Itt a legnagyobb probléma a magyar sportolók mentalitásával van. Tisztelet annak a pár embernek (például Gyurta vagy Karakas), a többséget nem érdekli hogyan szerepel, csak az, hogy kint legyen.
Ideje végre beismerni, hogy mi sportnemzet vagyunk és annak is tekintjük magunkat. Vannak elvárásaink ( a fotelből is), és ha egy sportoló azt mondja, hogy ő az aranyért fog küzdeni, akkor ne az legyen már, hogy 150. helyen végez és utána azt mondja, az edzésen jó voltam. Ha sz*r vagyok, akkor azt be kell ismerni. A sport egy munka, ők ebből élnek. Ha én vagy a családom tagjai vagy bárki más rosszul dolgozik és nem hozza az elvártat, akkor elbocsájtják. A sportolóink meg szép kifogásokat keresnek. Más országokban elnézést kérnek, hogy ez nem ment, ez itt nem divat. Még csak nem is látszik rajtuk, hogy jaj de bánják az eredményt.
Mivel elmúlt években többségében top10-ben voltunk az olimpiai éremtáblázaton ezért jogosak az elvárásaink is, csak sajnos ez nem passzol a sportolók teljesítményéhez.
Idén 160 sportolónk indult, eddig ÖT szerzet érmet, ami a teljes indulóknak a 3%-a. Persze lesz ez ennél több is, de elnézve az elmúlt évek teljesítményét, átlagban a sportolóink 10-15%-a szerez érmet. A többi szintén sportcentrikus nemzetnél ez átlagban 22-30% körül mozog.
Ez még nem is lenne akkora differencia, de annak nem jártam utána, hogy a sportolóink hány %-a végez pontszerző helyen, mert szerintem az se lenne több, mint 30, de lehet még kevesebb, míg a többi hasonlóan elit országban ez sokkal magasabb arány lehet (50-70%). Ezek alapján a sportolóink majd 3/4-e azért megy ki, hogy utazzon egyet és a saját egyéni rekordját megdöntse. Mégis minek? Nem Szamoa vagy Honduras vagyunk, hogy örüljünk a 23. helynek.
Ha mi magunkat az elithez soroljuk, akkor ideje profin is viselkedni. Ha pedig nem, akkor érdemes visszavenni az arcból, nem kell elhinteni a 20-25 érmet és mindenkitől a jó helyezést várni.
Én amondó vagyok, hogy rengeteg a lókötő a csapatban. Akik kimennek és jóformán alig érnek el eredményt. Ezért is érzik az emberek magukat csalódottnak, mert látják, hogy csak "nyaralnak" egyet.
A magyar sportot alapjaiban kéne megreformálni, már ha tényleg sportnemzetnek tekintjük magunkat. Felesleges 160 sportolóval kimenni és olyan sportágakat erőltetni, amiben abszolút nem vagyunk sikeresek. Ezeknél a nulláról kéne indulni egy ifi korosztállyal, akik majd a jövőt képviselik.
Megvannak a sikeres sportágaink, amire építeni kell: kajak-kenu, úszás, vízilabda, vívás, birkózás és öttusa. Ezekhez jön még olykor egy két meglepetés (atlétika, lövészet, cselgáncs, torna). Ahelyett, hogy ezekre még több időt és pénzt szánnánk, mi 20 sportágban mindig képviseltetjük magunkat. Ötletem sincs, hogy teniszben, tollasban, asztaliteniszben, evezésben, kerékpárban, műugrásban, triatlonban és boxban minek indulunk. 37 uszó indult, amiből kettő szerzett érmet, reálisan olyan 8-10 kellett volna menni. Atlétikában is 10-12 sportolót lazán itthon lehetne hagyni, ez máris összesen 50 ember mínusz lenne.
Ideje végre beismerni, hogy nem annyi világklasszis sportolónk van, mint amennyire mi gondolunk. Körülbelül ennyiből áll a sor: Szilágyi Áron, Hosszú Katinka, Gyurta Dániel, Kozák Danuta, Marosi Ádám és Berki Krisztián (igaz ő most nem jutot ki). Tőlük elvárható az aranyérem a többiektől pedig egy jobb helyezés esetleg az éremszerzés.
