NBA-díjak

Egyre inkább úgy tűnik, hogy ami pár hete kiszivárgott infó – miszerint Jokic kapja az MVP-címet -, nagyon is reális volt, még az összesített végeredmény is a papíron volt. Ezt arra alapozom, ahogyan most alakulnak a díjak, Curry kapta a clutch-díjat, Bobby Portis labdába sem rúgott legjobb hatodik ember díjnál, pont ahogyan előre jósolták. Elkeserítő, hogy a liga mégsem lépett, nyomás sem hatott rá a szurkolók részéről (komoly kampány volt a közösségi médiában Doncic és Shai MVP-címe mellett), ellenben igazak azok a feltételezések, miszerint Adam Silverék szeretnének egy saját Larry Bird vagy Michael Jordan-féle legendát a vezetésüknek. Ez pedig valószínűleg Nikola Jokic lesz, aki kiemelkedő játékos, de kissé szerencsétlenül alakul számára ez, hogy tudtán kívül ennyire nyomják majd őt.

Joel Embiid, a büdösparaszt

Szánalmas Joel Embiid, amit itt az elmúlt egy napban művelt. Az 50 pontos teljesítménye kiemelkedő, jó lett volna, ha itt befejezhetem a mondatot, de sajnos nem lehet... Joel Embiid hozta magát, igazából pályán sem kellett volna lennie, mert amit művelt az első félidőben, arra nehéz magyarázatot adni, bár ő próbált. Nincs mit szépíteni, szándékosan okozott sérülést, teljesen tudatosan... Embiid ilyen Pachulia-féle gerinctelen szarháziba ment át, de ennyinél nem állt meg, ugyanis jött a klasszikus nem is hibáztam és valójában ,,áldozat vagyok" megszólalás. Az ilyen emberek a legveszélyesebbek, akik nem hajlandóak elismerni a hibájukat, majd utána áldozatnak állítják be magukat, hogy de nekik mennyire rossz.


Embiid ugyanis fogta és azt mondta, hogy azért fogta meg Robinson lábát (tegyük hozzá, tudták a meccs előtt a felek, hogy sérült a lába), mert nem akarta, hogy ő maga sérüljön meg azzal, hogy Robinson ráesik. Ordas nagy kamu, tudja ezt ő is, ezért megfejelte a következővel: Bell-parézist diagnosztizáltak nála, ami arcbénulás. Embiid tehát kijátszotta, hogy neki jaj most mennyire rossz, sajnálják, miközben szánt szándékkal okozott sérülést. Hányingerem van az ilyen féreg patkányoktól, mint amilyen ez is. Bízom benne, hogy Thibs összerak majd egy kőkemény védekezést, aztán többet nem látjuk ezt a bohócot a PO-ban. Az lenne a minimum amúgy, ha a liga az idei PO-ra eltiltaná, de értelemszerűen, mivel Embiid egy ilyen kivételezett játékos (tavalyi MVP-díj, fújások), ezért még meg is dicsérik.

A New York-i baráti kör

Emlékszünk még, mikor a 2010-es évek második felében a Villanova Wildcats két NCAA-t nyert (2016 és 2018)? Az egy nagyon jól összerakott csapat volt, egy olyan korosztállyal, akik a periméterjátékot tekintve rendkívül tehetségesek voltak így együtt. A csapat tagjai: Jalen Brunson, Donte DiVicenzo, Josh Hart és Mikal Bridges. Tavaly nyáron az előbbi három összeállt, hogy az NBA-ben is megpróbáljanak maradandót alkotni, Bridges is lassan csatlakozik hozzájuk? Nem véletlen az, hogy a szezon második felében ennyire jól működött együtt a Knicks triója periméteren – miután Hart is kezdő lett -, hiszen éveket játszottak együtt az egyetemen (ott is emlékeim szerint ilyen 100+ meccset).


