Zakarin a szememben mindig is egy megosztó személyiség volt. Egyrészről lehet őt kedvelni, mert támad, amikor van ereje. Itt jön viszont a másik oldal, hogy de milyen módon van ereje? Aki kerékpárt néz, az jó eséllyel tudja az orosz múltját. Sosem állt tőle távol a dopping, bukott már le, ráadásul egy olyan csapatban versenyez továbbra is, ahonnét mindenki menekül. Az ominózus Paolini-botrány miatt, illetve mert tönkreteszik a versenyzőiket. Nem megfelelő edzésmódszerek, hozzáállás stb.
Ő mindezek ellenére kitart a Katusha mellett, ráadásul jó eredményeket is hoz egy olyan korszakban, amikor a wattmérő dominál. A furcsaság az vele kapcsolatban, hogy 187 centiméter, ehhez 67 kilogramm párosul. Nem egy hegyimenő alkat, ilyen magassággal már wattmérőznek, de ő "érzésből" megy. Fiatalon még nyert junior időfutam Eb-t. Hol és ki előtt? Szófiában és Kwiatkowski előtt. Az volt az a kontinensverseny, amikor az oroszok rommá nyerték magukat, kevésbé technikás pályán, Maxim Belkov nyerte az u23-as időfutamot. Egy bizonyos Adriano Malori kapott tőle 17 másodpercet... Aha, hagyjuk is.
Az a Belkov, akit aztán kétszer is szóba hoztak doppinggal, de lebuktatni sosem sikerült.
Azzal az időfutammal kapcsolatban felmerül bennem pár észrevétel:
- Kwiatkowski úgy kapott Zakarintól 19 másodpercet 24 kilométer alatt, hogy 2,5 hónappal korábban a lengyel 10 másodperccel verte őt egy 4 kilométeres (!!) időfutamon.
- Zakarin 24 kilométer alatt szétverte a mezőnyt. Most is éri még olyan vád, hogy nincsen technikai képzettsége, gondoljuk el, hogy mennyi volt 12 évvel ezelőtt... Semmi.
- Abban a mezőnyben olyan versenyzők érkeztek 1 percen kívül hozzáképest, mint Peter Sagan (2'36"), Nelson Oliveira (1'07"), Matthias Brandle (1'59"), Diego Ulissi (1'11") és Silvian Dillier (2'29"). Közülük azért Brandle és Dillier patent kronós lett, ahogyan Oliveira is.
- Az a Zakarin verte el a mezőnyt, aki egy éve a vb-n időfutamon kapott 56 másodpercet, az akkori győztestől, egy bizonyos Marcel Kitteltől (aki kronósként kezdte pályafutását).
- További érdekesség, hogy az orosz úgy nyerte meg azt az Eb-t, hogy előtte nem volt mérvadó eredménye, ráadásul a következő egy évben nem indult komolyabb versenyen..
Ezek után jött az eltiltás dopping miatt, majd az Iterás/Rusvelós szerződés és 2015-ben a Katusha. Pár érdekesség még:
- 2015-ben élete harmadik World Tour versenyét megnyerte, ez volt a Tour of Romandie. Ilyen mezőnyben tudott nyerni: Chris Froome, Rigobert Urán, Thibaut Pinot, Vincenzo Nibali, Nairo Quintana, Romain Bardet.. Magyarán a krém ellen nyert 26 éves fejjel, élete harmadik WT versenyén.
- Mielőtt azt gondolnánk, hogy előtte való 1-2 évben sorra hozta a győzelmeket, nagyot tévedünk. Ahol jól szerepelt, azok orosz és egykori szovjet utódállamok versenyei voltak.
- A baszk körön villant szinte a semmiből, majd utána rögtön jött a győzelem. Azért egy 26 éves versenyzőnél ez nem túl gyakori.
Élete első Giróján 44. helyen ért célba, de rögtön szakaszt nyert, azonban olyan ingadozásai voltak, amikre nem lehetett felkészülni. Mi jött ezek után? 2016-ban már a Giro dobogóért harcolt, ha nincsen a bukás, jó eséllyel bejön másodiknak... Utána felépült és nyert egy szakaszt a Tour de France-on pár héttel később. 2017-ben csinált két GT top5-öt így fű alatt.
Két dolog lehetséges vele kapcsolatban véleményem szerint:
- Nagyon gyenge fejben, ezzel párosul a bringakezelési problémái, illetve az, hogy sosem tanították meg rendesen kerékpározni. Ez által óriási megingásai vannak, időfutamon pocsék, mert itt már kevés a nyers erőből való dominancia, ezért nem fog sosem GT-t nyerni.
