Számok
Érdemes azért a járvány kapcsán pontosan arányosítani a dolgokat. A halálozási aránynál sokan elkövetik azt a hibát, hogy az aktuális megbetegedési számhoz mérten osztják el az elhunytak számát. Ezzel az a probléma, hogy nem tükrözi a valós adatokat, mivel a betegségben lévőknél még nem zárták le az esetet. Nem lehet tudni, hogy 100 ezer emberből mennyi fog meghalni, ha még 50 ezerben ott van a vírus. Pontosan adatok sosem fogunk ez ügyben tudni, ugyanis biztosra a hordozók számát sem tudjuk, mivel nincsen kapacitás mindenki tesztelésére (mondjuk lenne, de ebbe most ne menjünk bele). Szóval a jelenlegi halálozási adatokat érdemes például úgy nézni az olaszoknál, hogy:
- hivatalos megbetegedések száma: 135,586
- felgyógyult emberek száma: 24,392
- elhunytak száma: 17,127
A hivatalosan lezárt eseteknél a halálozási arány: 41%
A további 94067 esetben még sajnos kérdéses, hogy milyen arányú lesz a halottak száma. Az, hogy rajtuk kívül, mennyien kapták még el a betegséget, azt egyelőre pontosan nem tudni, hiszen mindenkinél más a lefolyása (valószínű, hogy ez a százalékos adat jóval kisebb, hiszen sokan tünet nélkül estek át rajta). Ehhez szolgáltat adatokat az izlandi tesztelés, ahol a teljes társadalmat próbálják vizsgálni. Ott a tünetmentes embereket is tesztelik, jelenleg 28991 tesztet végeztek el, ami a teljes lakoságra vetítve 8 százalék (357 050 lakos). Jelen pillanatban ők rendelkeznek az egyik legjobb adatokkal ilyen téren és kellően nagy mintával. Ezek alapján azt mondták (mikor még 4-5% környékén volt a tesztek aránya), hogy az embere fele (tehát 50%) vészelte át tünetmentesen a vírust.
Azért is csalóka a halálozási arány, mert országonként változik: a már említett Izlandon például a lezárt esetek fényében is 1%, de ott van például Brazília, ahol a lezárt esetek eddig mindössze 16 százaléka élte túl. Ez a szám később változhat, de sok mindentől függ. Milyen stádiumban fedezik fel a betegséget, milyen állapotban van az adott illető, milyen az egészségügyi rendszer, milyen az emberek "alapegészsége" és még lehetne folytatni.
Dobálozunk számokkal, közben pontos adataink nincsenek. A spanyolnátha esetében sem beszélhetünk 3-5%-os halálozási arányról. Valószínűleg egy alábbi írás vezetett félre embereket:
"A spanyolnátha (,,La Grippe") 1918–19-ben az influenza A nevű vírusának a történelem első és egyúttal legpusztítóbb, világméretű járványa (pandémia) volt, amely a Föld teljes lakosságának mintegy 3-5 százalékát elpusztította."
Ebben az esetben is fontos az arányosítás, hiszen itt a föld teljes lakosságára értik a 3-5%-ot. Pontos adatok erre sincsenek, hiszen egyesek szerint 20-50 millió halottról beszélünk, mások szerint pedig 70-100 millióról. A 3-5% körüli halálozási arány pedig akkor stimmelne, ha a föld teljes népessége átesett volna a betegségen. Ez nem történt meg, szóval ennél a számnál jóval magasabb a halálozási arány. Azt sem tudjuk pontosan, hogy jól azonosítottak-e be minden beteget, aki meghalt. Ha a körülbelüli számokat elfogadjuk, illetve a megállapításokat, miszerint a teljes népesség közel negyede esett át a betegségen, akkor az alábbi adatokkal dolgozunk:
- 1918-ban a föld népessége durván 1,8 milliárd ember volt, ennek a negyede 450 millió ember, míg a halottak számánál az 50 millióval számolva egy 11%-os halálozási arányt kaphatunk.
Ahogyan mondtam, ez sem pontos, de teljesen biztos, hogy nem 3-5% volt a halálozási arány, mert az a teljes népességre vetített adat, olyanokat is beleszámítottak, akik el sem kapták a spanyolnáthát.
Nem szabad pánikot kelteni, helyén kell kezelni a számokat. Majd akkor érdemes összetett következtetéseket levonni, ha végre magunk mögött tudtuk az egészet, remélem minél többen felgyógyulnak belőle.