Miami Heat lemásolta a Bostont

Amennyire nem tetszett a Boston Celtics játéka az első meccsen, ugyanúgy nem rajongtam a Miami Heat triplázós műsoráért, de Spoelstra megértette: csak így győzhető le a Boston. Kétségtelen, hogy nagy taktikus Coach Spo, de ez az irány, amit képviselnek egyre többen a ligában, nagyon nem tetszik, viszont pozitívum, hogy a védekezés végre sok párharcban előkerült a rájátszásban, ezt hiányoltuk az alapszakaszban. Azzal azonban még jó védekezés esetén sem lehet mit kezdeni, ha az ellenfél 40+ triplából 50% felett dob, mert ott kevés az esély, hogy megállítsák őket.

Orlando és a forduló medzsikje

Ez mégis mi volt? Az a csapat, amely első két meccsen épkézláb támadást nem tudott összerakni, most fogta és 121 pontot szórt, emellett 38 pontos zakót kiosztva az eddig abszolút domináló Clevelandnek. Hiába tetszik a Cavs, mint felépített franchise, ez egyszerűen nem fér bele. Az Orlando játékosai újoncok PO-t tekintve, míg a Cavs idén már szeretne legalább a konferenciában döntőt játszani, erre olyan verést kaptak, amire nehéz magyarázatot találni. A Cleveland szurkolóinak amúgy rossz hír, hogy a Cavs első három meccsen nem volt jó offenzív játékban, ha ebben nem fejlődnek, akkor ez a párharc elhúzódhat, mert az Orlando magára talált. 

Doncic és a védekezés

Emlékszünk rá, mindenki által ekézve volt Luka Doncic védekezése, teljes joggal. A nem éppen Rodman-i fizikummal pályára lépő Doncic a defenzív játékban spórolt, maradjon erő a támadásra, illetve nem is volt meg hozzá a testalkata, hogy a pálya mindkét felén hatékony legyen. Shane Tusup viszont azt mondta egy videóban, ha Doncic lejárna kicsit a kondiba, akkor bivaly játékos válhatna belőle. Ez igaz is, mert az esze megvan a védekezéshez, olvassa a passzsávokat, tudja, ki melyik oldalra cselez, mikor akar dobni, csak az a bizonyos akarat hiányzott. Tavaly nyáron Doncic lement a terembe, jött a gyúrás, lépcsőzős videók, továbbra sem egy LeBron James-féle atletikus alkat, viszont a befektetett munka megtérült, posztján ott volt a legjobb védők között, tényleg sokat fejlődött defenzív oldalon.



Ez végül az alábbi mutatóban látszott a legjobban a Clippers elleni második meccsen. Koncentrálhatunk a sok kihagyott dobására, de meg kell említenünk azt is, hogy bárki, akivel szemben védekezett, pocsékul dobott és a végén már váltottak róla és kerültek a Doncic elleni dobásokat. Nem elírás, mindössze 5 pontot dobtak róla a találkozón...  Lehetséges, hogy végre kezdi megérteni a szlovén, hogy nem elég meccsenként 35-40 pontot dobni, meg kiosztani 10-15 gólpasszt, hanem defenzív oldalon is kell az extra?


Kyrie Irving, akit csak most szeretnek meg?

Jót tett neki, hogy elkezdett a kosárlabdával foglalkozni az idióta interjúk után. Lássuk be, amiket csinált ott a top éveiben, azok alapján jogosan nem kedvelték őt. Meglehet, hogy a Ramadán tett neki jót ("Ramadan Kyrie", az is előfordulhat, hogy Dallasban nagyobb a chill, mindenesetre Kyrie Irving a szezon végén majdnem megcsinálta az 50-40-90-et, ehhez jött a 25,6 pontos átlag, de a fun fact nem ez, hanem: sosem volt rajta az MVP-szavazás listáján. Ha megnézzük, akkor hiába hozott több szezonban is jó átlagokat és játékot, volt topcsapatokban, valamiért egyetlen árva szavazatot sem tudott begyűjteni. Lehet az új Kyrie-t már jobban szeretik majd a döntnökök?


