A '60-as években lévő Anqeutil - Poulidor, mely kettéosztotta a franciákat, vagy mondjuk a Hinault - Lemond/Fignon típusú rivalizálásoknak szerintem vége, mostani generáció más. Ez érzékelhető mondjuk kosárlabdában is, ahol ott volt a Bird - Magic vagy Bird - Jordan csata, amely a trash talkról is szólt, manapság már nincs ilyen. Ha van is, akkor is elvétve. Érvényes ez a kerékpárra is, ahol kevés a ténylegesen "unszimpatikus" versenyző. Akik beszólogatnak médiában, mezőnyben szólnak be valami taplóságot, na ilyen mondjuk Wout van Aert. Az ő stílusát már többen kritizálták, de például Sagan is korábban eléggé gyakorta nyomta a dumát.
Pogacar és Vingegaard más, ahogyan Bernal és a felesége mellett lehiggadt Evenepoel is. Köztük inkább az országúton lesz ikonikus küzdelem, de azért Ullrich és Armstrong között is sokszor hasonló volt, bevárták egymást, tisztelték egymást (mondjuk lehet, ha végre megérkezik az Ulle könyv, abba más lesz
). Én nem gondolnám, hogy ezek a versenyzők egymást szidják majd, esetleg átlépik a bringázás etikai kódexét. Amit monjduk López megcsinált:
- Enric Mas-eset, amikor Mas szökésben volt, López az oldalszeles hegyi részen perceket kapott, így leszorult a dobogóról, de ahelyett, hogy maradt volna segíteni társának a következő két napban, inkább feladta a versenyt úgy, hogy tudta, csak három segítője marad a Movistarnak...
- Az ominózus buszmegállós balhé, mikor a TdF-en mindenki neutralizációt kért az időjárás miatt, megállt a mezőny, erre Lópezék támadtak, mjad Ángelito lefelejte a buszmegállót egy kanyarból kicsúszva, karma büntetett
López nekem pályafutása kezdetén szimpatikus volt, tehetséges bringás, jól fogadható, hiszen 2000 méter felett mehetett rá a tét. Aztán derültek ki a dolgok folyamatosan, volt podcast és cikk, amikben Cristiano Ronaldo egóját meghaladó stílusról beszéltek vele kapcsolatban. Nem viseli el, ha más a vezér a csapatban, akkor nem segít, nem érdekli a verseny, inkább eligazol, ha nem ő az első számú opció. Nála a gond az lehetett, nagyon gyorsan kapott nagy szerződést, rögtön kapitány lett, miközben hiába volt tehetség, taktikai érzéke nem volt.
Valószínűleg a mostani húzása volt az utolsó, hiszen így is balhés, nehezen kezelhető embernek bélyegezték, akinek ráadásul megvannak a korlátai (GT top10, de nem fog háromhetest nyerni, sőt, dobogó is kérdéses). Manapság pedig luxus egy halom pénzért egy ilyen versenyzőt megtartani, akinek doppingbotrányai vannak, nem lehet kezelni. Nem hiába volt az, mikor kiderült a Movistar-eset, akkor egyetlen érdeklődő volt csak: az Astana. A legproblémásabb csapat, akik szinte biztos, hogy kiesnek a World Tourból a legközelebb Relegation Battle során.
Ők azok, akiket a nagy szponzori pénzek miatt megtűrnek, de a csapattal évek óta csak a gond van. Folyamatosan a balhék, rendre problémás versenyzőik voltak (leszámítva mondjuk a Cápát vagy Sánchezt), és őszintén szólva, fogalmam sincs, hányadik doppingos esetük volt a mostani, saccra 10 környékét mondanék az elmúlt 10-12 évből, de lehet van az több is. López ettől függetlenül egy olyan bringás, aki hajlandó támadni, van egy stílusa, ez kiemeli mezőnyből, kétségtelen.
Nekem róla Óscar Sevilla jut eszembe. Sevilla tehetséges bringás volt, minden képessége meglett volna, hogy háromhetest nyerjen, de a Kelménél túlságosan korán kiemelték őt, mint nagy tehetséget. Ez annak is köszönhető, hogy a 2001-es Vueltát majdnem megnyerte, utolsó előtti szakasz előtt vezetett, majd jött egy majd 40 km-es kronó. Casero vagy Sevilla volt a kérdés. Sevilla előnye 25 másodperc volt, de Casero jobb kronós. Ugyanakkor utóbbi jóval fáradtabb volt, viszont Sevilla döntő helyzetben szétzuhant.
Elveszítette a versenyt, de ezzel nem foglalkoztak a Kelménél, mondták, legyen ő a vezér jövőre is. Fiatal tehetség, óriási jövő előtt, de nem látták, hogy fejben gyenge. Vezérként szétesett, helyette csapattársa, Aitor González nyerte a versenyt úgy, hogy Sevillának derogált segíteni, megsértődött a csapatra, hogy neki ugyan nem ment, de akkor másnak se menjen a csapatból. Pont, mint a movistaros eset, érdekes, hogy ilyen általában a spanyolokkal és a kolumbiaiakkal esik meg (Sevilla félig kolumbiai volt).