Lehetséges, hogy nagyon messze vagyok a megoldásoktól, de úgy vélem, ha valamelyik klubnak 10, 20 vagy 50 éven át szurkol az ember, az átformálja őt. Olyan ez, mint a házasság: megtanulunk mindent a másikról, bajban is kitartunk, nem futunk el első adandó alkalommal, ha valami nem úgy megy, mint ahogyan azt elképzeltük.
Megfigyeltem életem során, hogy azok, akik egyszerre 2-3 vagy akár 4-5 top klubnak is szurkolnak, azok nehezen viselik a kudarcokat. Kell számukra valami biztos pont, valamelyik klub, amely biztosan sikereket hoz. Ezek az emberek aztán – ha véletlenül nincs siker -, akkor azt írják, hogy de 1-2 éve nyertünk, mindig mi vagyunk a legjobbak (valamelyik klubja).
Akik játékosokkal ,,mennek", azoknál is hasonló dolgot vettem észre. Elsősorban a Ronaldo szimpatizánsoknál, ugyanis minek a jelképe a portugál? A tökéletességre törekvés, sikeresség, ha pedig valami nem úgy megy, ahogyan elképzeljük, akkor lelép. Ronaldo is úgy variálja a sztárcsapatokat, ahogyan más a gatyáját. Ő nem lenne képes 10-15 évet egy top csapatnál kitartani, mert nem ilyen alkat, ahogyan a szurkolói sem.
Számomra mindent elmond egy emberről, milyen csapatoknak és versenyzőknek szurkol. Ebből kiolvasható, hogy ő a kemény és megalkuvás nélküli munkát részesíti előnyben a kreativitással és az ösztönösséggel szemben, vagy épp fordítva (a kettő együtt is létezik, de eléggé ritka). Peshark esete jó példa, ugyanis amellett, hogy Ronaldónak szurkol, Nadal is a kedvence. A két sportoló rendkívül hasonló, nem voltak sohasem a legtehetségesebbek (valószínűleg ebből a szempontból sohasem lesznek a sportáguk legjobb három, öt vagy tíz versenyzője között), de akartak. Küzdöttek.
És abban teljesen egyetértek Pesharkkal, hogy felesleges összehasonlítani őket, ugyanis Cruyff-ot sem mérték Gerd Müllerhez. Müller kiváló támadó volt, fantasztikus csatár – ahogyan Ronaldo is, több a hasonlóság köztük, mint az elsőre gondolnátok -, míg Cruyff egy ösztönös zseni, korszakának legjobbja. És azért vontam párhuzamot, mert tökéletesen illik a Ronaldo – Messi ,,afférra". Azóta hosszú évtizedek teltek el, Müller rekordjai szinte az elmúlt 10 évig éltek, igazi gólgép volt. Cruyff? Nem nyert vb-t, nem nyert Eb-t, de a történelembe úgy vonult be, mint a világ top5, de sokak szerint 3 játékosa. A mai napig hivatkozási pont a labdarúgásban, ahogyan Messi is az. Akihez hasonlítanak, akihez mérik a többieket, Ronaldót is.
Mi történt Gerd Müllerrel? Ronaldo kapcsán a megannyi gólrekord ugrik be, fontos találatok, Müller is pontosan ilyen volt, válogatottban is fosta a gólokat (rekorder mutatóval rendelkezik), eldöntött BEK-döntőt, illetve világbajnoki és Európa-bajnoki fináléban is az ő találata döntött, mégsem beszéltünk úgy róla, mint GOAT, netalán top5-ös játékos (esetleg top10, de inkább top20), pedig statisztikái alapján jobb volt, mint Ronaldo. Egyszerűen azért, mert nem volt olyan hatása a játékra, mint mondjuk a hollandnak, vagy később Maradonának. Az overhype jelen esetben egyetlen személynek köszönhető Ronaldo kapcsán: Jorge Mendes. Ennek is megvan az oka, de az egy sokkal hosszabb bejegyzés lenne.