Érdekes jelenség volt Laurent Jalabert, meg előtte ugye Sean Kelly is. Mindkettő sprinterként kezdte, majd GT-t nyertek (ráadásul mindkettő Vueltát, majd pár év múlva megbuktak). Oké, Jalabert esetében ott volt az a csúnya bukás, de rajtuk kívül nem rémlik ilyen, aki pályafutása felénél úgy dönt, eddig sprinter voltam, mostantól GT-t akarok nyerni. Mintha jövőre Pedersen vagy Philipsen megpróbálkozna egy GT-győzelemmel és sikerülne. Eléggé szürreális, meg ahogyan átfordult ott Jaja karrierje is, előző évben 75. hely, utána meg 1. hely a Vueltán.
Ha pedig jobban belegondolunk, nincs az ételmérgezés 1996-ban a Vueltán, akkor egymást követő két évben tudott volna dobogóra állni, hiszen Züllével vezettek. Számomra inkább az volt megdöbbentő, Jaja mennyi mindenre volt alkalmas: időfutam-vb-címet nyert (valaha volt legjobb kronósok ellen: Boardman, Rominger stb.), Vueltát nyert, sprintbefutókat nyert (legendás sprinterek ellen...), top10-ben volt pavés versenyeken, klasszikus dombos egynapost nyert, pedig egy 176/66-os bringásról van szó.
Mondjuk, ha azt vesszük, hogy a '90-es években Once bringása volt, Oncénak az orvosa meg Fuentes volt, aki behozta a szervezett doppingot a sportágba, akkor nincs min meglepődni, miért volt ilyen Once-fölény a Vueltán például. Csak olyan érdekes, hogy valaki egyik évben 6-8 perceket kap kronókon, utána meg vb-t nyer ebben a szakágban két év múlva. Na mindegy.
Nekem erről Vingegaard jut eszembe, aki kronókon néhány éve még 5-6 percekkel kapott ki (korábban a korosztályában is), majd most a világ legjobbja lett. Változnak az idők.
Nálam ott bukik meg egy dolog, ha kronón hirtelen valaki elit lesz. Általában kronót fiatalon is tudsz menni, hiszen csak az óra ellen mész, ha van tehetséged, kitartásod, akkor ott megmutatkozik az erőd. Ha teljesen vakon vagy akkor kapsz 6-8 percet, az ott normális körülmények között menthetetlen kategória, de vannak még csodák, mint amilyen Jaja vagy Jonas. Jövőre pedig már reményeink szerint a híresen pocsék Sepp Kuss is elit kronós lesz.