Feleslegesnek tartom továbbá, hogy 150-170 közötti kontingens menjen ki egy tornára. Elég lenne 80-100 fővel elmenni és tényleg csak a jó mentális állapotban és felkészültségben lévő versenyzőkre figyelni.
A másik súlyos probléma az edzőkérdés. Az itthoni magyar edzők megkockáztatnom 90-95%-a amatőr és kiégett (vonatkozik ez focitól kezdve a többi csapatsportra is, nem csak az úszásra és más egyénire). Így persze iszonyat nehéz fejlődni és kihozni magadból a legjobbat. Egy gyökeres változás kell, már az utánpótlás szintjén el kell ezt kezdeni, mert akkor talán eredményes lehet. Abban is teljesen biztos vagyok, ha Katinka itthon készül a legendás Kiss Laciékkal, akkor még aranyat se nyert volna (sőt lehet érmet se). Én is mikor sportoltam kénytelen voltam magam utána járni a különböző edzési formáknak, mert hiába csapatsport volt, az edző alkalmatlan volt rá (nem egy ilyennel dolgoztam). Ugyanazok a séma gyakorlatok voltak mindenhol, semmi megújulás. Gondolom ez a többi sportágban sem változott.
Elég csak megnézni egy itthoni kosáredzés vagy épp egy amcsit (vagy egy elit európait). Abszolút más világ. Persze mondhatnánk azt, hogy ott megvannak a feltételek, de a mai modern korban itthon is meglennének, főleg mert youtube-tól kezdve mindenhol fel vannak téve a módszerek, a sportba áramló pénzt pedig nem egymásnak kéne adogatni a vezetőknek, hanem a sportolókra szánni.
Véleményem szerint módszeresebb felkészüléssel, több sportpszichológussal (például Csernus ráférne jó pár emberre), jobb edzőkkel és célirányos sportképzéssel jóval több érem és helyezés születne, ugyanis a magyar sportolókban ott van a potenciál, teli vagyunk zsenikkel. Én amondó vagyok, ha Shane készítené fel Cseh Lacit, simán hozna egy, de az is lehet, hogy kettő aranyat. Szerintem Cseh teljesítményének 80%-ra képes és lehet, ha anno normális külföldi edzőket kap és pszichológiai felkészítést, most nem Phelps 20-22 aranyáról beszélnénk, hanem Laci 5-6 aranyáról. Mert nála főleg fejben van gond. Látjuk mire képes, ha nincs rajta nyomás. Ezt is el kell viselni és ebben van mit tanulnunk az amcsiktól.
Hasonló rendszert kéne kidolgozni, mint tették azt a britek 92-96 környékén. Akkoriban pár arannyal lehetett náluk számolni és 15-20 éremmel. Felépítettek pár sikersportágakat, megváltoztatták a képzést a kicsiknél is.
Jobban rágyúrtak az addigi sikersportágaikra (evezés, atlétika, kerékpár), és rögtön 10 aranynál tartottak a 2000-es évek elején. Bekerült a vitorla is a programba, ott is elkezdtek nyerni. 2008-as olimpián már 20 arany körül zártak és 47 éremmel. Ez 2,5x több mint 14 évvel azelőtt. Kerékpárban anno Chris Boardman révén domináltak, végül rájöttek hogy egységes képzéssel el lehet hozni 6-10 aranyat pályakerékpárból, össze is jött nekik. Atlétikában és evezésben is hasonló sikereket értek el, illetve úszásban. 2012-ben hazai rendezésű olimpián már 65 éremnél és 29 aranynál tartottak. Magyarul durván 20 év alatt megháromszorozták érmeik számát majdnem megtízszerezték aranyérmeiket. Persze ezt be lehet tudni a pénznek, tehetségnek, és a hazai olimpiának, de náluk a változás szó szerint aranyat ért náluk. Lehet azt mondani, hogy nem megy nekik most, de messze még az olimpia vége.
Szerintem ebbe a magyar csapatba is megfelelő képzéssel ott van a potenciál a 12-15 aranyra, illetve a 30-50 körüli éremre. Ehhez csak változás kell és átlátható rendszer, illetve megfelelő képzések. Sosem késő elkezdeni. Komolyabb edzőkkel jöhet a siker. Nem ezzel a meglévő maggal kell dolgozni, akik ugyan lehet tapasztaltak, de nulla bennük a megújulási vágy.