Közben bocsánat, hogy elkalandozok egy picit a trade-ektől, de vannak egyéb történések is a ligában, amik megérnek egy-két szót, és nagyon kikívánkoznak belőlem.
Dallas:Noha itt az oldalon is figyelmeztetve lettünk nem rég, hogy mostanában ne fogadjunk a Dallasra, én nem hallgattam a jó szóra. Az SPF Race to 10 legújabb játékban eddig 4 tippet tettem meg, és ebből 2 ment el (mind a kettő a Dallas miatt). Először Utahban nyertek úgy, hogy szinte a teljes kezdő ötös hiányzott, majd ma hajnalban az egyre jobb formába lendülő Clippers pályáján. Lassan felvetődik a kérdés: kell ide egyáltalán Doncic?
Na hát ebből látszik, hogy ha megadjuk a bizonyítási lehetőséget olyan játékosoknak is, akik eddig esetleg csak perememberek voltak, akkor jól is elsülhet a dolog. Ugyanakkor az már egyre egyértelműbben látszik, hogy Kidd nem számol Wood-dal a jövőben, hiszen a Jazz és a Clippers ellen is csak 16-18 perceket kapott, annak ellenére, hogy egyik meccsen sem volt Doncic, valamint a távozó Dinwiddie és Finney-Smith sem. Sajnálom, és remélem, hogy Wood olyan csapathoz kerül majd jövőre, akit kedvelek.
Denver:Hihetetlenül jól összeállt a Denver. És mindezt úgy, hogy alig van olyan mérkőzés, amikor Jokic számít a legjobb dobónak. Az utolsó meccsükön (a MIN ellen) úgy dobtak 146 pontot, hogy Jokic ugyan hozta a szokásos tripla-dupláját, de mindössze 10 (!!!) mezőnykísérlete volt a meccsen (igaz, így is összejött egy húszas, köszönhetően az 8/10-es mutatónak). A Denveren látszik a legjobban az, hogy mennyire fontosak a megbízható 2. és 3. emberek (Porter, Murray, Gordon, Caldwell-Pope, Brown stb.). Ezért leszek kíváncsi az új Netsre, hogy Vaughn mit tud majd kihozni egy olyan csapatból, ahol olyan játékosai lesznek, mint Claxton, Harris, Dinwiddie, Finney-Smith, M. Bridges, C. Johnson, R. O'Neale, Mills. De visszatérve a Denverre – köszönhetően az üldözők botladozásainak is – már 4 győzelmes előnnyel vezetik a tabellát (pedig Murray már megint sérült egy pár napja). Ez különösen annak fényében hatalmas előny, hogy a 4. és a 12. helyezett között 2 győzelem az eltérés. Vagyis a Denver hamarosan elkezdheti majd a pihentetéseket is (akár csak olyan szinten, hogy egy-egy mérkőzésre kiültetik Jokicot). És bár korai lenne még bajnokesélyesnek kikiáltani őket, de az biztos, hogy a denveri szurkolók évek óta nem néztek még olyan boldogan a jövőbe, mint most.
Vucevic:Ritkán beszélünk róla, pedig Nikola Vucevic – az én szememben – a liga egyik legalázatosabb játékosa. Orlandóban évekig egyedül kellett vinne a csapatot a hátán, majd elkerült Chicagóba, és hiába volt 2x-szeres AS játékos, szó nélkül beállt LaVine mögé másodiknak a sorba. Majd amikor érkezett DeRozan, megint csak szó nélkül lépett ismét egyet hátra a chicagói hierarchiában. Ami miatt most előjött nálam a neve, annak az az apropója, hogy a napokban lenyilatkozta az nba.com-on, hogy mennyire szeretné, ha együtt maradna ez a hármas (ami kicsit furcsa nekem, mert nem igazán akar összejönni nekik semmi), és hogy mennyire meg fognak tenni mindent annak érdekében, hogy minél jobb eredményt érjenek majd el. És hogy mennyire nem csak a levegőbe beszélt, azt bizonyítja az is, hogy az utolsó két Bulls-meccsen ő volt a csapata legjobbja (dupla-duplát hozva mind a két meccsen, 22-12 és 28-17-es teljesítménnyel). Lusta vagyok visszakeresni a statisztikákat, de kíváncsi lennék, hogy mikor volt utoljára olyan, hogy Nikola két egymás utáni meccsen is csapata legeredményesebb dobója lett volna. Mindenesetre nekem nagyon szimpatikus az a fajta (csapatemberi) hozzáállás, ahogy ő játszik a ligában.
A nagy kérdés pedig az lesz, hogy meddig tart a türelem a Bullsnál, mert ahogy írtam korábban, náluk is lehetett robbantgatásokról hallani.