Ma végre kezdetét veszi a férfiak világbajnoksága is, amit én már türelmetlenül várok. Egyrészt azért, mert szeretem a komolyabb fedett pályás tornák egyedi hangulatát és ráadásul most az impozáns O2 arénában fogja erejét összemérni a világ nyolc legjobbja (és persze a nyolc legjobb párosa is, de a páros teniszért annyira nem rajongok), másrészt pedig ami az étvágyamat fokozza az az, hogy a US Open óta igazán színvonalas tornát nem is igen láttam. Kérdés, hogy a játékosoknak így idény végén mennyire hiányzik még ez az év végi erőmérő (Djokovicra ráadásul még vár egy Davis kupa finálé is), de a kiosztásra kerülő (nem szerény) pénzdíjak és a megszerezhető pontok talán meghozzák a fiúk kedvét a játékhoz.
Most pedig néhány mondatban leírom, hogyan látom az esélyeket. Nos, a spanyol bulldog, David Ferrer a valenciai házi verseny megnyerésével biztosította a helyét a legjobb nyolc között, de ennek ellenére továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy ez a kemény pályás tenisz nem az ő világa szép, hogy itt van Londonban, azonban már a csoportküzdelmek után búcsúzni fog.
A cseh óriás Tomas Berdych a wimbledoni tornáig mutatott játékával harcolta ki ezt az év végi kirándulást a Temze partjára, mert amit azóta művel a tenisz pályán azzal kapcsolatban elsőre a katasztrofális és az elkeserítő jelzők jutnak eszembe és csak valami eszméletlen feltámadás segíthetné őt az elődöntőbe, amire én jelen pillanatban nem látok esélyt.
A férfiak világbajnoksága már nem marad USA-beli játékos nélkül, mivel Andy Roddick január után újra összekapta magát és szó szerint beküzdötte magát a VB résztvevők mezőnyébe. A Nadal-féle csoportból a mostani formáját azonban én kevésnek érzem a továbbjutáshoz.
A svéd "bombázó" Robin Söderling egészen a parizsi 1000-es tornáig úgy nézett ki, hogy év végére teljesen elfogyott és már csak a szabadságra és a pihenésre tud gondolni, azonban mindennek ellentmondva biztató játékot produkálva begyűjtötte a párizsi győzelemért járó 1000 pontot és önbizalmat, amivel felvértezve minden esélye megvan arra, hogy a Federer-féle csoportból továbbmasírozzon és akár egy újabb döntőben találja magát.
Most pedig jöjjön a hazai kedvenc, a defending champion Andy Murray. Azt gondoltam az Ausztrál Openen Federerrel megvívott döntője után, hogy végre át tud lépni saját árnyékán és a nagy hármas nyomába ered (sőt talán be is éri őket) ez azonban csak hiú ábránd marad (egyelőre talán...), mert január után egy-két 1000-es tornát (és talán még wimbledont is idesorolva) leszámítva semmi extrával nem tudott előrukkolni. Tehát az utóbbi hetekben mutatott formája és mivel őt a hazai közönség és a nagy elvárások inkább nyomasztani szokták azon sem lepődnék meg, ha már a csoportból sem jutna tovább.
A szerb zseni Novak Djokovic a US Openen (a Troicki meccs után :-)) mutatott nagyszerű teniszével azt hiszem újabb rajongókat szerzett magának, azonban az idény ezt megelőző és ezt követő időszakában sem rukkolt elő igazán kiugró teljesítménnyel és eredménnyel sem. Ugyan többnyire hozza az un. kötelező győzelmeket, de a Federerhez, illetve Nadalhoz hasonló extra klasszis teljesítményt én még hiányolom tőle (bár ez lehet csak az én hülyeségem és túlzott elvárásom). Ahogy korábban már említettem is rá még a VB után vár egy másik komoly erőpróba Davis kupában, ahol szerb nemzeti színekben harcolhatja ki csapattársaival hazai nézősereg előtt Szerbia első Davis kupa győzelmét a francia csapattal szemben. Nem gondolom, hogy erre tartalékolna Joker és ha ez valóban így is lesz biztos helyét érzem az elődöntőben.
Most pedig jöjjenek a legnagyobbak legnagyobbjai: Roger Federer és Rafael Nadal. A svájci fenoménnal bevallom mindig gondban vagyok, mert nem tudom, hogy mi motiválhatja még. Erre talán a legfrappánsabb válasz az, hogy amíg csak tudja azt csinálja, amit a legjobban szeret és amihez a legjobban ért: teniszezik. Ő már akármit is csinál (két meccslabdáról elbukja a US Open elődöntőt Djokovic ellen, vagy öt meccslabdáról kap ki Monfilstól egy már félig megnyert meccsen a párizsi 1000-es torna elődöntőjében) ő akkor is (így nagybetűkkel) ROGER FEDERER marad. Szóval, ha Federer is úgy gondolja egy hét múlva látjuk őt a VB döntőjében, de ha Nadal lesz az ellenfél, akkor az a meccs már most eldőlt...
A mallorcai maestro Rafa Nadal korábbi szokásával szakítva (mégpedig, hogy szinte az összes "gagyi" tornán elindult) immáron igyekszik csak a legnagyobb erőfelmérőkre összpontosítani. Ehhez hűen október óta nem is lépett pályára tétmérkőzésen, hanem a pihenésre és a világbajnokságra való felkészülésre helyezte a hangsúlyt. Ez a taktika Wimbledonban és Flashing Meadowsban már igen gyümölcsözőnek bizonyult és személy szerint én a hétre is hasonló folytatást várok.
Huhh már fél három is elmúlt, szépen eltelt az idő ezzel a kis fogalmazvánnyal. Lehet jobb lett volna, ha hamarabb álomra hajtom a fejem, de ezeket a gondolatokat szerettem volna rögzíteni. Remélem azért lesz, aki végigfutja a sorokat, akkor már megérte eddig fennmaradni.