Rég jártam erre, hoztam nektek pár könyvajánlót.
David Grann - Megfojtott virágok
A könyvet valós események ihlették, mely az FBI megalakulásához vezetett. Az indiánok balszerencséjükre egy olyan területen éltek, amely alatt rengeteg olaj húzódott. Ez lett a vesztük, mert hiába lettek gazdagok, egyre többen törtek az életükre a földek miatt. Gyilkossági sorozat kezdődött, szinte minden érintett meghalt, akinek valami kapcsolata volt az indiánokkal vagy próbálta felderíteni az esetet. A könyvből készít filmet Martin Scorsese az Apple segítségével (óriási költségvetésből), melynek főszereplői: Leonardo DiCaprio és Robert de Niro. Általában Scorsese alapos munkát végez az adaptálások során, de szerintem megéri elolvasni a könyvet is a film előtt.
Michel Bussi - Fekete vízililiomok
Ez a könyv most került a polcomra, valószínűleg a következő hetekben elolvasom - ha lesz rá időm -, sokan mondták, kiváló krimi, szinte csak dicsérik (elsősorban a csattanó miatt). Egyelőre többet nem tudok róla mondani, mindössze annyit látok, hogy hiába közel 400 oldal, eléggé nagy betűkkel szedett, ha elkapja az ember a fonalat, gyorsan lehet vele haladni szerintem. Sztori:
"Az Epte folyó partján találnak rá Jérôme Morval helybéli szemész holttestére. A férfit meggyilkolták. Laurenç Sérénac, a toulouse-i rendőrakadémián frissen végzett nyomozó veszi kezébe az ügyet: a szép tanítónő, Stéphanie férjét tartja első számú gyanúsítottnak. Egyedül az idős hölgy ismeri az igazságot, ő kalauzolja elbeszélőként az olvasót. De vajon milyen igazságra gondol?"
Alessandro Vespignani - A jóslás algoritmusa
Barabási Albert-László írt hozzá ajánlást: "Alessandro Vespignani könyve a koronavírus bestsellere. Vespignani hálózatelméletre épülő előrejelzései alapján döntenek ma a világ kormányai arról, milyen intézkedéseket vessenek be a koronavírus ellen. Vespignani volt az, aki húsz évvel ezelőtt megteremtette a modern vírusterjedést leíró modellezés eszköztárát."
Mielőtt azt gondolnánk, ez csak egy vírusról szóló könyv, hát nagyon nem. Különböző helyzeteket mutat be, olyan dolgokat ismerhetünk meg általa, mint például, hogy a hedonometer által elemzik az USA-ban a tweeteket, így vizsgálva a közhangulatot. Karácsony napján boldogabbak az emberek, de a legalacsonyabb értéket a Las Vegas-i tömegmészárláskor mérték. Szó van benne a labdarúgásról is, sportfogadásról is, hogyan tippelte meg Luca Pappalardo és Paolo Cintia egy általuk készített szoftver segítségével a 2014-es Bajnokok Ligája meccseit. A szoftver ezen felül eltalálta a Juventus és a Bayern München bajnoki címeit (ezt nem volt nehéz, utóbbi esetében azonban mindössze 1 pontot tévedett), de gráfelmélettel elemzik a 2008-as Eb-döntőt is. Az ember ilyenkor elgondolkozik, hogy mi szimplán 3-4 statisztikai mutatóból próbálunk hasznot húzni, miközben kutatók komplett szezonokat modelleznek le, szinte teljes pontossággal. Sok más érdekességre is felhívja a figyelmet a könyv, érdekes olvasmány.
Irvine Welsh - Ragasztó
Trainspotting? Mocsok? Őket mind Irvine Welsh írta, hasonló téma a Ragasztó c. könyve is. Ez az, aminek az olvasása valószínűleg későbbre tolódik (720 oldal, apróbb betű, mély sztori).
"A Ragasztó négy edinburgh-i fiú évtizedeken át tartó barátságának története. A városszéli lakótelepeken nevelkedő főszereplők a – lányok körében megmagyarázhatatlanul népszerű tuskó, Terry, a fegyelmezett sportember, Billy, az elmélkedő zenerajongó, Carl és a jóindulatú, de súlyos megfelelési kényszerrel küzdő Gally – mind máshogy képzelik el az életüket, és ahogy telik az idő, el is távolodnak egymástól, de az együtt megélt élmények és a közös titkok örökre összekötik őket."
Umberto Eco - Pape Satan
Rögtön az éjjeliszekrényre került, nem kell egyben elolvasni az egészet, mert Umberto Eco könyve nem hajt minket, olvasókat. Az egész közel 600 oldal 16 évet ölel át; a L'Espresso hetilapban megjelent Eco-rovatok összessége, világ dolgairól, heti eseményekről, de akár a saját dolgairól is (mikor emailt akar írni egyik kollégájának, majd mikor lenyomozta saját nevét is, 22 hasonmást talált világszerte, akik az Umberto Eco nevet használják az emailjeikben, de a kedvencem és eléggé jó ötlet az volt, mikor megszivatta az utcán sétáló nőt, aki folyamatosan a mobilját bámulva fel sem nézett, csak ment előre... zseniális). Egy ilyen bejegyzés 2-3 oldal, különállóak, mindenről is szó van benne.
Michael Chabon - Kavalier és Clay bámulatos kalandjai
Volt egy kiváló hozzászólás, amivel maximálisan egyet tudok érteni a könyv kapcsán: "A cím és a borító alapján valahogy nem tudtam elképzelni, hogy ez egy jó könyv." Tudom, nem a borító és a cím alapján kell megítélni egy könyvet, illetve azt is tudom, hogy miért ilyen a borítója, ugyanakkor nem túl szerencsés, ahogyan kinéz. Lehetséges, ez is közrejátszott, hogy nem annyira népszerű, mint amennyire egy Pulitzer-díjas író népszerű szokott lenni. Manapság már minden a külsőségekről szól, szinte kötelező egy menő borító (pedig nem kéne, hogy így legyen!), tartalom lassan már sokadrangú. A Kavalier és Clay történetéhez talán még ezért nem kezdtem hozzá, pedig csak jókat olvastam róla, leírás alapján is érdekes, szóval csak időt kell keríteni arra a 900 oldalra (ami sűrűbb szedéssel szerintem 700 környéke).
"New York City, 1939. Joe Kavalier, az ifjú szabadulóművész és bűvészpalánta megérkezik a városba unokatestvéréhez, Sammy Clayhez. Szinte egész Európa Hitler árnyékában él, míg Amerikában ez a képregényfüzetek aranykora. Sammy pénzügyi lehetőséget lát az egyre növekvő keresletben, Joe személyében pedig ideális partnerre talál: egyikük a sztorit találja ki, másikuk a figurák megrajzolásában jeleskedik. A két tizenéves beveszi Manhattant, teremtményükkel, a Szabadulóművésszel a képregények lapjain veszik fel a harcot a fasizmussal. Sammy és Joe fényes karriert futnak be, fordulatos történetük kontinenseken, évtizedeken ível át."