Sziasztok!
Nagyon jó sztorik és érdekesség dolgok hangoztak már el itt. Szerintem TIB tök jól megfogta a lényeget az első pontban.
Biztos vagyok benne, hogy dezinformálás is volt - konteótól - mentesen. Nekem az sem kerek, hogy a WHO miért ilyen lassan reagált a dolgokra.
TIB után részben szerintem nem fog minden ilyen jól maradni a kapcsolatok terén. Ebben eléggé pesszimista vagyok. Legalább is én már most ellaposodni látom ezt a dolgot. Nem kell fényezni szerintem senkinek magát, de én is huszonévesen két szomszédomnak segítettem, hiszen mindenki 70+. No, de amióta megint lehet menni már sokkal kevesebbet. Persze igaz, én sem kérdezem meg annyiszor, hogy kell-e valami, de azt is látom, hogy magától elmegy vagy megcsinálja. Nem is annyiszor szól, hogy kicsit végre beszélhessen valakivel, hacsak úgy, hogy én a saját udvaromban ülök ő a sajátjában és van köztünk vagy 10 méter.
Azon emberek, akik megtehették a home office-t abba a csapdába estek, hogy nehezen tudtak a munkától elszakadni. Én is ilyen voltam. Reggel fél 8-tól szinte 5-ig minden nap toltam. Persze az étkezések és egy kis séta volt az udvaron. Hétvégén a szokásos fűnyírás stb. De simán még este is 7-8 körül visszaültem még tovább csinálni. Ehhez persze az is kell, hogy rengeteg munka volt, a kollégák és beosztottak is dolgoztak.
Úgy láttam, hogy azon IT emberke, aki a 9-en lakik még is mit csináljon, amikor éppen unja magát a tv előtt, akkor inkább dolgozik, van mit.
Nem volt meg a rutin, hogy fél 5, 5-kor fel kell az ember és elindul haza.
Persze ez csak egy szűk csoportja az embereknek, hiszen sok gyári munkás bejárt, míg mások munkájukat vesztették el...
Azt gondolom, hogy emberek egy része tudatosabb lett és odafigyel. De a sok balfék, aki inkább képes kerülni egy másik ország felé, hogy ne kelljen két hétig otthon ülni, hiszen onnan érkezve nincs meg a karatén szabály.
Ha ezen emberek is tudatosabb lennének az lenne az igazi. Nem kívánom senkinek sem, hogy legyen betegség vagy halál a közelében. De néha a közeli elrettentő erőnek/példának igen is van visszatartó ereje. Én nem látogattam meg hónapokig a szüleimet, nem voltak tüneteim, de nem tudtam volna elviselni, ha miattam lett volna bajuk. Pedig heti egyszer, a legkisebb forgalmú időben, maszkkal, kesztyűvel és fertőtlenítve jártam a boltokban. Hazaérkezve külön helyen fertőtlenítettem mindent.
Én azt gondolom, hogy most rövidtávon nem, hosszútávon talán lesz eredménye, azon generációnál, aki ezt felfogta és tudatosult benne. És talán egy következő és még következő esetek során már tapasztalattal fogunk nekivágni.
Üdv.