Teljes szezonra vetítve, sosem volt még ilyen hatékony összességében Irving, megelem a kalapom, mert tényleg azt gondoltam, hogy vele nettó bukás lesz ez a projekt. Kevesebbet van középpontban, több a catch and shoot dobás, második opció, gyengébb a usage, de ez mind a minőségi játékot hozta el számára. Kevesebb labdát szór el, dinamikusabb vele a csapat, ha megnézzük az idei mutatóit (25.6 pont, 5-5 lepattanó és gólpassz, 1.8 eladott labda, 49-41-90, TS: 60%, NetRtG: 6+), akkor ez egy MVP top5-ös szezon lenne ilyen hatékonysággal, de az is lehet, szavazatot sem kap.

Siakam vs Görög János

Ez a párharc kis túlzással addig tart, amíg Jánosunk vissza nem tér. Pascal Siakam ugyanis kiemelkedő (két meccs, 36 és 37 pont), foghatatlan kategória, Bucks védői csak nézik, mit kezdjenek vele. Az alapszakaszban azért volt jobb a Milwaukee, mert volt János, aki limitálta Siakamot, aki védekezésben is elfogyott ellene. Most garázdálkodhat a kameruni, de amint visszatér a görög, onnantól fordulhat a párharc, kivétel akkor, ha Haliburtonék rá nem jönnek, hogy akár meg is nyerhetik a sorozatot!

Ant és a Farkasok

Ez, amit védekezés címén hoz a Minnesota, ez nagyon finom. Jó nézni, ahogyan Devin Booker csak vergődik, nem találják a fonalat. A második meccs pedig bizonyította, hogy bár jó, ha van egy Anthony Edwards, aki szupersztár potenciál, de ha nincsen olyan napja, az sem nagy probléma, akkor elvesszük az ellenfél könnyű dobásait és bedeszkázzuk a gyűrűt. Ez a Minnesota – ha továbbjut -, akkor kőkemény ellenfele lesz a Denvernek.


Edwards nem dobott jól, de amit védekezésben hozott, az nem volt semmi, szerencsére neki sem büdös a munka, ha kellett, akkor végig követte a labdás játékost, mint anno Dellavedova, aki agyára ment az ellenfeleknek. Látszik a félelem a Phoenix játékosaiban, ezen felül pedig a tanácstalanság is, hogy most mit csináljak, itt egy olyan csapat, amely a '90-es évek védekezését hozta vissza, mi pedig csak triplákat akarunk hozni, de ezek a rohadtak még azt sem hagyják, hogy a labdával átlépjük a félpályát...

Elképesztő, ahogyan működik a Minnynél a zárás utáni leválás, bárki képes fogni az új embert, mert fizikálisan olyan paraméterekkel rendelkezik. Érdemes megnézni, alig hagynak nekik területet, folyamatos a kontakt, de pont annyi ütés, ami még ilyen szinten belefér. Már sokszor félpálya előtt felveszik a labdás embert, aki csak vergődik. Ami miatt pedig kiemelkedő ez a Minnesota: az akarat. Egy elveszített labda után nem mutogatnak vagy faultot reklamálnak, mindenki azonnal megy vissza védekezni, nagyon gyorsan visszazárnak. Nem adnak könnyű kosarat az ellenfélnek. Messze még a párharc vége, simán lehet ebből egy hét meccs is, de az biztos, hogy ez a Wolves nagyon szimpatikusan játszik.

Idézetet írta: Pozzato Dátum április 26, 2024, 16:28:55Ez, amit védekezés címén hoz a Minnesota, ez nagyon finom. Jó nézni, ahogyan Devin Booker csak vergődik, nem találják a fonalat. A második meccs pedig bizonyította, hogy bár jó, ha van egy Anthony Edwards, aki szupersztár potenciál, de ha nincsen olyan napja, az sem nagy probléma, akkor elvesszük az ellenfél könnyű dobásait és bedeszkázzuk a gyűrűt. Ez a Minnesota – ha továbbjut -, akkor kőkemény ellenfele lesz a Denvernek.

