Ahogy az várható volt, egy jó és izgalmas alapszakaszt csakis egy jó és izgalmas playoff követhet. És most nem elsősorban Keletre gondolok. De kezdjük velük.
Boston - Cleveland
A párharc eldőlt, a Boston továbbjutott. Ahogy valószínűleg az Orlando ellen is ez lett volna a kimenetel. Ennek ellenére a Cavs kihozta a maximumot, ami bennük volt. Tavaly egy kör volt bennük, idén kettő. Érdekes lett volna látni, hogy mire ment volt a Cleveland, ha Allen nem sérül meg a Magic ellen. Azért ez a – Porzingis nélküli – Boston a palánk alatt verhető. Nem állítom, hogy továbbjutottak volna, de valószínűleg izgalmasabb meccseket láthattunk volna. Ahogy persze akkor is, ha Mitchell nem esik ki az utolsó két összecsapásra. Az a Mitchell, akit egyébként minden dicséret megillet, már csak azért is, mert míg annak idején a Utah rájátszásainál rendre megfigyelhettük, hogy csődöt mondott, ezúttal igazi vezérként vitte a hátán (főleg az Orlando ellen) a csapatot. Az utolsó 5 meccsén 36,8 pontot átlagolt (6 lepattanóval és 4 assziszttal), úgyhogy ha esetleg távozna a szezon végén, akkor sem lehet azt mondani, hogy ne tett volna meg mindent még az utolsó meccsein is.
A Boston továbbra is Kelet favoritja, viszont a játékukat elnézve, már egyáltalán nem érzem azt velük kapcsolatban, hogy a döntőben ők lennének az esélyesei akár egy Denver, akár egy Minnesota elleni párharcnak.
New York - Indiana
Kezdem a Pacerc-szel. Mikor szezon közben megszerezték Siakamot, azt gondoltam, hogy ebben a nem túl acélos Keleti konferenciában simán ott tudnak majd lenni a Top 4-ben. A Siakam, Haliburton, Turner hármas elég jól nézett ki (legalábbis nevek alapján), és voltak ott még használható emberek a csapatban. Végül az Indiana csak a 6. lett, és látva a játékukat (főleg Haliburton visszaesését a szezon végére) ez volt a realitás. Sőt, igazából ennek a csapatnak ki is kellett volna esnie az első körben, de egy olyan hihetetlen mázli-spirálba kerültek, ami lehet, hogy a főcsoportdöntőig fogja repíteni őket. Az első körben azzal a Bucks-szal kerültek szembe, ahol valószínűleg esélyük sem lett volna, ha Giannis (majd később Lillard) ki nem esik az ellenféltől. Aztán jött az a Knicks, amelyik három kezdőjátékosát nélkülözi már egy jó ideje. És bár innen még nem jutottak tovább, de ha összejönne a siker, akkor elmondhatjuk, hogy ennek a főcsoportdöntőbe jutásnak a 95%-a a szerencsének volt köszönhető.
A New York előtt ezzel szemben le a kalappal. Mikor Anunoby megérkezett a csapathoz, akkor azt gondoltam, hogy a Brunson-Randle-Anunoby hármas csodákat fog művelni Keleten (a Boston mögött). Aztán Randle elég gyorsan kiesett ebből a trióból, Anunobynak sem sikerült azonnal a beilleszkedés (ő is néha sérüléssel bajlódott), és bár végül a Knicks megszerezte a 2. kiemelést, a sorozatos sérülések miatt nem gondoltam volna, hogy jelenleg 1 győzelemre lesznek a konferenciadöntőtől. Brunson döbbenetes formában játszott, sorra hozta a 40 pontos meccseket (gratulálok az amerikai szakvezetésnek, hogy sem őt, sem Mitchellt nem találták alkalmasnak az olimpiai keretbe kerüléshez), mellette pedig olyanok hoztak extrákat, mint DiVincenzo, Hart, Burks vagy éppen Hartenstein (akinek valószínűleg percek jutottak volna csak, ha Robinson nem sérül meg idejekorán). Nem vagyok Knicks-fan, de ez a csapat mindenképpen megérdemelné, hogy ők játszhassanak a Bostonnal a döntőbe jutásért.
