Már egy ideje próbálom lejjebb tenni a rangsoromban a brazil fociválogatottat, de sajnos még az általam reméletekhez képest is lassabban megy a dolog. Érthető, hogy nehezen megy, hiszen számtalan jó brazil fociválogatottat láttam már eddigi életemben. Úgy nőttem fel és éveken át újra és újra azt tapasztaltam, hogy igenis csodálatos a brazil foci, olykor joga bonito is van, és nem véletlen, amikor sok focirajongó azt vallja, hogy van a brazil foci és vannak a többiek.
Nos, az idei vb után - a tornán látott brazil teljesítményt követően - néhány évtizednyi szép emléket kell eltemetnem. Nyilván nem fog menni egyik napról a másikra. Ahhoz hasonlatos ez, mint amikor szembesülnöm kellett azzal, hogy a labdarúgás és a magyarfoci két különálló fogalom és nincs köszönőviszonyban egymással. Nem volt egyszerű feladat, s évekbe tellett, mire elfogadtam. Ez a mostani valamivel könnyebb lesz (hiszen nincs benne magyar vonatkozás), de valószínűleg eltart majd egy ideig.
Tudtátok-e, hogy a Socrates-Zico-Falcao-féle brazil válogatott soha semmit nem nyert. Semmit. Soha. Még egy szerencsétlen Copa Americát sem. Mégis ez az a válogatott, amelyiket minden idők legjobbjai között tartanak számon. Vajon miért? Esetleg azért, mert fociztak a tagjai?