Evolúció, hmm, ez a mondat nagyon érdekes:
Idézetet írta: oakland23 Dátum október 25, 2021, 19:59:41
Az akkori korok legjobbjai nem lehetnek jobbak, mint a mostani kor legjobbjai.
Ezt kivetítve a többi labdajátékra: Michael Jordan nem lehet a legjobb kosárlabdázó, hiszen LeBron James, akarom mondani most már Giannis Antetokounmpo a legjobb. A fejlődés ugyanis folyamatos, de attól, hogy a környezetünk fejlődik, attól az emberek teljesítményének korlátai végesek. Érdemes megnézni az egyéni sportágakat is. Nem azért fejlődött a férfi 100 méteres síkfutás, mert mindenki fejlődött a mezőnyben, hanem mert jött egy kiemelkedő futó. Egy olyan, aki bármelyik korszakban dominált volna minimálisan eltérő teljesítménnyel (maximum egy két század). Ennyi erővel nyugodtan mondhatnánk, hogy a világ megrekedt 1991-ben távolugrásban, ugyanis azóta él Mike Powell világrekordja. Mondok ennél is jobbat: minden idők top20 eredményéből, mindössze egyetlen olyan van, amit az elmúlt 10 évben értek el (pontosan a 20., magyarán top19-ben nincsen 2010-nél későbbi ugrás...). Akkor ezek szerint a távolugrásban nincsen evolúció? Férfi 100 méteren sincsen az elmúlt 10 évben? És akkor olyan versenyzőkről, mint Hicham El Guerrouj nem is beszéltem... Motorsport és a Dakar-rali. Stéphane Peterhansel. Elvileg 30 év alatt azért fejlődik a motorsport, nem? Fejlődnek a versenyzők, jönnek jobbak, ugye? Fiatalok, jobb a reflex, frissek és még lehetne sorolni. Peterhansel első Dakar-raliját 1991-ben nyerte, azóta még 13 győzelmet zsebelt be, legutóbbit idén... Mi van a többiekkel? Nincsen evolúció, vagy itt egy legenda, akivel nem bírnak? Tenisz? Ott is mindig a nagy trióról beszéltek, hiába jöttek a fiatalok.
Az evolúció a sportokban eléggé trükkös dolog, mert ha jön egy-egy kiemelkedő teljesítmény, akkor rögtön azt mondják, hogy töretlen a fejlődés. Az NBA-ben minden releváns összetett (mély) mutatóban Michael Jordan a legjobb (ezt konkrétan mérni tudták). Elvileg azóta eltelt majd 25 év, miért nincsen azóta jobb, hiszen evolúció van? Az, hogy a legjobb vagy valamiben, az korszaktól független. Azért vagy te a legjobb, mert korokon átívelő az a tudás/teljesítmény, amit letettél az asztalra. Ezzel bármelyik korszakban kiemelkedőt alkothatsz, mindössze rajtad múlik, mit hozol ki magadból.
A labdrúgásban sincs ez másképp, eléggé érdekes lefigymálni olyan korszakokat, amik visszaköszönnek manapság. Arrigo Sacchi-féle Milan a mai napig etalon a taktikai berkekben, de elég csak a Guardiola-féle Barcelonára gondolni, ami a Cruyff által megálmodott taktikával verte a világot. Miért pont akkor? Nagyon egyszerű, mert Cruyff munkája az utánpótlásban a '80-as és '90-es években addigra ért be, addigra nőtt fel egy generáció, amivel Guardiola dolgozhatott. Sokan újdonságként adták el a Klopp vagy Tuchel-féle presszinget, pedig ezt a játékelve a szovjetek már a '80-as években is alkalmazták (sőt, jóval korábban is, de ebbe ne menjünk bele). A játékosaik állóképessége egészen elképesztő volt, olyan körülmények között edzettek, ahol ma már zokognának a mostani focisták (Lobanovszkij kiküldte a -20 fokba őket futni stb.). Sokan azzal is jöttek, hogy most 45-55 meccset játszik egy labdarúgó a szezon során (olykor 60 találkozót is). Durva, ugye?
Azért, mert lusták vagyunk a sport történelemében kutakodni és a mostani adatokat elfogadjuk, miközben Kevin Keegan (Liverpool legenda) a '70-es években 64,61 vagy épp 57 meccses szezonokat játszott, mindezt válogatott meccsek nélkül (azokkal együtt 65-70 környékén járt volna). Franz Beckenbauer rendre 50-es szezonokat hozott, válogatott meccsekkel együtt 60-65 találkozóra duzzadt ez a szám. Tény és való, akkoriban is voltak olyanok, akik szezononként csak 30-38 meccset játszottak, de ilyenek most is vannak.
Ha pedig fizikális játék... Wimbledon? Vinnie Jones? Bőven elég ennyit mondani, ma már egy Sergio Ramostól mindenki összeszarja magát, mi lett volna Vinnie Jones ellen, aki letépi a golyóidet meccs közben? Olyan védőkről nem is beszélve, mint Passarella, Bergomi és még lehetne sorolni, akik mai napig úgy élnek a történelemben, mint akik nem kegyelmeztek senkinek. Ajánlom, hogy egy-egy Maradona-féle Napoli meccset megnézni. Nem ilyen simogatás van, mint most Messi, Ronaldo vagy Neymar esetében. Kap egy kis rúgás, fetrengenek majd jön az ellenfélnek a sárga lap... Haha, nem, ott darálás volt, kőkeményen.