Alapjövedelem
Az elmúlt hetek folyamán népszerű téma lett ez is. A feltétel nélküli alapjövedelem (FNA) egy trükkös dolog. Azért azzal nem árt tisztában lenni, hogy egy héttagú roma család esetében MINDENKIRE vonatkozna az FNA. Ha ez mondjuk 100 ezer forint, akkor a család 700 ezer forintot kap. A spanyolok esetében is a sorok között bújik meg a lényeg: "maradandó juttatás lenne minden spanyol számára" - mondta Jose Luis Escriva társadalombiztosításért felelős miniszter. Az FNA egyik alapja, hogy minden állampolgár jogosult rá. Ezt úgy próbálták egyes javaslatokban kompenzálni (Magyarországon a Párbeszéd), hogy a 18 éves kort be nem töltött állampolgárok a teljes összeg felére jogosultak (ők 30 ezres és a 60 ezres sávban hittek). Mit jelentene ez a mondjuk a magyarok esetében?
A 18 év alattiak aránya durván 1,8 millió fő. A lakosság 18 év feletti száma 8 millió fő környéke. Mivel minden felnőttnek járna havi 100 ezer, ezért az már 9600 milliárd forint, amihez még jönne körülbelül 1000 milliárd forint, ami a 18 éven aluli lakosságot érintené, ha 50 ezres FNA-ról beszélünk (100 ezer forintos összegnél ez értelemszerűen növekszik). Körülbelül 10 ezer milliárd forint kéne évente a költségvetésből, hogy ezt a dolgot megoldjuk. Ezek már eléggé nagy számok. Minden járadék megszűnne, viszont ezzel együtt növelni kéne az országban az adókat is. A másik probléma, hogy az alapjövedelem a nyugdíjakat is érintené, ergo nem feltétlen választanák a munkát, ha így is kapják majd a havi járadékot életük végéig. A munka devalválódna, viszont kijönne az, hogy az adott nép mennyire lusta. Tényleg csak azok az emberek dolgoznának (még minimálisan sem lennének munkára szorítva), akik többet akarnának az életben, míg a többiek otthon ücsörögnének és várnák a havi apanázst.
Az elmúlt 2-3 évben újra napirendre került az FNA, elsősorban Finnország kapcsán, ahol a Kela (társadalombiztosítási intézet) vezette a projektet. Egy bizonyos munkanélküli korcsoportot (25-58 év közöttiek) monitoroztak. Ők kaptak havi 560 euót, összehasonlították őket egy olyan csoporttal, akik munkanélküli segélyen éltek (ennek mértéke 600-1000 euró között). Hiába kaptak többet a munkanélküli segélyen élők, az FNA-s csoport pont annyi összeget kapott, amivel még "kényelmesen" el tud éldegelni, nem vállaltak munkát. Volt azonban egy pozitívuma: "A kísérletben juttatott alapjövedelem feltétel nélkülisége egyben kevesebb bürokráciát (nincs ellenőrzés, nincs értékelés, nincs adminisztráció, stb.), olcsóbb államot jelent."
Jöjjön egy másik eset, ahol Észtország kerül a középpontba. A szovjet blokk egyik állama volt, magyarán ott is sokáig kommunizmus volt. A rendszerváltás után azonban nem az okoskodás évtizedei jöttek, hanem a változásé. Egy nép, mely tényleg fejlődni akart. Minden megtermelt plusz pénzt az oktatásra és a fejlesztésre fordítottak. Ennek meg is lett az eredménye, ők Európa startup nagyhatalma. Ahelyett, hogy továbbra is tömegtermelésben vettek volna részt, elavult és gyenge minőségű eszközöket dobnának piacra, inkább a prémium kategóriák felé fordultak. Olyan kiemelt gazdasági partnereik vannak, mint a finnek vagy a svédek, kiemelkedően jól használják fel az uniós forrásokat, szóval ez egy modern gondolkodás.
Miért is kerültek ők ide? Nem vezették be az alapbért, inkább az oktatásra helyezték a fő hangsúlyt, egy olyan társadalmat "hoztak létre", ahol nem szégyen a tanulás. Ez lehet a kulcs, egy olyan társadalom, ahol nem a magolós mentalitás érvényesül, hanem a tudásalapú, ahol mindenki számára adott az esély, bőrszíntől függetlenül. Nem elfordulni kéne bizonyos csoportoktól - ha épp kellemetlenek számunkra -, hanem segíteni őket, függetlenül attól, hogy roma vagy nem roma, különböző betegséggel küzdenek-e vagy sem. Kevesen beszélnek például a Down-szindrómás gyerekek iskoláztatásáról, hogy ők miket élnek át és még lehetne sorolni. Az észteknél az orosz lakosok jelentették a felzárkóztatni való tömeget, de úgy néz ki, hogy megoldották a problémát, mindezt alapbér nélkül, ösztönözve a tanulásra az embereket.
Minden csak akarat kérdése. Az alapbér kapcsán érdemes azért megjegyezni, hogy egy héttagú család - ha a felezett FNA-t vezetik - 450 ezer forintból gazdálkodhatna alapból. Megint az tudatosulna az embereknek, hogy megéri szülni, jobb, mint dolgozni, tanulni se kell, sőt, gyerekek se tanuljanak sokáig (ennek kedvezne, hogy folyamatosan csökkentik a tankötelezettség korhatárát), inkább szüljenek ők is.