Köszi az összefoglalókat. A Minnesotához fűznék csak annyit hozzá, hogy bár eddig is nagyon jónak tartottam őket, de igazából ma reggeltől érzem azt (látva, hogy már 3-0-ra mennek a Suns ellen, nem is akármilyen játékkal), hogy mennyire komolyan is kell venni őket. Nagyon sokat dicséretem idén az Oklahomát, ráadásul meg is nyerték a főcsoportot, de most már egyre jobban azt gondolom, hogy az igazi Nyugati "döntő" a Denver-Minnesota lesz. Hihetetlen, hogy mindketten 3-0-ra mennek egy olyan gárda ellen, akiket sokkal többre tartottunk annál, minthogy egy mérkőzésre legyenek a söpréstől.

És ami külön érdekes lesz majd az összecsapásukban, az az, hogy mire mennek majd egymással a két csapat magas emberei, akik eddig végig uralták a meccseiket. Gobert/Towns/Reid az egyik oldalon, Jokic/Gordon/Porter a másikon. Csak két adat:

1. Gobert és Towns a 3. meccsen 14, illetve 13 lepattanót szedtek le Nurkic mellett, aki mindössze 7-ig jutott.
2. Jokic, Gordon és Porter pedig 40 lepattanót szedett le a Lakers elleni a 3. meccsen (csak zárójelben jegyzem meg, hogy a teljes Lakersnek volt 38).

És ha ehhez még hozzávesszük, hogy a 3-3 magas ember mellett mindkét oldalon van egy meccseket eldöntő sztár is (Edwards és Murray személyében), akkor fogadó legyen a talpán, aki megtippeli a párharc kimenetelét.

Tyrese Haliburton

A srác hozott egy tripla-duplát, utolsó támadás előtt, amikor kevesebb, mint 7 másodperc volt vissza, így álltak a mutatói:
- 7/21 mezőnyből
- 1/12 triplából

Ilyenkor jön a Vinnie Jones-féle monológ, miszerint kétféle golyó létezik:
- a bátor bikagolyó
- és a löttyedt kis buzigolyó

Haliburtonnek pedig bátor bikagolyói voltak, ugyanis felvitte egyedül a labdát, megcsinált egy cselt, majd elengedte a floatert, mellé pedig kapott egy büntetőt, így hoza a 2+1-et, illetve a győzelmet az Indianának. Remélem ez végül megadja neki a lökést, amit a sérülés után elveszített.

Milwaukee Bucks

Papíron nagyon erősek, gyakorlatban meg vagy a fél csapat sérült, vagy tanulják a Rivers által megálmodott taktikát. Ez így nem fog működni, de még mindig tovább tudnak jutni, viszont akik nincsenek 100%-os állapotban: Giannis, Lillard és Middleton. Elvileg akár mindhárman jöhetnek a 4. meccsre, de az is benne van, hogy utána hetekig nem léphetnek pályára... A Milwaukee legnagyobb sztárjai tehát gondban, csapat sem jó, nincsen ritmusuk. Az pedig jelentős gondokat okozna, ha a negyedik meccsen sem Lillard, sem Giannis nem lenne, Pacers nyerne és 1-3-ról kéne fordítani egy félig egészséges csapattal...

Minnesota és Denver

Idézetet írta: HT Dátum április 27, 2024, 08:53:29az igazi Nyugati "döntő" a Denver-Minnesota lesz

Érdekes, hogy már mindenki ezt várja - köztük jómagam is -, mert ez most már egyre inkább közeledik. Tényleg kiemelkedő taktikai csatára lehet kilátás, nagyon jól összegezve:

Idézetet írta: HT Dátum április 27, 2024, 08:53:29Gobert/Towns/Reid az egyik oldalon, Jokic/Gordon/Porter a másikon.