- Nem volt véletlen a 2009-es lebukás, jobb napjait nem a nyers erejének köszönheti, kell egy kirakatember Menchov után annak a régiónak is, akire bátran fel lehet húzni egy GT-t, mert azért valahogy odaér a top10-be.
Nem akarom tovább fejtegetni, csak egy érdekesség a szovjet utódállamok elmúlt 30 évének nagy GT-menőiről:
- Denis Menchov (Giro d'Italia és Vuelta a Espana győztes, Tour de France 3. hely): Lebukott doppinggal
- Pavel Tonkov (Giro d'Italia győztes, Vuelta a Espana 3. hely): Michele Ferrari, azaz a dopping mágus ügyfele volt
- Alexandr Vinokourov (Vuelta a Espana győztes, Tour de France 3. hely): Vérdopping eltiltás, illetve Ferrari ügyfele volt ő is
- Yaroslav Popovych (Giro d'Italia 3. hely): Az örök ígéret, aki szintén Ferrari ügyfele volt és sosem futotta be azt a karriert, amit neki jósoltak
- Piotr Ugrumov (Giro d'Italia 2. hely és Tour de France 2. hely): Conconi ügyfelei közé tartozott, aki szintén dopping doktor volt
- Evgeni Berzin (Giro d'Italia győztes): Ő neve is felmerült Conconi ügyfelei között, de aztán elsikkadt az ügy
És akkor még olyan bringásokról, mint a sprinter legenda, Djamolidine Abdoujaparov, vagy a tavaszi egynapos menőről, Andrei Tchmilről még szó sem esett részletesebben (eddig
). Előbbi lebukott doppinggal, utóbbi esete szerintem nagyon érdekes. Mai Oroszország területén született, 26 évesen került át Olaszországba (csapat továbbra is elsősorban szovjet versenyzőkre épült), viszont nála lehetett látni a tehetséget. Az első nagy versenyét öt évvel később nyerte (Paris - Roubaix). Addigra már jó körülmények között fejlődhetett, mivel 92'-ben elvitte őt a GB-MG, akik óriási elánnal vágtak bele a profi kerékpársportba.
Ez egy olasz-belga kooprodukció volt, kik dolgoztak az akkori vezetésben? Patrick Lefevere, Roger de Vlaeminck és Paolo Abetoni. Roger de Vlaeminck 11 Monumentumot nyert, közte 4 Paris - Roubaix-t, szóval értette a sportot.
Ilyen közegben tanulhatott két éven át Tchmil, olyan csapattársai voltak, mint a feltörekvő Davide Rebellin, Mario Cipollini (aki még csak 25 éves volt, de az igazi dominanciája a GB-MG-s években kezdődött), Franco Ballerini, Johan Museeuw vagy épp Dirk Demol, akiből kiváló csapatigazgató lett (nem mellesleg 1988-ban Paris - Roubaix-t nyert).
Ebben a bombaerős csapatban igazi sztároktól tanulhatott, viszont tudta ő is, hogy lehetőségei korlátozottak lesznek. Museeuw, Ballerini vagy Baldato mindig előtte lesznek a sorban, így elment a Lottóba, ahol learatta a babérokat. Vele kapcsolatban sosem merült fel a dopping, ami azért is érdekes, mert egy olyan korszakban, ahol mindenki tolta a cuccot, ő 39 éves koráig versenyzett jó szinten. 36 évesen még Milano - Sanremót nyert, 37 évesen Flandriát. Az is igaz, hogy kiváló taktikai érzéke volt, lehet ezért is vált "kortalanná".
Elkalandoztam nagyon, szóval visszatérve az alapokhoz, kevés volt az igazán tehetséges versenyző abból a régióból. Tchmil az egyik kivétel, még ide sorolható Berzin is. Mondjuk utóbbinál érdekes, hogy első évében 90. helyen végez a Girón, rákövetkezőben meg nyer magabiztos előnnyel az Indurain - Pantani párossal szemben. Óriási javulás, de abban a korszakban (is) bármi megtörténhetett, nem csak keletről jöttek érdekes versenyzők, esetleg "csak ők" tolták volna a cuccot, hanem a mezőny nagyobb többsége. Annyi volt a differencia, hogy valakinek veleszületett tehetsége volt a bringázáshoz és erre tolt rá valamit (Pantani), valaki pedig a tehetség hiányát pótolta.
Zakarin tehát továbbra is nehéz kérdés, örülök, ha támad, csinálja a versenyt, de sokkal szívesebben látnám ezt mondjuk Nibalitól vagy Lópeztől. Elnézést, ha nagyon hosszúra sikeredett.