A Hamász egy ilyen akcióhoz önmagában jelenleg kicsi, még akkor is, ha esetleg olyan kaliberű vezetője lenne, mint amilyen a Hezbollahnak volt Imad Mughniyeh (sőt, megkockáztatom egy szimpla Hamász - Hezbollah kooprodukció sem lett volna képes megfelelő háttértámogatás nélkül ilyen szervezett támadásra).
Irán kezdetben elzárkózott a konkrén kommunikációtól, majd végül a Hamász mondta ki, hogy Irán is támogatja őket, időközben pedig a libanoni Hezbollah is belépett a "villámháborúba". Irán támogatása elengedhetetlen ebben a helyzetben, hiszen amikor a '80-as, '90-es és 2000-es években a Hezbollah csinálta a fesztivált, ott is Qasem Soleimani és az irániak voltak a "befektetők".
A jelen helyzetben inkább azt érdemes megnézni, ki támogatja Iránt? Az egyik ugye Oroszország, ez evidens, régi a viszonyuk, de 2022 és 2023 környékén megjelent egy új támogató, aki elvileg 10-20 évre elkötelezte magát Irán fejlesztése mellett: Kína.
Hszi vezette diktatúra ugye besegít valamilyen módon az oroszoknak is Ukrajna ellen, de érezhettük mindkét esetben, Hszi amolyan Mussolini-féle politikát akar: háttérből támogatok, de világpolitika szinten pedig a békéért küzdök, hogy mindenféleképpen győztesként jöjjek ki a helyzetből (nagyhatalmi törekvések)
Az elsők között volt Kína, amikor a konfliktus eszkalálódott, hogy legyen béke (és tánc...). Kínának és Oroszországnak ez most egy kiemelkedően jó helyzet. Az orosz-ukrán háború ugyanis nem állt túl fényesen, majd az elmúlt hetekben a háttérben fordult a kockat:
- A lengyel-ukrán "viszály", ami hatással van a fegyverszállításokra
- Fico megválasztása Szlovákiában, amely szintén befolyásolhatja a háborút
- Az Egyesült Államokban a republikánusok megvétózták a költségvetést, pár hónapig kisebb lángon ég a Team USA támogatása Ukrajna felé
Ennek tetejébe jött az izraeli-palesztin konfliktus kieleződése, gyakorlatileg lemásolták az 50 évvel ezelőtti támadást, csak akkor azért jóval több ország fogott össze Izrael ellen. Akkor is csődöt mondott a hírszerzés (érdemes megnézni a Valley of Tears sorozatot, ugyanilyen fejetlenség volt akkor is), de taktikai fölényének köszönhetően, végül Izrael "fordított" a szorul helyzetből.
A taktikai fölény most is adott, hiszen a meglepetés ereje elmúlt, Hamász pedig közel sem rendelkezik olyen fegyverzettel, mint Izrael (még Irán támogatásával sem). Szerintem az egészben nem ez az érdekes, hanem az, hogyan tudták kétszer kicselezni a nyugati hírszerzést? Először Ukrajnában, majd most Izraelben.
Oké, Ukrajna végül gyorsan reagált, meg elvileg ott voltak már korábban infók, de Izraelben a Moszad csődöt mondott. Azért ott egészen sok az informátor, hogyan lehetett egy ilyen támadást megcsinálni? Ha kicsit elgondolkozunk ezen, akkor rohadtul megrajzolták az izraeli katonai erőket, hiszen épp ők azok, akik precíziós támadásokra képesek, pontosan megmondják, hol van épp egy Hamász-vezető, most pedig ennyire hülyére vették őket?
Egy biztos, nem ez az első alkalom az elmúlt év(tized)ekben, mikor a keleti világ alaposan átverte a nyugatiakat. Eszkaláció lehetséges, ha a többi arab állam is teljes mellszélességgel beáll Hamász (Palesztina...) mögé, viszont az izraeliek, ha belerázódnak, akkor valószínűleg megint hosszú évekre elcsendesítik a Hamászt. Emiatt szerintem csak minimálisan kell kezdetben beavatkoznia az USA-nak, viszont már ez is megosztja majd a figyelmét, épp ez lehetett a terve a kínai - orosz (és arab) párosnak.
Hosszabb távon sodródunk egy világháború felé (nem feltétlen jelenti azt, hogy lesz is, máskor is volt rá esély), ez kétségtelen, hiszen a demokráciák egyre több helyen meggyengültek, fontosak lesznek a következő egy év választásai is. A világ egy jelentős része fogékony az elnyomó rezsimekre, akik "hazaszeretettel" meg "veszélyes libsikkel" kampányolnak. Ott tartunk, ahol 1920 és 1930 elején, alig telt el 100 év és megint sikerült mindent visszaépíteni arra a szintre.
A "vérszagot" pedig megérezték a populisták, nem véletlen az, hogy Kína is ilyen mértékben terjeszkedik, már mozgolódnak Dél-Amerikában és Afrikában, utóbbi helyről épp a franciák vonulnak ki, nem lenne meglepő, ha a komplett kontinens irányítását átvenné (vagy már át is vette) az orosz - kínai "csapat". Jelenleg a Nyugathoz húzó országoknak az előnye a technológiai és hadászati fölény.
Hiába emberszámra nincsenek annyian, mint mondjuk Oroszország vagy Kína, de nem is kell, fejlett a technológiájuk. Azonban ezek a demokráciák is egyre polarizáltabbak, Egyesült Államokban is esélyesebb egy újabb republikánus kormány, németeknél és északi országoknál is megjelent a szélsőjobb, ráadásul a középosztályban tarolnak, akiknek elegük lett mindenkiből (növekvő infláció, migránsoktól való félelem stb.).
Ezt még ugyan bagatellizálják az újságírók, hogy a németeknél is elérték a "plafont" a szélsőjobbosok, de a gond az, ugyanígy kezdődött minden az 1920-as évek végén is, mikor szintén nem hitte el senki a Münchener Postnak, hogy Adolf Hitler valós fenyegetés lesz a világra. A világunknak pedig most is van valós fenyegetése, csak az a kérdés, mikor veszik végre komolyan. Mert az egykori KGB-s emberek által megálmodott politikai modellre egyre több vezető fogékony... (nem véletlen az, hogy a 2000-es és 2010-es évek elején minden számukra érdekesebb vezetőt raportra hívtak Oroszországba, tőlünk is járt ott Orbán és Gyurcsány is, melyikben látják meg a lehetőséget...).
Mondjuk ami 100 évvel ezelőtt nem volt ilyen mértékben, az a környezeti katasztrófák. Ezek azok, amik megváltoztathatnak sok dolgot, ami összekovácsolhat népeket, új generációnak pedig célkitüzést adhat, mert 100 évvel ezelőtt a célkitüzés a fronton való harc volt... (apám harcol 15 évvel ezelőtt, most én jövök, mert az férfias) most viszont már nem igazán akarnak harcolni az emberek (csak a 60-70 éves korosztály politikusai).