Ez egy nagyon érdekes klasszikus magasemberes csata, kiegészülve két kiváló shooterrel periméterről. Mintha ilyen '90-es évekbeli párharc lenne. Én magam részéről nem látom bele, hogy ezt a Suns vagy a Lakers 0-3-ról megfordítja, szóval nyugodtan készülhetünk erre.

Ezzel a Wolves-féle agresszív játékkal annyira kiveszik az élét a Suns támadásainak, hogy képtelenek felvenni a ritmusát a meccsnek, darabos a Phoenix. Ebből látszik, ha van konzekvens védekezés, akkor semmit sem ér a tűzerő.


Ez a Dallas Jockeynak is tetszene

A Clippers védekezése top5-ben van a ligában, ez érződik is, Doncic borzasztóan dob, Irving is sokszor szenved, de....
Amit kiemeltem előbb az most is megvalósult: Doncic és Irving elit védekezése. A szlovén kérte, hogy az ellenfél legjobb formában lévő játékosát foghassa (Harden), majd levette őt a pályára. Utána simán fogott mindenkit védőoldalon, legyen az Kawhi, George vagy bárki.

Megmondom őszintén, nem hiszem el, amit látok. Ez a Dallas jelenleg nem azért veszélyes a többiekre nézve, mert ha a Clipperst kiejtik, akkor könnyebb ellenfelet kapnak, hanem azért, mert védekezésben ilyen Minnesota szintre kerültek. Doncic olyan eszméletlen munkát pakol bele hátul, amit én sosem hittem volna. Már tinikora óta követem a pályafutását, védekezés mindig gyengéje volt, de most rendesen felspannolja magát.

Ez az ellenfél legjobbjainak nagyon rossz hír lesz, mert mérete miatt PG-PF-ig bárkit képes fogni. Most is a Clippers rutinos rókái, akinek bőven van PO-tapasztalat (Leonard, Harden, George, Westbrook), rendesen féltek tőle. Irving ugyan testalkata miatt nem igazán lehet jó védő, de olyan szinten pióca volt, amit róla sem gondoltam volna. Amúgy ilyen egy bajnokcsapat mentalitása, mondjuk már csak tovább kéne jutni a második körbe, mert ez a párharc még mindig nem ért véget... Leonard és a többiek simán léphetnek szintet.

Mivel sajnos a LAC-Dallas párharcnak pont az első meccsét láttam csak (ahol valószínűleg nem sokan gondolták volna, hogy 3 meccs után 2-1 lesz Doncicéknak), így nem is igazán értettem a 2. és 3. mérkőzés végeredményét, azon belül is a Clippers 93, illetve 90 pontját. Pont azon gondolkodtam, hogy a Dallas védekezése lett vajon ennyivel jobb, vagy Hardenék felejtettek el dobni. De ezek szerint akkor Doncicék kezdtek el top-formában játszani. És hogy ne csak Doncicot és Irving-et említsük, érdemes ezt a Gafford-blokkot megnézni, mert én már legalább 10-szer megnéztem ma. 


Végül a Minnesotára egy szóra visszatérve: engem olyan szinten meggyőzött az eddigi teljesítményük, hogy máris megtettem a végső győzelmüket (ami még mindig 13-szoros szorzóval megy), rátéve egy remek kis kombira, amin a Milan-Juve döntetlenje máris összejött, úgyhogy kezdek kicsit gondban lenni ezek után, hogy a Denvernek vagy nekik szurkoljak a következő fordulóban.

Orlando - Cleveland
Nehéz szavakat találni erre a mérkőzésre. Mikor este filmnézés közben ránéztem a meccs eredményére, és láttam, hogy félidőben járnak, ahol is a Cavs vezet 60-49-re, akkor örömmel nyugtáztam magamban, hogy a 3. összecsapás csak egy kisiklás volt Mitchellék részéről, és újra a jó úton haladnak. Sőt, még az is átfutott az agyamon, hogy végre (hosszú idő után) megint eljutnak 100 pontig a rájátszásban. Tavaly ugyanis úgy estek ki a Knicks ellen, hogy az 5 mérkőzésből mindössze 1-szer sikerült 100 pont fölé menniük, és idén is úgy álltak eddig 3 meccs után, hogy ez a "csoda" még nem jött össze. Most viszont nem volt kérdés, pláne úgy, hogy a 2. negyedben 72%-kal dobott csapatszinten a Cavs.