Dallas - Oklahoma
Megjósolhatatlan volt, hogy ki fog továbbjutni innen (ahogy még mindig nem dőlt el semmi), mert bár egy rutinosabb Dallas játszott egy fiatal Oklahomával, azért a játékoskeret illetően nálam inkább az OKC felé billent a mérleg. A Dallasban a szezon során láthattunk egy zseni Doncicot, egy "zseni-helyettes" Irving-et, valamint egy-két olyan játékost, akik összetehetik a két kezüket és hálát rebeghetnek azért, hogy még mindig ebben a csapatban játszhatnak (értem ez alatt főleg Hardawayt, de folytathatnám még pár névvel). Aztán jött szezon közben Washington és Gafford, és már akkor tudni lehetett, hogy ez jót fog tenni a csapatnak. Jól is kezdték mind a ketten, de aztán ez a kezdeti lendület kicsit alább hagyott. Aztán jött az OKC elleni párharc, és PJ Washington egyre inkább kezdett magára találni (három egymás utáni meccsen is 20 pont felett zárt), ami Dallasban nem túl gyakori, ha csak nem Doncicnak vagy Irvingnek hívják az adott játékost. És mivel Lively és Gafford is kezd egyre hasznosabb lenni a palánkok alatt, így máris egy elég "izgalmas" Dallast láthatunk.
Az OKC remekül kezdte a rájátszást. A Pelicanst úgy söpörték ki 4-0-lal, hogy a négy meccsen a New Orleans átlagban még 90 pontot sem ért el ellenük. Kiváló védekezés, remek támadójáték, összesen 63 pont különbség. A playoff-rutintalanságnak még a szikráját sem lehetett látni náluk. Most viszont egy olyan Dallas van a térfél másik oldalán, akik egyre inkább kezdenek magukra találni. 3-2 az állás, és ha az Oklahoma hozza a 6. meccset hazai pályán, akkor megjósolhatatlan, hogy ki megy majd tovább 4-3-mal. De bárhogy is alakul, ez az OKC egyértelműen a jövő csapata.
Denver - Minnesota
A párharc előtt azt mondogatta mindenki, hogy ez az előrehozott döntő. Nos, így az 5. meccs után szerintem már nincs olyan, aki ezt kétségbe vonná. Az első két meccsen egy olyan Minnesotát láthattunk, amire szerintem senki nem számított, majd a következő három meccsen egy olyan Denvert, amire szintén nem sokan számítottak (főleg az első két meccs után). Kezdődött a párharc két sima Wolves-sikerrel (Denverben!!!!), ráadásul úgy, hogy a 2. összecsapáson Gobert nélkül tartották 80 ponton Jokicékat. A Nuggetsnek egyszerűen nem volt válasza Edwardsék játékára és védekezésére. (2-0-nál egyébként 1,06-ot adtak a MIN továbbjutására). Majd ezt követően nem tudom, hogy mi történhetett a bajnoknál (Michael Malone-nak látatlanban is jár a dicséret), de olyan három Denver-siker következett (összesen 50 pontos különbséggel), amire az első két összecsapás után nem igazán lehetett számítani. Míg az első két meccsen Jokicnak szinte momentumai sem voltak, addig az utolsó hármon összeszorgoskodott 99 pontot, 28 lepattanót és 29 asszisztot. A denveri védekezéssel igazából az első két mérkőzésen sem volt gond, de az utolsó három meccsen ezt tovább javult, ráadásul a támadásuk is hatalmasat lépett előre (az első két meccsen átlagban 89,5 dobott pont, az utolsó hármon 114,7). Ha a 6. meccsre összeszedi magát a Minnesota, és sikerül egyenlíteniük, akkor itt is elmondható, hogy Denverben bárki továbbmehet majd 4-3-mal.
És kezdem azt hinni, hogy aki ebből a párharcból továbbmegy, az lesz a favorit a végső sikerre.