hogy egyesek direkt rosszul teljesítenek a szezonban a minél jobb választás kedvéért. És ha már a liga is említést tett erről (ami azért nem gyakran fordul elő), akkor valószínű, hogy valami tényleg lehet a háttérben. Tehát biztos, hogy vannak (vagy lesznek) olyan csapatok, akik nem 100%-os intenzitással teszik magukat majd oda a meccseken.

5-6 mérkőzés után valószínűleg még nem kezdődtek el túlságosan a taktikázások, de azért érdemes nézni a gyengébben teljesítő csapatok játékát.
- A jelenlegi leggyengébb mutatóval (0-5) a Lakers rendelkezik, de nem tudom elképzelni, hogy ők taktikáznának. Nem megbántva a Lakers- és James-szurkolókat, de a helyzet az, hogy jelenleg bennük most ennyi van. Nincs még veszve semmi, de ahogy eddig is gondoltuk, ők valószínűleg csak a 9-10. helyért fognak majd küzdeni. (Aminek persze nincs sok értelme, hiszen a rájátszásba kerüléshez sem nagyon lesz esélyük, és a legjobb 10-ből is kikerülnek a drafton.)
- A másik nyeretlen csapat a Sacramento, akikről bár azt gondoltam, hogy biztosan nem lesznek rájátszás-résztvevők, de ennyire rossznak azért nem gondoltam őket. Vannak azért abban a csapatban olyan játékosok, akik képesek lennének jobb teljesítményre, de eddig – Sabonisszal az élen – bűngyenge mindenki. Róluk sem gondolom, hogy máris az 1/1 lebegne a szemük előtt, de ők azért ennél többet tudnak.
- Az Indiana volt az egyik olyan csapat, akikről azt gondoltam a szezon előtt, hogy esetleg félgőzzel hajtanak majd, de aztán azt kellett látnom, hogy a Haliburton/Hield/Mathurin hármas olyan lelkesedéssel játszik napról napra, hogy egyelőre megkövetem őket a rosszindulatú gondolataim miatt.
- De ugyanezt tudom elmondani az Orlandóról is, akik szemmel láthatóan mindent kiadnak magukból, amit tudnak, de az már más kérdés, hogy sokszor ez is kevés a győzelemhez. Pedig azért ott is vannak fiatal, tehetséges játékosok. Lehet, hogy ha lenne ebbe a csapatban egy allstar vezér, akkor a mostani garnitúra tökéletes lenne kiegészítő embereknek. Ki tudja...
- És a végére hagytam a Detroitot és a Houstont, akik szerintem a legnagyobb eséllyel indulnak el az első választási jog megszerzésére irányuló versenyben. Igazából nem is nagyon kell visszafogniuk magukat, de ennek ellenére náluk már nem vagyok annyira biztos abban, hogy esetleg nem úgy vágtak eleve neki a szezonnak, hogy márpedig most utolsónak kell lenni.

És itt jön az a kérdés, ami mindig is nagyon foglalkoztatott – de valószínűleg soha nem fogok rá hiteles választ kapni, mivel sem B. Bogdanovic, sem pedig Kevin Porter nem hajlandó visszahívni –, hogy miképpen lehet egy csapaton belül lekommunikálni azt – akár a GM, akár az edző részéről –, hogy "fiúk, márpedig nekünk utolsónak kell lennünk". Kimondhat-e egyáltalán ilyet egy edző? Mert ha kimondja, akkor onnantól kezdve egy életre elvesztette minden tekintélyét a játékosok előtt. Ráadásul ezek a fiatal játékosok valószínűleg bizonyítani akarnak (hogy később esetleg jobb csapatba kerülhessenek – jobb pénzért), vagyis ezért sem egyszerű megértetni velük, hogy vegyenek vissza a lelkesedésükből. Viszont ha elfogadjuk, hogy az edző nem mondhat ilyet, akkor mégis hogyan lehet a csapat tudomására hozni, hogy mihez tartsák magukat a szezon során? Aztán az is felmerült bennem, hogy esetleg az edző megteheti azt, hogy aki jól játszik, azt padoztatja. De ez meg nagyon átlátszó dolog. Szóval ha valaki esetleg tudja (vagy csak ötlete van), hogy hogyan oldják ezt meg házon belül, akkor örömmel fogadom.