Majd amikor a film egyik reklámszünetében újra ránéztem az állásra, akkor azt hittem, hogy rossz a kiírás, mert az eredmény szerint az Orlando vezetett 110-80-ra. De nem elírás volt. Ez egy 61-20-as fordítás volt kb. másfél negyed alatt. Úgy, hogy a 3. negyedet 37-10-re veszítette el a Cleveland. Ezek után az már teljesen lényegtelen, hogy végül nem csak a 100, de még a 90 pontot sem érték el.

Két egymás utáni év, két rájátszás, benne eddig 9 mérkőzés, és a dobott pontok átlaga még a 93 pontot sem éri el. Ez a mai felgyorsult kosárlabdában egyenlő a 0-val.

A Cavsnek most két útja van:
1. vagy összeszedik magukat, és nagy nehezen továbbjutnak a Keleti playoff leggyengébb csapata ellen (ezzel távolról sem az Orlandót akarom minősíteni, csak azt gondolom, hogy a másik 7 gárda jobb), és a következő fordulóban 4-0-val, vagy legjobb esetben 4-1-gyel kikapnak a Bostontól,
2. vagy már most elköszönnek a rájátszástól (szégyenszemre 0-2-ről kiesve).

Bármi is fog történni, valószínűleg a csapatnál is be fogják látni azt, amit talán Pozzato említett egy korábbi hozzászólásában, hogy ez a keret sajnos elérte a maximumát. Képes egy remek védekezésre, képes bejutni a rájátszásba, de ott soha nem fog tudni 1 körnél továbbmenni. A keret magja két éve (a legtöbben még régebb óta) együtt játszanak, úgyhogy most már nem beszélhetünk arról sem, hogy talán majd idővel még jobban összeszoknak. Lehet, hogy pont ez az idei pofon (akár az Orlandótól, akár a Bostontól jön majd) kell majd ahhoz, hogy elgondolkodjon a csapatvezetés azon, hogy Mitchellt most még nagyon jó áron el lehet cserélni. Mind a Knicks, mind a Heat tudna érte olyan értéket adni (játékos + draftcetli), amivel talán előrébb léphetnének. És nem azért beszélek Mitchellről, mert rá akarnám kenni a Cavs bukását (elvégre Allen mellett ő volt az, akivel szerintem egész évben meg lehettek elégedve a szurkolók), egyszerűen csak az a helyzet, hogy ez a keret nem tud többet. DM nálam még mindig a liga Top 10 játékosa között van (ráadásul mindössze 27 éves), úgyhogy vagy őt kell piacra dobni, vagy ha ragaszkodik hozzá a vezetőség, akkor viszont egy új csapatot kell köré építeni. Ez utóbbi viszont sokkal nehezebb feladat.

Lakers - Denver
Ahogy az várható volt (hiszen a mondás szerint is "egyszer minden sorozat megszakad"), hajnalban a Lakers megtörte a 11 mérkőzés óta tartó nyeretlenségi szériáját a Denver ellen, és 1-3-ra szépítettek.

