A miniszterelnök-jelöltekről:
Szél Bernadett mellett szól, hogy az LMP lehet a kapocs a baloldal és a Jobbik között, őt fogadják el leginkább.
Ellene, hogy alig lesznek parlamenti küszöb felett, 6-7 listás képviselőjük lesz és ha koordinálnak egyéniben, az sem nagyon hozhat 3-4 plusz mandátumnál többet. Tehát jó eséllyel a legkisebb frakciójuk lesz a jelenlegi ellenzéki pártok közül.
Karácsony mellett szól, hogy a legnépszerűbb ellenzéki politikus, ha a DK is beáll mögé, akkor valószínűleg ő lesz a legnagyobb parlamenti támogatottsággal rendelkező jelölt. Ha nem, akkor meg Vona.
Az MSZP már most azt akarja elérni, hogy a DK és az LMP is Karácsonyt nevezze meg közös miniszterelnök-jelöltnek, ami ugye a két párt részére visszaüthet, így ezt nem nagyon akarják megtenni.
Ugyanakkor Karácsony két hónapja is azt mondta, hogy ha kell, akkor hátralép Szél Bernadett javára.
A Jobbik helyzete érdekes, mert listán ők lehetnek a legerősebbek, de nekik nincsenek olyan jól kinéző körzeteik, mint a baloldalnak Budapesten, így önerőből csak 2-5 körzetben tudnának nyerni.
Most egyébként arra fogadnék, hogy nyilvános egyeztetés nélkül, látszólag egyoldalúan az esélytelen(ebb) baloldali és jobbikos jelöltek az utolsó pillanatban visszalépnek majd egymás javára.
Ha figyelitek a nyilatkozatokat, már mindkét oldalról azt mondják, hogy a legesélyesebb egyéni jelöltre kell szavazni...
Azt halkan jegyzem meg, hogy 2015-ben volt két időközi választás Veszprémben illetve Tapolcán és mindkettőt elbukta a fidesz (fideszesek helyére választottak), mert a szavazók az erősebb ellenzéki jelöltre voksoltak: az egyik helyen jobbikos nyert, pedig indult MSZP jelölt is, a másik helyen független a baloldal támogatásával, pedig indult jobbikos is.
Szóval elvileg visszalépések nélkül is vannak nyerhető körzetek, visszalépésekkel meg pláne.