A másik, hogy manapság már azért összetesszüket a kezünket, hogy olyan univerzális játékosok vannak, mint Marquinhos, aki képes védőként és középpályásként is pályára lépni, mert megvan hozzá a fizikuma és a taktikai képzettsége. Beckenbauer? Matthaüs? Náluk ez alap volt, ráadásul utóbbi még szezononként olykor szórt 15 gólt is. A mai játékosok evolúció szempontjából egy zsákutcák. Mindenkinek ki van osztva a feladat, miben kell jónak lennie, elveszik az indivídum, így pedig a fejlődés lehetősége is. Nem lesznek kiemelkedő labdarúgók, hanem kiváló munkások, amiket mi kiemelkedőnek gondolunk.
Zseniális húzások, mint az Arsenal vagy a Neymar-féle büntető... Azokat először Cruyff csinálta, róla másolták. Ollózás? Leonidas volt a nagymestere, tőle vette át mindenki. Marseille roulette? Mindenki Zidane-ra emlékszik, pedig Yves Mariot volt az első (Marseille játékos), majd utána Maradona volt az, aki gyakorta csinálta. Rabona? Amitől mindenki elámult? Cristiano Ronaldo? Nem. Quaresma? Nem. Segítek, egy bizonyos Ricardo Infante 1948-ból. A FIFA-játékok egyik kedvelt csele, az elástico? Egy japán játékos volt, akitől a világbajnok Rivelino a '60-as években vette át. Lehetne még sorolni, de az biztos, hogy az elmúlt 10 évben minimális volt a kiemelkedő új cselek száma, szinte elenyésző a fejlődés.
És itt kanyarodnék vissza a Michael Jordan példámra: azt mondták viszonylag sokan, hogy a mostani játékosok sokkal jobbak (evolúció), mint MJ, hiszen szórják a triplákat, Jordan meg nem tudott triplát dobni. Az NBA-ben a 80'-as években már az nagy szó volt, hogy a centerek uralta korszakban egy bedobó kezdte el formálni a ligát. Akkoriban a tempók ültek, középtávolik, illetve a betörések. A hármasok térhódítása ekkoriban kezdődött, de még nem láttak benne akkora potenciált. A lényeg a sztoriban, hogy különböző szabálymódosítások miatt, a '90-es évek felében nőtt először szignifikánsan a triplamutató, de bővebben erről itt:
https://www.sportfogadas.org/forum/index.php?topic=18804.msg894223#msg894223Ez pont arra az időre datálható, amikor Jordan visszatért az első nyugdíjból. Az addig 25%-kal triplázó MJ (jobb esetben...), egyből ráfeküdt a triplára, 42%-kal szórta a triplákat (ligaelit szint...). Mit akartam ezzel érzékeltetni? Azt, hogy aki zseni, az minden körülményre reagál és akkor is ő lesz a legjobb. Jordan 32 évesen tanult meg triplázni.... Jordan, ha akarta volna 40-45% körüli tripladobó lehetett volna. Focira kikacsintva: Cruyff "találmányait" mai napig használják, ahogyan az MJ-féle játékot is utánozni próbálták (Kobe és még sokan mások). A zsenik azonban ma is zsenik lennének, hiszen ők a viszonyítási pontok, korszaktól függetlenül.
Akit érdekel a foci kicsit mélyebben, az kezdje el olvasgatni a történelmét, nézzen videókat (YouTube bőséggel osztogatja, minimum egy 80-100 csatorna van, amely a retro focival, összefüggésekkel, taktikákkal foglalkozik). Nekem komoly hasznom lett belőle (eléggé sok dolgot átértékeltem, mert tévedesen gondolkodtam bizonyos korokról, játékosokról), Jonathan Wilson és társainak a könyveit ma már magyarul is el lehet érni, de az angolul megjelent könyveknél sem ragadtak le annyinál, hogy Ronaldo vagy Messi 40 gólt lőtt egy szezonban.
Az pedig így a végére, ha már pár oldallal ezelőtt meg lettem említve elfogultságom kapcsán. Úgy gondolom, lehet nyugodtan röhögni azon, hogy ez a fasz Pozzato mennyit ír, de miért írok ennyit (mindenhova)? Mert bíztam abban, hogy fejlődni fogtok, mert engem például különböző fórumbeli viták is hozzásegítettek ahhoz, hogy fejlődjek, tanuljak (és még így is rohadtul messze vagyok attól a szinttől, ahová el akarok jutni). Vissza szeretnék adni valamit, amit én is kaptam, de rájöttem, minek erőlködjek? Régebben a fórumon olyan beszélgetések és viták voltak, ahol akadtak bőven hosszabb hozzászólások, minőségi dumák, érdemi "kiabálások". Én ebből a szempontból a régi vonalat akartam képviselni, de az én időm is véges. Már a mai nap is elgondolkodtam azon, kell-e nekem ez, hogy "faszfej egoista tanár" szerepkörben legyek? Nem igazán.