Amit Davis és Jokic művel ebben a párharcban, arra nincsenek szavak. Hatalmas kalaplengetés mindkettejük előtt. Davis ezúttal egy 25 pont, 23 lepattanós meccset hozott, Jokic pedig a "szokásos" 33/14/14-gyel vétette észre magát. Jokicot ezúttal hanyagolni fogom, viszont Davis nekem az idei szezon Top3 meglepetése között van. Természetesen eddig is tudtam, hogy mire képes (sőt, a New Orleans-i időszakában szó szerint istenítettem őt, hiszen szinte egyedül vitte vállán évekig a csapatot), de aztán eljött LA-be, és az elmúlt évek rengeteg sérülése után is olyan teljesítményt nyújt, hogy még (a nem éppen szerénységéről híres) James is azt nyilatkozta tavaly, hogy ez már nem az ő csapata, hanem Davisé. Idén szerencsére elkerülték a komolyabb sérülései, úgyhogy az alapszakaszban 76 meccsen sikerült pályára lépnie (amire még egyszer sem volt nála példa, amióta az NBA-be került). Örülök, hogy bekerült az olimpiai csapatba, mert azon kevés játékosok közé tartozik, akiket tényleg a jelenleg tudásuk alapján válogattak be.

A Denverrel kapcsolatban pedig csak egy aprócska statisztikát írnék le a rájátszás eddigi 4 meccse után.
- Jokic 43/72 (60%-os dobásmutató), minden meccsen legalább 50%,
- Porter 34/64 (53%-os dobásmutató), minden meccsen legalább 50%
- Gordon 25/46 (54%-os dobásmutató)
- Murray 35/92 (38%-os dobásmutató), egyik meccsen sem érte el még a 40%-ot sem. Ráadásul az 5/24-es (21%-os) triplamutatója is elég beszédes.

Ha a Denver bajnok akar lenni, akkor egyértelműen Murray az a játékos, akinek össze kell szednie magát és javulnia kell. Már csak azért is, mert ennél már csak nehezebb jön. A következő fordulóban a Minnesotának még jobb a védekezése, mint a Lakersnek, és ha esetleg rajtuk is túljutnának, akkor a főcsoportdöntőben mind az OKC (Dorttal az élen), mind a DAL, vagy a LAC komolyabb védekezést fog mutatni a mostani Lakersnél.

A Lakers - Nuggets kapcsán számomra az a legdurvább, mennyire nincsen kispadja a Denvernek. Tavaly ugye Bruce Brown jött 10-15 pontokkal a padról, de azért összességében összehoztak egy 20-25 pontot meccsenként.

Idézetet írta: HT Dátum április 27, 2024, 19:57:55Végül a Minnesotára egy szóra visszatérve: engem olyan szinten meggyőzött az eddigi teljesítményük, hogy máris megtettem a végső győzelmüket (ami még mindig 13-szoros szorzóval megy)

Nikola Jokic már most hozza a bajnoki formát, de ahogyan írtad, Murray ettől nagyon messze van.

Idézetet írta: HT Dátum Tegnap - 10:46:25Ha a Denver bajnok akar lenni, akkor egyértelműen Murray az a játékos, akinek össze kell szednie magát és javulnia kell. Már csak azért is, mert ennél már csak nehezebb jön.

És itt kötnék át egy fontos dologra: Míg a Denver Nuggets nyélen van, nem tudnak senkit felküldeni, nincsen, aki tehermentesítse Jokicékat, addig a Minnesotának ott van Naz Reid (legjobb 6. ember) és Nickeil Alexander-Walker, aki beszór meccsenként 3-4 triplát. Ők képesek 20-30 percet minőségi szinten játszani.

Jokic kevesebb dobást vállalt, míg Murray sokkal többet, de mindezt rossz TS-mutatóval. Az a 44%-os arány borzalmas, olyan rossz Murray dobásainak kiválasztása, hogy az valami elképesztő. Emellett pedig védekezésben nettó emberhátrány, jól írtad, gyenge láncszeme eddig a Denvernek.

Murray az, akinek itt most fejben rendet kell tenni, mert tavaly a bajnoki címhez az is kellett, hogy ő javuljon az alapszakaszhoz képest. A Denvernek a következő meccs hirtelen nagyon fontos lett, ha ott nem zárják le a párharcot, akkor a momentum LeBronékhoz kerül.

Boston és OKC most lesimázta, nem volt semmilyen Spo-varázslat, nem ültek a triplák (=vereség), OKC pedig kezdhet készülni a következő körre. Ez a Pelicans mindig olyan prospect csapat, mint a Philly volt, aztán majd egyszer szétszélednek.

Más, Cleveland... én inkább a Beverly Hills-i zsaru első részét néztem vissza, ha már nyáron jön az újabb. Hiába na, '80-as évek filmjei etalon.

Dallas - Los Angeles

Amikor idén "emberi időben" kezdődött a Mavs meccse, valamit megfigyeltem. Bealudnak a fiúk, nem kicsit, nagyon. Ezek az első negyed eredményei idénről, amikor ilyen este 7 és 11 között kezdődtek a meccsek, ottani idő szerint (délután).
Dallas - Clippers 16-39
Dallas - Clippers 22-34
Houston - Dallas 42-27
Dallas - Oklahoma 22-39
Denver - Dallas 34-30
Philadelphia - Dallas 32-22
Dallas - Indiana 32-32
Oklahoma - Dallas 30-47
New Orleans - Dallas 17-33


A 9 meccsből csak 2 alkalom volt, mikor élesen kezdtek, többször viszont már rögtön az első negyedben elment a győzelem vagy nagyon kaparni kellett. Most kapartak, de nyert a Clippers, mindezt Kawhi nélkül. Elvileg sem Leonard, sem Doncic nincsen 100%-os állapotban, kár érte, mert úgy lehetne jó a párharc, de azért így sem panaszkodhattunk a végjátékra, szebbnél szebb támadásokat, tényleg izgalmas volt.


Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó párharc, most megint a momentum a Clippersnél van, Lue pedig törheti a fejét, ugyanis jelen állás szerint, jobb Kawhi nélkül a LAC, mint vele... A másik oldalon is van bőven házi feladat, Jason Kiddnek megint össze kell rántani a védekezést, mert szimplán offenzív játékkal ezt a párharcot nem nyerik meg, főleg addig nem, amíg Doncic ilyen rosszul dob, illetve Irving negyedekre eltűnik.


Minnesota - Phoenix

Gyönyörű. Volt egy találó mondat: Devin Booker az NBA Harry Kane-je. Ez a Minnesota nagyon egyben van - végre, mert a 15-20 éven át nagyon szurkoltam nekik anno, most is örülnék azért a sikerüknek, mert nagyon szimpatikus csapat -, amikor pedig a végén jött Ant húzása KD felett (Edwards gyerekkori példaképe)... az lezárt egy korszakot. Durant pedig nagyon korrekt volt, sokszor ekézem (Twitter miatt elsősorban), de meccs végén odament a Minnesota játékosokhoz, nem sunnyogta el, gratulált minden. Edwards esetében pedig tényleg itt egy újabb amcsi szupersztár?


A Minnesotánál pedig ki sérült meg a következő fordulóra? Az edző...

Philadelphia - New York

A negyedik negyedre eltűnő Joel Embiid... pali nagyon szánalmas, amit ebben a szériában művel, nagyon jó lesz nézni, ahogy kiesnek. Teljesen eltűnt a hajrára, miközben a saját közönségét ekézte. Ő az a játékos, akinek jobb lenne csöndben maradnia, látszik rajta, hogy iszonyatosan sötét. A másik oldalról pedig, nagyot mennek a Villanova-fiúk, Jalen Brunson hihetetlen, mindezt Julius Randle nélkül, amit nem hittem volna.

Indiana - Milwaukee

Lillard idén sem lesz bajnok, Giannis nyáron megint sírhat, hogy erősítsék meg a keretet, mert cserét kér, Rivers maradhat edzőnek, mert ugye ennyi hiányzóval nem ciki kiesni, szóval jövőre se jut előrébb a Bucks. Egyelőre 3-1 az Indianának, elvileg ötödik meccsen sem lesz János és Dame. Eközben a Pacers elhitte, hogy nyerhet, Haliburton végre azt hozza, amit a szezon első felében a sérülése előtt, nagyon jót tett neki a PO, önbizalma is megérkezett.